A méhnyakrákszűrés patológiai hátteréről

Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke
A méhnyak laphám karcinómáját hosszú lappangási-átalakulási folyamat, ún. diszplázia előzi meg, melynek során a hámsejtek fokozatosan elvesztik az alapvető határoló és szigetelő funkciójukat, és ezzel egyidejűleg a küllemük is megváltozik. Mindennek hátterében a humán papillomavírus vagy röviden HPV fertőzése áll.

A vírus nemi úton terjed és több mint 100 típusa van, melyek mindegyikét jellemzi, hogy a laphámsejtekben szeretnek szaporodni. A sokféle típus jelentős része a fertőződést követő gyulladás és sejtpusztulás következtében néhány hét leforgása alatt eltűnik a méhnyak szöveteiből, egyesek ugyanakkor hosszan fennmaradó aktív fertőzést és a hámsejtek növekedésének zavarát, a DNS stabilitásának felborulását okozzák. 

Utóbbiak a méhnyakrák kockázatát mindezzel jelentősen fokozzák, ezért magas rizikójú típusoknak nevezzük. Kimutatásuk molekuláris biológiai módszerekkel lehetséges, sőt, szükséges a tényleges kockázat megbecsülése érdekében. Szerencsére a HPV fertőzés még magas rizikójú esetben is döntő többségében spontán elmúlik.

A méhnyakrák szűrésének előnyei más daganattípusokhoz képest

A vírusfertőzés következtében a hámsejtek megjelenése jelentősen változik, de a méhnyakrák előállapotainak és természetesen maguknak a rákos sejteknek a képe is igen jellegzetes, amit egy mikroszkópos vizsgálat könnyen megállapíthat. Egészen különleges az a lehetőség, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során egy egyszerű mintavevő eszközzel, minden fájdalom nélkül mód van olyan intakt sejteknek a kinyerésére, melyek a meglehetősen gyakori HPV fertőzést és annak következményét, a hámdiszpláziát tükrözik. A legtöbb gyakori daganatos betegség esetében ilyen mintavétel csak komolyabb beavatkozással (kolonoszkópia, bronchoszkópia, stb.) sikerülhet, ami széleskörű, szűrő jellegű beavatkozásokat lényegében nem tesz lehetővé.

A patológia nélkülözhetetlen szerepe a méhnyakrák felismerésében

Az első citológiai vizsgálat
A módszer alapjait egy Papanicolaou nevű, görög származású nőgyógyász fektette le New Yorkban az 1940-es években és kevés módosítással a mai napig is hasonlóan használatos.

A méhnyakrák citológiai vizsgálat másik nagy előnye a viszonylagos olcsósága, hiszen a sejteket tárgylemezre kenve, egy egyszerű és gyors festési eljárás után lehet a mikroszkópban tanulmányozni.

Természetesen a vizsgálat legbonyolultabb része az egyes sejttípusok, eltérések azonosítása és értelmezése a méhnyak kenetben, amit alapos szövettani és citológiai, valamint biológiai ismeretek nélkül nem lehet elvégezni. A nőgyógyászati vizsgálat hátterében tehát ott áll a teljes citopatológiai tudás és tapasztalat, ami a szűrővizsgálat eredményességének legfontosabb eleme.

A citológiai ismeretek mára oly mértékben kifinomultak, hogy a rák esetleges kialakulásának legkorábbi gyanúját is ki lehet szűrni, de azonosíthatók pl. egyes bakteriális, gombás fertőzések is.

A citológiai jellemvonások egységes alkalmazására született az ún. Bethesda osztályozás, melynek segítségével a citológiai leletek jól összehasonlíthatók, ismételt vizsgálatok esetén a folyamat lefolyása is követhető. A citológiai szűrővizsgálat során még a bizonytalan, vagy nehezen megítélhető hámelváltozásoknak is jelentősége van, a nőgyógyászati teendők (pl. újabb minta vétele) ilyen esetekre is pontosan szabályozva vannak.

Mintavételi eljárások - Mikor és melyik típus indokolt?
Orvosi szempontból a mintavételi eljárások jelentősége a pontos diagnózis felállítása szempontjából bizonyos esetekben nélkülözhetetlen. Például daganatok típusának, kiindulási helyének (vagyis hogy melyik szervből származik), stádiumának és az áttétek keresésének eszköze lehet. A sebész például szövettani minta ismeretében határozza meg az eltávolítani kívánt szervrészlet vagy szerv nagyságát, továbbá az alkalmazott terápia tervezésében is nagy jelentősége lehet a vizsgálatok eredményének.

Bővebben a mintavételi eljárásokról

A pozitív citológiai lelet, ill. bizonytalanság esetén mára döntő szerepe lett a HPV típusok kimutatásának, melyet hagyományosan ismételt mintavétel kapcsán, de egyre gyakrabban az első kenet vételekor kinyert sejtmaradványból végzik centrális molekuláris laboratóriumokban. Az arra alkalmas mintából a magas-, ill. alacsony rizikójú vírusfertőzés ténye megbízhatóan megállapítható, a gyakoribb HPV típusok konkrétan meghatározhatók. A magas rizikójú HPV típus esetleges kimutatása azonban természetesen nem egyenértékű a citológiai vizsgálattal, az utóbbi ugyanis részleteiben is tükrözi a méhnyak hámjában már lezajlott folyamatokat. 

A fentiekből következik, hogy a nőgyógyászati szűrővizsgálat elsődleges célja a klinikailag még nem, de citológiai és molekuláris patológiai módszerekkel már igen hatékonyan kimutatható, potenciálisan rosszindulatú méhnyak folyamatok, az esetlegesen már kialakult daganatok azonosítása és a hosszabb távú követés vagy az elkerülhetetlen beavatkozások kezdeményezése.

(WEBBeteg - Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke)

Méhnyakrákszűrés || Patológia || Citológia || HPV ||
Vissza az eredeti oldalra