Alvászavarral küzdünk

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 3 éve élek házasságban és 3 hete költöztünk saját lakásba. Eddig édesanyámnál éltünk és oda született meg a most 3 éves kislányom is. A probléma a következő: a költözés viszonylag rendben ment, nem vettem a kislányomon észre semmi különöset. Lehet, hogy egy kicsit hisztisebb lett és vannak napok, amikor egy kicsit nyugtalanabbul alszik, de semmi kirívó eset nem történt. Viszont pár nappal ezelőtt éjszaka bekakált. Nagyon meglepődtem, mert már szobatiszták vagyunk igaz ágytisztaságról még nem beszélnék, de nagyon jól haladtunk. Idáig. Mai napon a délutáni alvás alkalmával bementem a kislányom szobájába, hogy ránézzek és észrevettem, hogy megint bekakált. Felébresztettem és megmosdottunk közben kérdeztem, hogy mi a probléma, mi történt vele. Nem kiabáltam vele., De meg is magyarázta, hogy neki még pelenkára van szüksége, mert akkor nem fog bekakálni. Engem most már kezd zavarni ez a dolog, mert még az első alkalmat megmagyaráztam magamnak, hogy mélyen aludt, beteg is volt, a környezet változásra fogtam. Egyébként eddig soha mióta nem használunk pelenkát nem kakált be, mivel problémánk van, volt a székeléssel. Székrekedéssel küzdünk, használtunk már székletlazítót több félét is. Ezért nem értem, hogy nem vette észre a kislányom. Mi lehet a probléma, mi lehet ennek az oka? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel Hné Andrea

Szigeti Ildikó válasza széklet probléma témában

Kedves Andrea! Mindenek előtt azt javaslom, hogy konzultáljon a gyermekorvosukkal, mivel könnyen meglehet, hogy az amúgy székrekedésre adott gyógyszer hatása módosult, pontosabban felerősödött. Fontos, hogy az orvost tájékoztassák a környezetváltozásról is! A probléma lényegét Ön is jól látja, valószínű, hogy a kislányát – noha látszólag könnyedén vette – megviselte a költözés, de legfőképp a szűkebb lakókörnyezetének a megváltozása. Az új színek, szagok, területek felfedezése ugyan nagyon izgalmas, de egyben szorongató érzés. Valljuk be, felnőttként is időre van szükségünk az új lakóhely megszokásához, és ezt az időt a legtöbben éjjelente álmatlanul hánykolódva, nappal pedig feszülten töltjük. Ebben a korban úgymond még bocsánatos, ha olykor „baleset” éri a szobatisztaság útján már jól haladó gyereket. A szobatisztaság alapja amúgy nem feltétlenül a bili avagy a WC használata, hanem a tudatosság, a szükségletek akaratlagos szabályozásának képessége. A levele alapján úgy gondolom, e szempont alapján egyelőre nincs oka az aggodalomra. A kislánya „visszaesésének” oka az említett környezetváltozás, illetve az általa kiváltott szorongás. A gyerekek (és gyakorta a felnőttek is) általában úgynevezett regresszióval „válaszolnak” a szorongást kiváltó helyzetekre, vagyis egy korábbi életszakaszra jellemző magatartásformát produkálnak. Azt tanácsolom, hogy hallgasson a kislányára, és ha újra pelenkát kér, adjon neki, sőt, biztosítsa arról, hogy van otthon bőven utánpótlás, ha kell. Ez megnyugtatja őt és ez a megnyugvás segít oldani a feszültségét. Nagyon fontos, hogy bármennyire is aggasztja Önt/Önöket, hogy a gyerek szobatisztasága „megingott”, ne foglalkozzanak a kérdéssel túl sokat! Ha ugyanis a kislány azt tapasztalja, hogy ez központi kérdés, mindent meghatározó probléma, úgy a szobatisztaság körüli gondok rögzülhetnek benne. Ez pedig a lelki fejlődést rossz irányba terelheti, számos, komolyabb pszichés elváltozás alapjait teremtheti meg. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet