Enkoprézis - A székletürítés zavara a pszichiáter szemével

Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
A székletürítés és annak problémái is sokak szemében kínos téma, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla, illetve fontos, hogy a probléma megoldását nem halogatva, az érintett gyerekek hozzátartozói merjenek szakemberhez fordulni.
Gyakori gyermekkori gondok: körömrágás, bepisilés
Sok családban küzdenek kisebb-nagyobb gondokkal a gyermeknevelés terén. Ezek közül van néhány olyan, amelyik hátterében a leggondosabb orvosi vizsgálat sem derít fel szervi okokat, így felmerül a pszichés háttér.

Gyakori gyermekkori gondok: körömrágás, bepisilés

Az enkoprézis, azaz a szülők nyelvén mondva a bekakilás, a széklet nem megfelelő helyre ürítését jelenti szándékosan vagy akaratlanul, és kb. 4 éves kor fölött válik odafigyelést igénylő problémává, amikorra már a szobatisztaság egyébként elvárható lenne. A probléma előfordulása rendszeres, minimum havonta jelentkezik, jellemzően fiúknál másfélszer gyakrabban fordul elő. A szobatisztaság kialakulása, az ürítési funkciók tudatos kontrollja 2 éves kor körülre tehető, ebben az időszakban alakul ki a kellő kontroll a vizelésben, székletürítésben szerepet játszó simaizomcsoportok felett. De hangsúlyozandó, egyénileg változó lehet a fejlődésnek az üteme, a fenti életkorok nincsenek napra pontosan kőbe vésve! A szobatisztaságra szoktatást kb. 1.5 éves kor előtt ne erőltessük, mert a siettetéssel magunk is hozzájárulhatunk a későbbi problémához, és ez egyébként gyakori ok olyan enkoprézises esetekben, amikor a gyerek sosem volt szobatiszta.

Olvasson tovább! Milyen betegségekre utalhat a széklet megváltozása?

Ne essünk pánikba!

Fontos, hogy pánikba ne essünk túl korán akkor se, ha még 4 éves kor felett is becsúszik néha egy-egy „baleset”. Ha a szülő pánikol, a gyerek még inkább szorongóvá válik, és nehezen megszakítható örvénybe kerülhetünk. A gyerekhez a problémát a helyén kezelve forduljunk, ne cikizzük, ne rendezzünk jelenetet, pláne ne alázzuk meg mások előtt baj esetén, mert segíteni azzal biztosan nem fogunk vele, ártani viszont lehet. Főleg nagyobb gyerekeknél a bekakilás erős szégyenérzettel jár önmagában is, semmiképp se fokozzuk ezt a lelki terhet a gyerek vállán.

Mindenképpen figyelmet érdemlő az a forma, amikor már kialakult szobatisztaságból válik a gyerek ismét bekakilóssá. Sajnos egyébként az sem zárható ki, hogy a gyerek valójában csak a tünethordozó, és a valódi gond a család működésében van. Gyakori a probléma rendezetlen hátterű, vagy éppen csonka családban növő gyermekek körében. Mi változott a gyerek körül a családban, ami a visszalépés oka lehet? Nagyobb betegség a családban, vagy haláleset? Költözés? Szülők válása? További gyakori oka a szeretet vélt vagy valós hiánya, és a szülői szeretet elvesztése körüli vélt vagy valós aggodalom. Ilyen helyzet lehet, például a kistestvér amúgy örömteli érkezése, amire érdemes az addig 100% figyelmet élvező gyereket előre felkészíteni, és később is nem kirekeszteni, hanem lehetőleg bevonni az új baba körüli eseményekbe. A testvérben lehetőleg társat, és ne a szülői szeretet iránti versenytársat lássa!

Az enkoprézisnek van egy manipulatív formája is, amikor a gyerek figyelemfelhívási szándékkal, vagy akár a szülővel szembeni bosszú fegyvereként  használja ezt a „módszert”, jól megfigyelve, hogy hatásos, és minimum fel lehet vele anyát vagy apát bosszantani.

Bár a bekakilásnak gyakran pszichés okai vannak, de mielőtt ebbe az irányba indul el a kivizsgálás és a kezelés, fontos, hogy ki lehessen zárni az esetlegesen fennálló gyomor-bélrendszeri, vagy idegrendszeri szervi okokat, például a krónikus hasmenés lehetőségét.

Hiperaktivitásos-figyelemzavaros (ADHD) problémára is utalhat!

A dolog jellegéből adódóan a bajt nem könnyű eltitkolni. Az érintett gyereket rossz szag veszi körül, orvosi vizsgálatkor rendszeresen friss széklettel szennyezett a ruhája, emiatt kortársai célpontja is lehet, ami újabb problémák forrása. Depresszió, sérülő önértékelés és személyiségfejlődés, deviáns magatartásminták kialakulása lehet a nem várt következmény.

Bővebben ADHD a láthatatlan betegség

A széklelet nem tudja a gyerek tartani, a székletürítés bármely szituációban előfordulhat, stresszes helyzetben fokozottabban.

A beszékelés problémája a serdülőkor táján spontán is meg szokott szűnni, de nyilván nem érdemes addig várni, illetve tudni kell, hogy a beszékelés mint tünet ugyan megszűnik, de a kezeletlen alapprobléma más formában ugyan, de változatlanul megmarad, és például hangulatzavar formájában rontja tovább a személyiségfejlődést ebben a kritikus életidőszakban.

Az enkoprézis kezelése alapvetően gyermekpszichológus feladata, aki számos lehetséges módszer (például játék vagy rajzterápia) valamelyike segítségével tárja fel, majd igyekszik megoldani a bajt. Mint azonban szinte minden pszichoterápia esetében, itt is hosszabb, hónapokig is tartó terápiás folyamatra kell számítani, ami kitartást és türelmet igényel a gyerek és a szülők részéről is. A szülők szerepe is fontos a folyamatban, kell a tanácsadás, felvilágosítás részükre, hogy tanulják meg a pozitív megerősítéses módszereket, és kerüljék a büntető jellegű szülői reakciókat.

Dr. Dinya ZoltánForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

Enkoprézis || Székletürítés || Széklet || Gyermekkor ||
Vissza az eredeti oldalra