Anorexia után..

Kedves Doktornő/Doktor úr! Fiatal lány vagyok, aki évek óta küzd evészavarral. Súlyos anorexia nervosa-ban szenvedtem, a legkevesebb BMI-m 13, 17 volt. Többször voltam már kórházban miatta, de sokáig jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, és családterápiára is. Sajnos, egyik sem segített, sőt még inkább összezavart és még kevesebb önbizalmam lett. A testsúlyom megindult felfelé, de úgy érzem, csak ennyi eredménye lett a kezeléseknek. A lelkileg azóta talán még mélyebben vagyok. Állandóan azt hallottam, hogy ha elkezdek enni, akkor majd minden rendbe jön, de nem így lett. Azt elfogadtam, hogy nincs gyógyulás testsúly gyarapodás nélkül, de, hogy azzal se? A 13, 17-es BMI-t már rég magam mögött hagytam. Elkezdtem nagyon meghízni, ami miatt iszonyú bűntudatot érzek. Rengeteget próbálkozok a hányással, de nagyon ritkán sikerül (talán erős a gyomrom, nem tudom), így marad a hashajtózás. Ahogy utána olvastam a témának, talán úgy tudnám magamat, definiálni, mint egy bulimiást, aki nem tud hányni. Vagy talán kényszerevő lettem? Állandóan ellenőrizgetem a súlyom, és bűntudatom van, de nem bírok leállni a falásrohamokkal, amik sokszor napokig egyfolytában tartanak. Hízok, hízok és hízok. Jelenleg 32, 74-es a BMI-m. Gyűlölöm a testem. Szégyellem, amit teszek, ezért nem is merek segítséget kérni, csak itt, látatlanul. Félek attól is, hogy eljárjak egy pszichológushoz, nem hiszem, hogy meg tudnék nyílni, és bízni tudnék bárkiben. Gondolom, azt fogja tanácsolni, hogy tegyek egy próbát, és menjek el szakemberhez, de képtelen lennék rá. Nagyon kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnék leállni a falásrohamokkal!, Hogyan lehetne újra önkontrollom? Nagyon szépen köszönöm a segítségét!

Dr. Veress Dóra válasza anorexia témában

Kedves Kérdező! Leírása alapján úgy gondolom, hogy valóban megmaradtak a problémái, csak most nem éhezéssel próbálja megoldani őket, hanem evéssel. Azt a tanácsot, hogy az evéstől minden rendbe jön, nagyon mélyen megjegyezte és most az evéstől várja, hogy jobb lesz az élete. Minden ellenérzése ellenére is javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, pszichoterapeutát, akivel helyre tudják tenni a dolgokat. A félelmei ne zavarják, nyíljon meg előtte bátran, hiszen köztem és közte annyi a különbség, hogy ő tudja az ön nevét és látja önt, de ettől még nem fogja magát jobban ismerni. Gondoljon arra, hogy segíteni akar, nem ítélkezni, hiszen a szakember feladata a probléma megoldása, nem az ön megítélése. Ráadásul az önnel szemben ülő szakember sem probléma mentes, lehet, hogy neki is vannak magánéleti gondjai, de akár az is előfordulhat, hogy ő is megtapasztalta, hogy milyen testképzavarral küzdeni, ezért mindenkinél jobban megérti a panaszait és tanácsaival hozzájárulhat a gyógyuláshoz. Mindezek mellett a pszichoterápia nem arról szól, hogy a szakember mindent megtudjon magáról, hanem arról, hogy ön megismerje saját magát. KÉpzelje el az üléseket úgy, hogy ön saját magával beszélget, csak valaki segít abban, hogy a beszélgetés a jó mederben haladjon. Száz szónak is egy a vége, kérjen segítséget szakembertől, ne kínozza magát tovább a félelmeivel.

Itt kérdezhet