Gyászprobléma
Kedves Doktornő/Doktor Úr! Apukám ebben a hónapban öngyilkos lett. Úgy időzített, hogy én találjak rá. Sajnos alkoholproblémái és hatalmas adóssága volt, az élettársa két héttel azelőtt halt meg. Azóta megvolt a temetés, és nem értem magamat. A temetésén egyszerűen nem tudtam sírni, olyan volt, mintha egy idegen temetésén lennék. Előtte már sírdolgáltam miatta, de úgy érzem, hogy olyan dühös vagyok rá, amiatt, hogy mekkora problémahalmazt hagyott ránk, és hogy mindezt így kellett bevégeznie, hogy nem tudok sírni, nem tudom gyászolni. Szeretném ebben a segítségét kérni, mert úgy tudom, a feldolgozatlan gyász később problémákat okozhat. (Van egy kisfiam, 20 hónapos, és egy szerető férjem, bennük nagy örömöm lelem.)
Dr. Veress Dóra válasza gyász témában
Kedves Asszonyom! Vannak helyzetek és vannak ezeknek megfelelő érzések. Általában az ember gyászolni szokta a halottait, de az ön helyzetében azt hiszem, teljesen érthető, hogy fájdalom helyett dühöt érez. Ne azon töprengjen, hogy miért így érez, hanem próbálja meg feldolgozni ezt az érzést. Ön az édesapját akkor és úgy fogja tudni "elengedni", ha megbocsájt neki mindazért az anyagi és lelki teherért, amit a halálával az ön nyakába tett. A megbocsájtással pedig megjön az elvesztése felett érzett szomorúság is. MIndezek mellett azonban ha a hangulata tartósan rossz, nem lel örömöt a mindennapjaiban, a családjában, nem tud éjszaka aludni, akkor keresse fel a helyi pszichiátriai gondozót.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
