Padlón
Tisztelt Szakértő! Nagyon magányos vagyok, nincsenek közeli barátaim, fiatalon szültem, évek óta itthon vagyok, itthonról dolgozom és az utóbbi időben mindent elhanyagoltam, magamat is. Azt vettem észre sokat beszélek magamban, amire most kínosan figyelek., De furán érzem magam, nincs kivel "beszélgetni". Nem tudom megnyugtatni magam? Álmodozásba menekültem, aminek az lett az eredménye, hogy krízisbe került az életem., Derült égből villámcsapásként hirtelen teljesen magamra maradtam. Most, gyötrelmes hónapok után, megoldódni látszanak a problémák (házassági válság). Már örülhettem volna, erre elkezdtem nagyon rosszul érezni magam a bőrömben, semmire nincs energiám, sokszor szorongás fog el, irreális félelmek, hogy megőrülök, vagy olyat teszek, amit nem akarok (bántom a szeretteim). Félek egyedül lenni. Este felé érzem kicsit jobban magam. Rosszul alszom, sokszor kiver a víz. Elkezdtem figyelni magam, saját önvalómon is elgondolkodok. Ki vagyok én? Nem találom a helyem, a múlton nosztalgiázom, egykedvű vagyok. A gondolataim nem bírom leállítani. Mindig zárkózott, túlérzékeny típus voltam, nem túl rózsás gyermekkorral. Mit bajom van? Mit tehetek, hogy újra a régi legyek? Nem ismerek magamra.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza félelmek témában
Tisztelt Kérdező, Az otthonlét, a magány, a GYES időszaka sokszor megterhelő. Az ember magára marad a sötét gondolataival, és kétségeire, kérdéseire nem kap választ, belül őröli őket. Mindenképp érdemes volna társaságot keresni, illetve pszichoterápiás kezelés is szóba jöhet a panaszai enyhítésére, a kétségei tisztázására. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
