• Endoxan

        - MILYEN TÍPUSÚ GYÓGYSZER AZ ENDOXAN ÉS MILYEN BETEGSÉGEK ESETÉN ALKALMAZHATÓ?

        Az Endoxant csak onkológiában jártas orvos alkalmazhatja.

        Az Endoxant kombinácóban kemoterápiához vagy monoterápiaként alkalmazzák.

        A vér sejtjeinek daganatos betegségei (leukémiák):

        Akut és krónikus fehérvérsejt eredetű (mieloid) és nyiroksejt eredetű (limfoid) leukémia.

        Rosszindulatú nyirokrendszeri daganatok:

        Gyógyszerinfók

        HATÓANYAG: cyclophosphamide
        KISZERELÉSEK: (Gyártó, TB-támogatási információk)
        Vényköteles: nincs adat

        Hodgkin-kór, non-Hodgkin limfomák, plazmasejtből kiinduló daganat (plasmacitoma).

        Áttételes és nem áttételes rosszindulatú lágyrész (malignus szolid) tumorok:

        - petefészek rosszindulatú daganata (ovarium karcinóma),

        - heredaganat,

        - emlő rosszindulatú daganata,

        - kissejtes tüdőrák,

        - idegszövetből kiinduló rosszindulatú daganat (neuroblasztoma),

        - csonteredetű rosszindulatú daganat (Ewing sarcoma),

        Fokozatosan súlyosbodó, az immunrendszer betegségével járó kórképek (progresszív autoimmun betegségek):

        pl. ízületi gyulladás (reumatoid artritisz), pikkelysömörhöz társult izületi gyulladásos megbetegedés (artropátia pszoriatika), poliszisztémiás autoimmun megbetegedés (szisztémás lupusz eritematozusz), a kötőszövet autoimmun megbetegedése (szkleroderma), szisztémiás érgyulladás (szisztémás vaszkulitiszek), vesegyulladás (glomerulonefritisz) bizonyos formái, kóros izomgyengeséggel járó autoimmun izombetegség (miaszténia gravisz), autoimmun hemolitikus vérszegénység (anémia), a vörösvértestek összecsapódása un. hideg típusú antitestek által (hideg agglutinációs betegségek).

        Szervtranszplantációhoz kapcsolódó immunrendszer működését elnyomó (immunszuppresszív) kezelés.

        2. TUDNIVALÓK AZ ENDOXAN ALKALMAZÁSA ELŐTT

        Kapcsolódó cikkek

        Imurantól csont és izomfájdalom
        emlődaganat

        Nem alkalmazzák Önnél az Endoxant:

        ha allergiás (túlérzékeny) a ciklofoszfamidra vagy a készítmények egyéb összetevőjére

        ha súlyos csontvelő-elégtelenségben szenved (különösen előzetes citosztatikus terápia és/vagy besugárzás esetén)

        húgyhólyag-gyulladás esetén,

        ha vizeletelfolyási akadályt észleltek Önnél,

        ha súlyos fertőzése van,

        ha Ön terhes vagy szoptat.

        Az Endoxan fokozott elővigyázatossággal alkalmazható

        Megjegyzések:

        A kezelés megkezdése előtt ki kell zárni, ill. meg kell szüntetni minden vizeletelfolyási akadályt, húgyhólyaggyulladást (cisztitiszt), fertőzést vagy az elektrolitháztartás zavarait.

        Az Endoxant - mint minden más daganatellenes szert (citosztatikumot) - általában legyengült vagy idős, ill. előzetes radiológiai kezelésben részesített betegek esetében nagyon óvatosan kell alkalmazni.

        A csökkent védekezőképességű betegeket, pl. akik cukorbetegségben (diabetes mellitusban), krónikus máj- vagy veseelégtelenségben szenvednek, szintén szoros megfigyelés alatt kell tartani.

        Ha az Endoxannal folytatott kezelés során húgyhólyaggyulladás (cisztitisz) és nem láthatóan vagy láthatóan véres vizelet (micro- vagy macrohaematuria) együtt lép fel, akkor az Endoxan terápiát a tünetek megszűnéséig meg kell szakítani.

        A kezelés ideje alatt alkalmazott egyéb gyógyszerek

        - A szulfanilureák (cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja) vércukorcsökkentő-, és az allopurinol húgysavszint csökkentő valamint a hidroklorotiazid (vízhajtó) csontvelőkárosító (mieloszuppresszív) hatása fokozódhat.

        - Előzetes vagy együttes fenobarbitál, fenitoin, benzodiazepin vagy klorálhidrát-kezelés (főleg epilepszia kezelésében, illetve szorongásoldóként használt gyógyszerek) a májban enzimindukciót okozhat, azaz meggyorsulhat a gyógyszerek lebontása.

        - A kezelés előtt alkalmazott (különösen csontvelő transzplantációt megelőző kondicionálás esetén) fluorokinolon antibiotikumok (pl. ciprofloxacin) csökkenthetik az Endoxan hatékonyságát, ezáltal az alapbetegség kiújulását eredményezhetik.

        - Az Endoxan immunrendszert gyengítő (immunszuppresszív) hatása miatt a védőoltások hatékonysága csökkenhet, élő vírust tartalmazó oltóanyaggal történő oltás pedig fertőzést okozhat.

        - Depolarizáló izomrelaxánsokkal (pl. szukcinilkolin-klorid/szuxametonium-klorid) való együttes alkalmazásnál a lebontásért felelős enzim (pszeudokolineszteráz) koncentrációjának csökkenése miatt hosszabb átmeneti légzésmegállás (apnoe) léphet fel.

        - Kloramfenikol (antibiotikum) egyidejű adagolása az Endoxan felezési idejének meghosszabbodásához és késleltetett lebomláshoz vezethet.

        - Az antraciklinek és pentosztatin (daganatellenes szerek) fokozhatják az Endoxan lehetséges szívre gyakorolt károsító hatását (kardiotoxicitás). A szívet károsító hatás felerősödése a szívtájra adott besugárzás esetén is előfordulhat.

        - Indometacin (nem-szteroid gyulladáscsökkentő) egyidejű adagolását rendkívül óvatosan kell végezni, mert egy betegnél akut vízmérgezés fellépéséről számoltak be.

        - A grapefruit tartalmaz egy anyagot, mely gátolhatja az Endoxan aktiválódását és ezáltal annak hatását, ezért nem fogyaszthat grapefruitot, ill. nem ihat grapefruit levet.

        - Az alkoholfogyasztás állatkísérletek során csökkentette az Endoxan hatékonyságát.

        - Elszigetelt esetek alapján feltételezhető a tüdőre kifejtett károsító hatás kockázatának növekedése olyan betegek esetében, akik a citotoxikus kemoterápia részeként Endoxant és kolóniastimuláló faktorokat (G-SCF-et, valamint GM-SCF-et) kaptak.

        - Azatioprinnel (immunrendszert gyengítő gyógyszer) kapcsolatos lehetséges kölcsönhatást figyeltek meg három betegnél, akiknél májelhalás alakult ki az azatioprin adását követő Endoxan kezeléskor.

        - Az azol típusú gombaellenes (antifungális) hatóanyagok a májenzimek (citokróm P450 enzimrendszer) gátlásán keresztül lassítják az Endoxan lebomlását. Az Endoxan káros bomlástermékeinek emelkedését tapasztalták itrakonazol kezelésben részesülő betegekben.

        - Azoknál a betegnél, akik az Endoxan kezelést megelőző 24 órában nagy dózisú buszulfánt (daganatellenes szer) kaptak, megnőtt az Endoxan kiürülési ideje a szervezetből. Ezáltal a vénaelzáródás és a nyálkahártya-gyulladás előfordulási gyakorisága nőhet.

        - Azon betegek esetében akik ciklosporint (immunrendszer gyengítő) és Endoxant kaptak egyidejűleg, a ciklosporinszint alacsonyabb volt, mint a csak ciklosporinnal kezelt betegek esetén. Ez a kölcsönhatás a szervkilökődési reakció (graft-versus-host betegség) kialakulásának valószínűségét növelheti.

        - Az ugyanazon a napon nagyon rövid időn belül alkalmazott nagy dózisú Endoxan és citarabin (daganatellenes szer) növeli a szívre gyakorolt káros hatást, mert a két hatóanyag káros hatása összeadódik.

        - Nagy dózisú Endoxan és ondanszetron (erős hányáscsillapító) közötti kölcsönhatások eredményeként az Endoxan hatása csökkenhet.

        - A nagydózisú kemoterápia részeként alkalmazott tiotepa (daganatellenes szer) nagymértékben csökkentette az Endoxan bioaktivációját, ha a tiotepát egy órával az Endoxan előtt alkalmazták. A két hatóanyag adagolási sorrendje és időzítése rendkívül fontos.

        Terhesség és szoptatás

        Életmentő javallat esetén a terhesség első harmadában terhesség-megszakítással kapcsolatos konzultáció szükséges.

        A terhesség első harmada után, ha a terápia nem halasztható el és ha Ön ki akarja hordani a terhességet, a kemoterápia elvégezhető azt követően, hogy tájékoztatták Önt a fejlődési rendellenességet okozó (teratogén) hatás csekély, de lehetséges kockázatáról.

        A ciklofoszfamid bekerül az anyatejbe, ezért az anya a kezelés alatt nem szoptathat.

        Fogamzásgátlás

        A ciklofoszfamid genetikai rendellenességet okozhat. A kezelés alatt nem javasolt a teherbeesés. Ha Ön a kezelés alatt mégis teherbe akar esni, akkor genetikai tanácsadáson kell résztvennie.

        Az Endoxannal kezelendő férfiakat tájékoztatni kell a kezelés előtti hímivarsejtek fagyasztásos megőrzésének lehetőségéről.

        Genetikai tanácsadás javasolt.

        A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

        Az Endoxan esetleges mellékhatásai, pl. émelygés, keringési elégtelenséghez vezető hányás, hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és gépkezeléshez szükséges képességeket. Az orvos feladata eldönteni, hogy Ön alkalmas-e a közlekedésben való részvételre, ill. a gépkezelésre.

        Fontos információk az Endoxan bevont tabletta egyes összetevőiről

        A bevont tabletta 24,6 mg tejcukrot (laktóz-monohidrátot) és 51,11 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként.

        Ha kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, akkor kérdezze meg kezelőorvosát, mielőtt elkezdené szedni ezt a gyógyszert.

        HOGYAN KELL AZ ENDOXANT ALKALMAZNI?

        Adagolás és alkalmazás

        Az Endoxant csak tapasztalt onkológus alkalmazhatja. Az adagot egyénileg, az Ön állapotának megfelelően fogja meghatározni.

        Egyéb előírás hiányában az alábbi adagolás ajánlott:

        Endoxan 500 mg / 1 g, injekciós üveg:

        - folyamatos kezelésnél felnőtt- és gyermekkorban egyaránt napi 3 - 6 mg / ttkg (120 - 140 mg / m2);

        - 2 - 5 napos időszakos kezelésnél 10 - 15 mg / ttkg (400 - 600 mg / m2);

        - nagydózisú időszakos kezelésnél, mind felnőtteknél, mind gyerekeknél pl. 20 - 40 mg / ttkg (800 - 1600 mg / m2) vagy ennél is nagyobb dózisok is alkalmazhatók (pl. csontvelőátültetés előtti kondicionáláshoz) 21 - 28 naponként.

        A terápia és a kezelési szünetek hossza az indikációtól, az alkalmazott kombinációs kemoterápiától, a beteg általános állapotától, a laboratóriumi paraméterektől és a vérkép alakulásától függ.

        Ügyelni kell a megfelelő folyadék mennyiség biztosítására (hidrálásra) és a vizeletelválasztó rendszert védő (uroprotector) Uromitexan (Mesna) adagolására.

        Endoxan bevont tabletta:

        Folyamatos terápiához napi 1 - 4 bevont tabletta (50 - 200 mg); szükség esetén több bevont tabletta is adható.

        Az Endoxan bevont tablettát reggel ajánlott bevenni megfelelő mennyiségű folyadékkal.

        Az adagolás alatt vagy közvetlenül azt követően megfelelő mennyiségű folyadékot kell fogyasztani. Fontos, hogy rendszeres időközönként ürítse ki hólyagját.

        A terápia tartama és az intervallumok hossza az indikációtól, az alkalmazott kombinációs kemoterápiától, a beteg általános állapotától, a laboratóriumi paraméterektől és a vérsejt szám alakulásától függ.

        Az adag ajánlások főleg a ciklofoszfamid-monoterápiára vonatkoznak. Ha az Endoxant hasonló mellékhatású, más daganatellenes szerekkel kombinálják, az adag csökkentése vagy a terápiamentes időszakok meghosszabbítása válhat szükségessé.

        Az adagolás módosítása májkárosodás esetén:

        Súlyos májkárosodás fennállásakor csökkenteni kell az adagot. 3,1 -5 mg / 100 ml szérum bilirubin esetén 25%-os csökkentés szükséges.

        Az adagolás módosítása vesekárosodás esetén:

        10 ml/perc alatti glomerulusfiltráció alatt 50%-os dózis csökkentés szükséges.

        A ciklofoszfamid dializálható.

        Az oldat elkészítése

        Az Endoxannal való munka során mindig be kell tartani a citotoxikus (sejtre káros) anyagok kezelésére vonatkozó biztonsági előírásokat.

        Az injekciós oldat elkészítéséhez a száraz anyaghoz megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldatot kell adni:

        A sóoldat hozzáadását követően erősen fel kell rázni az injekciós üveg tartalmát, így a hatóanyag azonnal feloldódik. Ha nem oldódik fel azonnal és teljesen, akkor hagyja az injekciós üveget néhány percig állni.

        Az oldat intravénás adagolásra, elsősorban infúziós kezelésre alkalmazható. Rövid intravénás infúzió esetén az előkészített Endoxan oldatot, pl. 500 ml teljes térfogatú Ringer-oldattal, só vagy dextróz oldattal kell tovább hígítani.

        Az infúzió időtartama a mennyiségtől függően 30 perctől 2 óráig terjedhet.

        Megjegyzés:

        Az Endoxan oldat véletlen véna mellé adása általában nem jár szövetkárosodással, mert ilyen károsodás az Endoxan májban történő bioaktiválását megelőzően nem léphet fel.

        Különleges megjegyzés:

        Alkiláló hatása miatt az Endoxan mutagén és potenciálisan rákkeltő hatóanyag.

        Érintkezését a bőrrel és nyálkahártyával kerülni kell.

        4. LEHETSÉGES MELLÉKHATÁSOK

        Mint minden gyógyszer, így az Endoxan is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.

        Fertőző betegségek és parazitafertőzések / Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók / Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

        A súlyos csontvelőműködés csökkenését követő fehérvérsejtszám-csökken és gyakran láz (neutropéniás láz) és életveszélyes másodlagos fertőzések pl. tüdőgyulladás (pneumonia, mely vérmérgezésbe torkollhat) kialakulásához vezethet, nagyon ritkán halálos kimenetellel. A C-reaktív protein szintjének emelkedése, láz, stb. jelezhetik a fertőzést.

        Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

        Az Endoxan terápia - mint általában a citotoxikus kezelés - késői szövődményként magában hordozza a másodlagos daganatok, ill. azt megelőző állapotok kialakulásának kockázatát. Növeli a húgyúti daganatok kialakulásának és csontvelői elváltozások akut leukémiává fejlődésének a kockázatát. Állakísérletek bizonyították, hogy a megfelelő Uromitexan (meszna) terápia jelentősen csökkentette a húgyhólyag daganat kialakulási esélyét.

        Nagyon ritkán a tumorsejtek szétesése (tumorlízis szindróma) alakul ki bizonyos daganattípusok kezelésre adott rendkívül gyors válasza miatt.

        Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

        Nagyon gyakran a dózistól függően különböző fokú csontvelő gyengülés (mieloszuppresszió) léphet fel fehérvérsejtszám csökkenés (leukocitopénia, neutropénia) és vérlemezkeszám csökkenés (trombocitopénia) kíséretében, és megnő a fertőzés(ek), vérzések és vérszegénység (anémia) fellépésének kockázata. A leukocita és trombocitaszám mélypontja általában a kezelés első és második hetében jelentkezik és többnyire gyorsan, a kezelés megkezdését követő 20 napon belül normalizálódik. Vérszegénység általában több kezelési ciklus után jelentkezik. Súlyosabb csontvelő gyengülés előzetesen kemo-, vagy sugárterápiában részesült betegeknél, ill. vesekárosodás fennállása esetén várható.

        Az immunrendszer gyengítése, ami lehet terápiás cél egyes betegeknél (általában szervátültetésen átesetteknél) komplikációkhoz vezethet, pl. fertőzésekhez (ideértve korábbi fertőzések kiújulását vagy súlyosbodását is).Vannak bizonyos ritka betegségek, úgy mint a vérrög okozta érelzáródás (tromboembólia), a környéki vérellátási zavar (perifériás isémia), a teljes testre kiterjedő kóros véralvadás (disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC)), vagy a vérlemezkék számának hirtelen lecsökkenése, a vérsejtek károsodása és a veseműködés leállása (hemolitikus urémiás szindróma (HUS)), amelyek egy alapbetegség következtében alakulhatnak ki, de felléphetnek az Endoxannal végzett kemoterápiás kezelés következtében is.

        Máj- és epebetegségek illetve tünetek

        Ritkán a májfunkció romlásáról és májgyulladásról (hepatitiszről) számoltak be, melyeket a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok eredményei, bizonyos májenzimek és májban termelődő anyagok (SGOT, SGPT, gamma-GT, alkalikus foszfatáz és bilirubin) szintjének emelkedése jelzett. A bilirubinszint emelkedésével, epepangással járó sárgaságot nagyon ritkán figyeltek meg.

        A kemoterápiás szerek (köztük az Endoxan is) okozta májkárosodás következménye lehet az emelkedett vér laktát-dehidrogenáz szint (LDH), mely nem gyakori eltérés. Mindazonáltal a sejtkárosodás is eredményezhet magas LDH szintet, ezért nem lehet az eltérést egyértelműen az Endoxan kezeléssel összefüggésbe hozni.

        A magas dózisú Endoxan és buszulfán kombinációs kezelésben részesülő vagy a nem saját eredetű csontvelő-transzplantáció során teljestest besugárzást kapó betegek 15-50%-ánál vénaelzáródási betegség (VOD) kialakulását figyelték meg. Ugyanakkor veleszületett súlyos vérszegénységben (aplasztikus anaemiában) szenvedő, kizárólag nagydózisú Endoxannal kezelt betegekben csak ritkán alakult ki VOD.

        A szindróma általában a transzplantációt követő 1-3 hét után alakul ki és gyors súlygyarapodás, májmegnagyobbodás (hepatomegália), folyadékgyülem a hasüregben (aszcites), nagyon magas bilirubin szint és májkapu eredetű (portális hipertenzió) jellemzi. Nagyon ritkán májműködési-zavar eredetű agyvelőkárosodás (hepatikus enkefalopátia) is kialakulhat.

        A vénaelzáródási betegségek ismert rizikófaktorai: korábbi májbetegség, májkárosító (hepatotoxikus) terápia és nagydózisú kemoterápia együttes alkalmazása, különösen, ha az alkiláló buszulfán a terápia részét képezi.

        Korábban fennálló májgyulladás fertőzés aktiválódásának nagyon ritkán előforduló eseteiről számoltak be.

        Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

        Húgyhólyag

        A vizeletbe történő kiválasztása után az Endoxan bomlástermékei a húgyutak és különösen a húgyhólyag elváltozását okozzák. Az Endoxan-terápia leggyakoribb dózisfüggő mellékhatása a vérzéses hólyaggyulladás, nem látható- és látható véres vizelet (mikro- és makrohematuria), ami a kezelés megszakítását teszi szükségessé. A nagyon gyakori húgyhólyaggyulladás (cisztitisz) kezdetben nem bakteriális jellegű, melyet később másodlagos baktérium megtelepedés követhet. Halállal végződő vérzéses hólyaggyulladás nagyon ritka eseteiről számoltak be. Nagyon ritkán hólyagfal ödémát, húgyúti vérzést, szövetközti gyulladást rostos szövetképződéssel és hólyagfal megkeményedés (szklerózis) kialakulását is megfigyelték.

        Vese

        A vesekárosodás nagyon ritka mellékhatás. Akut vagy krónikus veseelégtelenség, vesekárosodás, a vesetubulusok működési zavara csökkent vesefunkciójú betegeknél fordult elő döntően. A fenti, vesét érintő mellékhatások emelkedett kreatinin és a karbamin nitrogén (BUN) értékekkel járnak és főleg nagydózisú Endoxan kezelés után észlelhetők.

        Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

        A gyomor-bél traktust érintő mellékhatások, mint az émelygés és hányás, dózistól függő mellékhatások. A betegek kb. 50%-ánál mérsékelt vagy súlyos formában jelentkeznek. Étvágytalanság, hasmenés, székrekedés, hasi fájdalom és a nyálkahártya gyulladásos állapotai (mucositis; sztomatitisztől a fekélyképződésig) ritkán fordulnak elő. Nagyon ritkán gasztrointesztinális vérzésekről és haemorrhagiás kolitiszről számolnak be.

        A hányás és a hasmenés ritkán kiszáradást ereményezhet.

        Nagyon ritkán akut pankreatitisz alakulhat ki.

        Ritkán gasztrointesztinális betegséggel kapcsolatos hasi fájdalmakat jelentettek.

        Idegrendszeri betegségek és tünetek

        Szédülésről ritkán számoltak be. Nagyon ritkán kialakulhat fonákérzés, környéki idegbántalom (perifériás neuropátia), sok ideget érintő bántalmak (polineuropátia), idegi (neuropátiás) fájdalom vagy ízérzékelési zavar, görcsök.

        Szembetegségek és szemészeti tünetek

        Homályos látás ritka és látászavar nagyon ritka előfordulásáról számoltak be.

        Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

        Az Endoxan szívre gyakorolt káros hatása különböző szívre vonatkozó eltérések képében jelentkezik a kisfokú vérnyomásváltozástól, EKG eltéréstől és szívritmuszavartól kezdve a csökkent balkamrai kilökési (ejekciós) frakcióval és szívelégtelenséggel járó másodlagos szívizombántalmakig, mely nagyon ritkán halálos kimenetelű lehet.

        Az Endoxan szívre gyakorolt káros hatásainak klinikai tünete mellkasi fájdalom és anginas roham is lehet.

        Ritkán kamrai-, kamra feletti (szupraventrikuláris) arritmiát észleltek. Nagyon ritkán pitvari vagy kamrai remegést (fibrillációt) és szívmegállást tapasztaltak az Endoxan kezelés alatt.

        Szívizomgyulladás, szívburokgyulladás és miokardiális infarktus nagyon ritka eseteiről számoltak be.

        A szívre gyakorolt káros hatás különösen nagy dózisú (120 - 140 mg / ttkg) Endoxan kezelés és/vagy más szívre káros gyógyszerekkel (pl. antraciklinek és pentosztatin) történő együttes adás során jelentkezett. A szívtájékot érintő korábbi besugárzás is növelheti a szívre gyakorolt káros hatás intenzitását.

        Immunrendszeri betegségek és tünetek / Érbetegségek és tünetek

        Kiütéssel, hidegrázással, lázzal, szapora szívveréssel (tahikardiával), hörgőgörccsel, nehézlégzéssel, ödémával, hőhullámmal és vérnyomáseséssel együttjáró túlérzékenységi reakciók nem gyakran fordultak elő. Ezen reakciókhoz társult kötőhártyagyulladást és szemödémát nagyon ritkán jelentettek.

        A nagyon ritka túlérzékenységi (anafilaktoid) reakciók anafilaxiás sokkig fokozódhatnak.

        Az Endoxan immunrendszert gyengítő hatásait lásd. a Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tüneteknél.

        Endokrin betegségek és tünetek / Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

        Nagyon ritkán fordult elő kórosan lecsökkent nátriumszinttel és vízretencióval kísért elégtelen vizeletképzést csökkentő (antidiuretikus) hormon elválasztás (SIADH, Schwartz-Bartter szindróma), valamint járulékos tünetei, úgy mint zavartság és izomgörcsök. Peteérési (ovulációs) zavarok nem gyakran jelentkeztek (lásd még A nemiszervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tüneteknél).

        Az étvágytalanság nem gyakori, a kiszáradás ritka, a vízvisszatartás és a kórosan alacsony nátriumszint nagyon ritka mellékhatások.

        A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

        Az Endoxan kezelés nagyon ritka esetekben izomgyengeséget okozhat, valamint elősegítheti a harántcsíkolt izom sorvadását eredményező betegség (rabdomiolízis) kifejlődését.

        A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

        A hajhullás (alopécia) nagyon gyakori mellékhatás, és egészen kopaszságig fokozódhat. Általában visszafordítható folyamat és a terápia felfüggesztése után megszűnik.

        Nagyon ritkán a tenyér, a köröm és a talp elszíneződése tapasztalható. A bőr és a nyálkahártyák gyulladása ritka mellékhatás. Súlyos bőrreakciók, mint kiütéses bőrelhalással járó allergiás eredetű betegség (Stevens Johnson szindróma), hólyagosodással és lemezes bőrleválással járó folyamat (toxikus epidermális nekrolízis), tenyér-talpi eritrodiszesztézia szindróma eseteiről nagyon ritkán számoltak be.

        Nagyon ritkán gyulladásos viszketésről ill. a sugárkezelést követő Endoxan kezeléssel kapcsolatosan az irritált terület viszketéséről számoltak be.

        Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

        Gyakran a légzőrendszert érintő mellékhatások oxigénhiányban, hörgőgörcsben, köhögésben és nehézlégzésben nyilvánulnak meg.

        A nagyon ritkán kialakuló nem fertőzéses tüdőgyulladás vagy szövetközti tüdőgyulladás krónikus szövetközti tüdőben kialakuló rostosodás súlyosbodik és fatális kimenetelű lehet. A tüdőbeni vénaelzáródás nagyon ritka, néha a tüdőben kialakuló rostosodás szövődményeként alakul ki.

        Tüdőbeni ödémáról, tüdőeredetű magasvérnyomásról, tüdőbeni vérrög okozta érelzáródás és mellhártyai folyadékgyülemről nagyon ritkán számoltak be.

        A koraszülöttek légzéselégtelensége (respirációs disztressz szindróma) és a halálos kimenetelű légzéselégtelenség a nagyon ritka mellékhatások közé tartoznak

        A nemiszervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek / Endokrin betegségek és tünetek

        A sejtek genetikai állományára gyakorolt hatása révén az Endoxan részben visszafordíthatatlan zavart okozhat a hímivarsejt-képződésben, az ondóváladék teljes vagy részleges hímivarsejthiánya keletkezhet. Maradandóvá váló peteérési zavarok, a menstruáció elmaradása (amenorrhoea) és a nemi hormonszint csökkenése nem gyakran fordulnak elő.

        Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

        A fehérvérsejtszám csökkenés és a hozzá társuló fertőzések vagy a túlérzékenységi reakciók okozta láz az Endoxan kezelés nagyon gyakori velejárója. Nagyon ritkán a láz eredete ismeretlen.

        Daganatos betegeknél gyakori a kimerültség, gyengeség és a rossz közérzet. Az Endoxan más daganatellenes készítményekhez hasonlóan erősítheti ezeket a tüneteket.

        Nagyon ritkán az érrendszerből kijutó oldat okozta (extravazációhoz társuló) helyi bőrreakciók léphetnek fel. Bőrpír, gyulladás vagy visszérgyulladás formájában jelentkezhet.

        Ritka esetekben különböző típusú fájdalmakról számoltak be pl. fejfájás, ízületi fájdalom.

        A mellékhatások ritkán nemcsak egy szervet érintenek (pl. ARDS, szívelégtelenség, szeptikus sokk) hanem több szerv elégtelensége is kialakulhat, halálos véggel.

        Nagyon ritkán fordul elő haláleset mellékhatás következtében.

        Egy már meglévő betegség maga is okozhat vagy elősegítheti a halált.

        5. HOGYAN KELL AZ ENDOXANT TÁROLNI?

        Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

        A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!

        A csomagoláson feltüntetett lejárati idő után az Endoxan-t nem szabad felhasználni.

        Az elkészített oldatot 24 órán belül fel kell használni (nem szabad +8 °C felett tárolni?).

        Az Endoxan injekciós üveg szállítása és tárolása alatt a hőmérsékleti hatások a ciklofoszfamid aktív hatóanyagainak felolvadásához vezethetnek. Az olvadt anyagot tartalmazó injekciós üvegek szemrevételezéssel könnyen megkülönböztethetők az ép hatóanyagot tartalmazóktól: az olvadt ciklofoszfamid tiszta vagy sárgás sűrűn folyó folyadék (általában kapcsolódó fázis vagy cseppek formájában van jelen a fiolában). Az olvadék tartalmú injekciós üveget nem szabad felhasználni.

        6. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

        Mit tartalmaz az Endoxan?

        Hatóanyag:

        500 mg ciklofoszfamid (534,5 mg ciklofoszfamid-monohidrát formájában), ill.

        1000 mg ciklofoszfamid (1069,0 mg ciklofoszfamid-monohidrát formájában) porampullánként, ill.

        50,0 mg ciklofoszfamid (53,5 mg ciklofoszfamid-monohidrát formájában) bevont tablettánként.

        Egyéb összetevők:

        Endoxan 500 mg, ill. 1 g por oldatos injekcióhoz:

        -

        Bevont tabletta:

        Glicerin, zselatin, magnézium-sztearát, talkum, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát, laktóz-monohidrát (24,6 mg), kukoricakeményítő.

        Bevonat: montán-glikol-viasz, poliszorbát 20, karmellóz-nátrium, povidon, kolloid szilícium-dioxid, makrogol 35.000, kalcium-karbonát, titán-dioxid, talkum, szacharóz.

        Milyen az Endoxan külleme és mit tartalmaz a csomagolás

        500 mg por oldatos injekcióhoz: fehér, steril kristályos por

        Csomagolás: kb. 535 mg töltettömegű por piros műanyag, lepattintható védőlemezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke gumidugóval lezárt színtelen, átlátszó injekciós üvegbe töltve. Injekciós üvegek dobozban.

        Egyszeres kiszerelés.

        1 g por oldatos injekcióhoz: fehér, steril kristályos por

        Csomagolás: kb. 1070 mg töltettömegű por szürke műanyag, lepattintható védőlemezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke gumidugóval lezárt színtelen, átlátszó injekciós üvegbe töltve. Injekciós üvegek dobozban.

        Egyszeres kiszerelés.

        Bevont tabletta: fehér színű, kerek, mindkét oldalán domború felületű bevont tabletta

        Csomagolás: 50, ill. 100 bevont tabletta PVC/PVDC/Alu buborékcsomagolásban és dobozban.


        Címkék: ENDOXAN, ,

        További gyógyszerek cyclophosphamide hatóanyaggal