Zavarba jövés

Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő! Hatalmas gonddal küszködök már 3 éve, és egyre csak romlik. 23éves vagyok, amikor 4 éve elkezdtem az egyetemet, akkortájt jelentkezett ez a probléma (előtte szerettem versenyekre menni, versmondó versenyek, sokszor felszólaltam az iskolában is, könnyen barátkozó, határozott természetű vagyok). Most is könnyen barátkozom és határozott vagyok, bár beszédes nem mindig. 3éve kb. folyton zavarban leszek ha szemkontaktust kell felvennem, vagy ha sokan néznek, ilyenkor iszonyatosan vörös lesz a fejem majd pár mp alatt eltűnik.. az egyetemen olyan szakon vagyok, ahol sokat beszélünk, sokszor jelentkezem, szeretnék előadásokat tartani, de izgulok, és régen is izgultam versmondóknál, mikor kicsi votlam, de az más volt. Ha felszólítanak az órán és mindenki rámnéz, főleg ha a tanárral kell felvennem a szemkontaktust zavarban leszek, iszonyatosan elvörösödök, és pár másodperc alatt elmúlik, de ez nagyon rossz érzés. A baj az, hogy ez rokonok körében is így van. Akikkel sokat találkozok és ismerem őket, észreveszik, hogy régen sosem volt ez, átlagos témáról beszélünk, és főleg, ha nagy fény van, mindenki rám néz és én tök vörös leszek, pedig csak beszélgetünk, és rokonok. Fogalmam sincs mitől lehet ez, de nagyon ciki és rossz érzés, hogy ilyenkor látom, hogy ők sem értik miért vörösödök el, semmi olyanról nem beszélünk, és azt vettem észre, mindegy, hogy kiről van szó, ismerős vagy idegen, nehéz sokáig a szemébe nézni, tartani a szemkontaktust és ha mindenki a fejemet nézi. áhh szörnyű és ilyenkor érzem, hogy csak megy fel a vér a fejembe és önt el a vörösség..., de miért? (okos vagyok és szép, persze nő vagyok, egy nő sincs magával tökéletesen megelégedve, de ez nem azért van mert önbizalomhiányom van, jó nem vagyok tökéletes, de abszolút nincs ilyen probléma, hogy kinézet, vagy belső). És ez valahogy így az egyetemen kezdődött. Van egy helyes tanárom is, na ha meg nála pirulok, ha órán beszélgetünk, akkor az megint csak elég gáz. Mit tegyek?

Kovács Piroska válasza elpirulás témában

Kedvesem, Ön azt állítja, hogy az önbizalmával minden rendben van. A szem azonban, ahogy mondani szokták a lélek tükre. Az a szerv, amivel a "vesénkbe látnak". Vagyis, amivel kifürkészhető a gyengeségünk, sebezhetőségünk. Természetesen ez csak egy felületes eszmefuttatás. Ahhoz ugyanis, hogy pontosan látni lehessen a teendőket, ismerni kell az okokat is valamennyire. Vagyis az Ön problémája nem egy-két alkalmas konzultációt igényelne, hanem terápiát. Érdemes mielőbb szakemberhez fordulnia, hogy problémája ne hatalmasodjon el még jobban, mint amennyire már most is jelen van az életében. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet