Az Asperger-szindróma és tünetei

Az Asperger-szindrómát, amelynek diagnosztikai elemei közé tartozik a szociális válaszkészség hiánya, a mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság, még napjainkban sem tudják helyesen értelmezni, diagnosztizálni a szakemberek.

1944-ben Hans Asperger írta le először a kórképet, s fogalmazta meg, hogy a rendellenességre jellemző bizonyos viselkedési formák a szülők, főként az apák között szintén megfigyelhetők voltak. A tünetegyüttest sokan az autizmus enyhébb formájának tartják.

Dr. Asperger szerint

„a patológiás állapot kialakulásának hátterében feltehetően genetikai vagy neurológiai okok állnak, nem pedig pszichológiai vagy környezeti tényezők.”

A pszichológusok, az orvosok, a pedagógusok, a szülők még napjainkban is meglehetősen tapasztalatlanok, tájékozatlanok főként a nők esetében megfigyelhető autisztikus zavart és az Asperger-szindrómát illetően, ezért sajnos a vizsgált személyt gyakran félrediagnosztizálják. Becslések szerint az Asperger-szindrómások 30-50 százaléka nincs diagnosztizálva. A fiatal korban hiperaktívnak, figyelemzavarosnak kikiáltott gyerekek az esetek nagy részében valójában Asperger-szindrómások.

Az Asperger-szindróma tünetei

Az Asperger-szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a szegényes kommunikáció, gyenge kapcsolatteremtő készség, szemkontaktus kerülése, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, a feszült idegállapot és/vagy depresszió, az aprólékos beszéd, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a megtapadt gondolkodási sémák. Az ezzel élők nem tudják értelmezni a testbeszédet, a gesztusokat, vagy rendszeresen rosszul értelmezik azokat.

Az Asperger-szindróma az újabb pszichiátriai meghatározás szerint az úgynevezett autisztikus spektrum egyik kategóriája az autisztikus zavar és az úgynevezett átható fejlődési zavar mellett. Az autisták és az Asperger-szindrómások közös vonása, hogy merev belső szabályrendszerükhöz görcsösen ragaszkodnak, a közösségi lét íratlan szabályaival folyamatosan összeütközésbe kerülnek. Ez számos nehézséget okoz számukra a közösségben, iskolában.

Autizmus és Asperger-szindróma

Autizmus esetén az agy szociális interakciókért és kommunikációs képességekért felelős területének normálistól eltérő fejlettségéről beszélhetünk. Az autizmussal szemben az Asperger-szindrómások esetében életkoruknak megfelelően fejlődik a kognitív funkció, normálisak a viselkedési minták, nem jellemző a megkésett beszédfejlődés sem.

A másokkal való kapcsolatteremtés, a környező világ felfedezése a zavarban szenvedők számára nehezített. Esetenként agresszív, vagy önsebző viselkedési formák is megfigyelhetők, jóllehet jóval gyakoribb a beszűkültség, a depresszió, a túl- vagy alulingereltség, az evészavar és az izolált magatartás. Előfordulhat bizonyos esetekben a látás, a hallás, az érintés, a szaglás és az ízlelés fokozott érzékenysége is.

Bővebben Autizmus: a bezárt világ - Részletesen az autizmusról

Gyakrabban fordul elő a férfiaknál autisztikus zavar

A férfiakhoz képest a nők között ritkábban előforduló autisztikus zavar lehet az oka, amiért az Asperger-szindróma női formáját kevésbé tudják azonosítani. A hagyományos felfogás szerint az Asperger-zavarban szenvedő fiatal lány visszahúzódó, gátlásos, az iskolában kitűnően viselkedik; szülei bizonyára túlzásokra hajlamos, fiús szemléletű, mélabús, zárkózott, merev, depressziós, feszült, esetleg perfekcionista emberek lehetnek.

Asperger, a bécsi gyermekorvos hasonló magatartást észlelt gyermekek egy csoportjánál, akiknek szociális érettsége, gondolkodó képessége elmaradt a korcsoportjukhoz képest, s akik esetében a szociális készségek életkortól függetlenül meglehetősen szokatlan formában működtek. Megfigyeléseiben a szociális készségek hiányáról, a kapcsolatteremtés, a kommunikáció, az érthető beszéd deficitje mellett az egocentrizmusról, az érdeklődés beszűkültségéről, az emocionális megnyilvánulások kontrollálatlanságáról, az empátiás képesség éretlenségéről tett említést.

A megfigyelt gyermekek beilleszkedési gondokkal, tanulási nehézségekkel küszködtek, jellemzően nyelvi- és kommunikációs nehézségeik voltak, motoros tevékenységeik ismétlési kényszerre utaltak, érzelmi labilitás és éretlenség jellemezte őket.

Az Asperger-szindróma kezelési lehetőségei¹

A szindróma (orvosi, pszichológiai-pszichiátriai társadalom általi) megértésének és felismerésének nehézsége hibás diagnózishoz és a problémás fiatalok megfelelő kezelésének elmaradásához vezethet. Felismert zavar esetén a következő szempontok és lehetőségek állnak rendelkezésre:

• a szociális képességek fejlesztése;

• kognitív viselkedésterápia a stresszkezelés javítására, aminek az is célja, hogy csökkentse a félelmeket és fegyelmezze a robbanásszerűen kitörő érzelmeket, így mérsékelve a hajlamot a kényszeres és az ismételt rutinokra;

• az olyan kísérő betegségek gyógyszerelése, mint a depresszió;

• foglalkozások a szenzoros integráció és a mozgáskoordináció fejlesztésére;

• szociális és kommunikációs fejlesztés, beszédterápia, a pragmatika fejlesztése a beszélgetés elkezdésére és befejezésére;

• támogatás és segítségnyújtás a szülőknek, különösen az otthon használt viselkedéstechnikák bevezetésében.

További tudnivalók

• Autizmus spektrum zavar: számos Asperger-szindrómás tiltakozik
• Bélflóra, autizmus és hangulatzavarok - Mi lehet az összefüggés?
• Szenzoros integrációs zavar - Fokozottan érzékeny gyerekek
• Létezik-e teszt az Asperger-szindróma megállapítására?
• Viselkedési problémák: a figyelmetlen gyermek

Forrás: WEBBeteg
Szakértőnk: Orémuszné Kertész Tímea, pszichológus
További forrás: [1] - A National Institiute of Neurological Disorders and Stroke alapján