Válás 3, 5 éves kislánnyal

Tisztelt doktor/doktornő, Van egy 3, 5 éves kislányom, akivel 2 hete költöztünk vissza édesanyámhoz a férjemtől. Érdeklődni szeretnék, hogy vajon vigyem-e szakemberhez vagy sem, ugyanis amióta eljöttünk egyszer sem kérdezett az apja felől, a minap, amikor véletlenül meglátott az apjáról egy képet, azt mondta a kérdésre, hogy" ki van ott? ", hogy a papa, néztem rá meglepetten és akkor félvállról kiböki, hogy ja ez apa. Azt tudni kell, hogy kerek legyen a történet, hogy az apja nem igazán foglalkozott vele, tv bekapcsolva mesére, étel az asztalon és maradj csöndben, ő meg a gépen bömböltette a filmjeit., Amikor én hazaértem a munkából alig tudtam lenyugtatni, annyira örült. A válást kb 2 hónapja tervezgettük, én fel is mondtam a munkahelyen és ahogy közeledett az idő a költözéshez egyre agresszívabb lett velünk a férjem. A vége az lett, hogy még a lányom aludt nekem esett és erre felébredt a lányom is, sajnos látta az események végét is. Elrohantunk otthonról a vége pedig feljelentés lett és amíg a fogdában volt 1 napra, addig elköltöztünk. A lényeg, hogy nem beszél az apjáról és a viselkedésében annyi változást vettem észre, hogy sokkal bújosabb lett és nem akar egyedül enni. Próbálok vele beszélgetni, de az az igazság, hogy nem nagyon megy mert szégyellem magam, amiért átélte ezeket és nem akarom, hogy lássa, hogy sírok, mert én maradtam az egyetlen stabil dolog az életében., De azt sem szeretném, hogy valami tartós lelki problémája legyen. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy jól tenném ha elvinném pszihológushoz? KÖSZÖNETTEL: EGY AGGODÓ ANYUKA

Szigeti Ildikó válasza érzelmileg bántalmazott gyermek témában

Kedves Aggódó Anyuka! Aggodalma sajnos jogos és érthető. Egy gyerek számára nincs optimális kor a szülők válásához, de a kislánya kora az egyik legérzékenyebb időszak. Megnyugtatásul annyit, hogy a kislánya úgy reagált a történtekre, ahogy "reagálni kell", vagyis az Önnek furának tűnő viselkedése ebben a helyzetben teljesen normális. Az apa "törlése" az ismerősök köréből egy speciális, de igen gyakori, szakszóval "énvédő" mechanizmus része. A kislánya úgy védekezik a számára kellemetlen érzéseket, gondolatokat kiváltó személyek vagy helyzetek ellen, hogy egyszerűen nem vesz róluk tudomást. Persze, hogy felismeri a képen az apát, de nem szeretné felidézni a rossz, ijesztő emlékeket, ezért egyszerűbb, ha "ismeretlenné" teszi őt. Sajnos a kellemetlen, negatív emlékeket a kicsik (és a nyagok is) elfojtják, ami a későbbiekben bizony okozhat pszihés problémákat, így - ahogy azt Ön helyesen felismerte - indokolt a kislánnyal mielőbb szakembert felkeresni (gyermekpszichológust). A szakértő hatékonyan segíthet abban, hogy a kicsi a lehető legkisebb lelki "sérüléssel" átvészelje ezt a nem könnyű időszakot. Ha sikerül időben szakszerű segítséget kérni és kapni, van esély arra, hogy egyrészt a mostani elfojtások a későbbiekben ne okozzanak problémákat, másrészt lehetséges az is, hogy a kislány "megerősödve", konfliktuskezelő technikákkal felvértezve kerül ki ebből a helyzetből. Ezzel párhuzamban tanácsos lehet, ha Ön is felkeresne egy pszichológust, akivel - ha csak néhány alkalommal is, de átbeszélnék a történteket. Ezzel ugyanis nemcsak önmagának, de a kislányának is segíthet, mivel Ön megerősödve erőt adhat majd a kicsinek is, amire bizony mindkettőjüknek szükségük lesz. Általános jótanácsom az, hogy foglalkozzon mostanában sokat a kislányával, beszélgessenek, játszanak sokat, és próbálja meg az ő szintjén elmondani, elmagyarázni neki, mi is történt. A kicsik ugyanis sokkal nagyobb és mélyebb szorongást élnek át akkor, ha csak érzik, hogy baj van, de nem értik, hogy mi a gond. Az őszinteség a későbbiekben igencsak megtérül! A körülmények dacára mielőbbi nyugodt hétköznapokat kívánva, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet