Depresszióból kiút, de, hogyan?

Tisztelt Doktornő! Szeretnék Öntől tanácsokat kérni a problémáimra. 20 éves nő vagyok és úgy érzem egyre jobban elmélyülő, depresszióban szenvedek. Ennek egyik oka a családi hátterem. A szüleim elváltak, anyukámmal élek akinek a hangulata eléggé ingadozó. Sokszor kedves velem, érezteti, hogy szeret, de egyik pillanatról a másikra képes megváltozni és ilyenkor agresszív is. Pár nappal ezelőtt is próbált megütni, de megtudtam akadályozni szerencsére. A mindennapi gondjait, problémáit próbálja rajtam levezetni. Semmi nem jó neki, amit csinálok, állandóan piszkál, beszól, lelkileg terrorizál és úgy érzem, hogy ebbe teljesen bele őrülök. Már élni sincs kedvem, sokszor gondolok az öngyilkosságra. Ez az örökös stressz az egészségemre is rámegy, elég sovány vagyok, 160 cm-es magasságom mellett csak 45 kg. Enni azt tudok jó sokat, de egyszerűen nem fog rajtam az étel. Arra is gondoltam, hogy elköltözök otthonról egy külön albérletbe, de ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mi lesz anyukámmal, ha egyedül marad. Meg aztán nem tudnám előteremteni az albérlet árát sem, mert érettségire sokat kell tanulnom, nincs időm dolgozni és amúgy is nagyon nehezen találnék munkát. Mit tehetnék? Este mindig kisírt szemekkel alszok el és mindig arra gondolok, hogy mikor lesz már vége a szenvedésemnek...

Dr. Pálvölgyi Rita válasza depresszió témában

Tisztelt Kérdező, Ez most különösen nehéz időszak lehet, hiszen a nehézségek ellenére az érettségire is készülni kell. Meg tudná próbálni elhalasztani a döntést a továbbiakkal kapcsolatban? Érettségi után talán már szabadabban tud a megfelelő lépésekről gondolkodni. Beszélt édesanyjával arról, hogy, mennyire nehéz helyzetben van, és mennyire megterheli a kapcsolatuk hullámzása, kiszámíthatatlansága? Talán jó lenne szóba hozni ezt a dolgot. Természetesen, ha úgy látja, hogy ketten nem jutnak dűlőre, lehet kérni pszichoterápiás segítséget is, akár a nehézségek elviseléséhez, akár a változtatáshoz. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni