• Az autizmus világnapja


        2007 december 18-án az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) április 2-át jelölte ki az Autizmus Világnapjának (World Autism Awerness Day – WAAD).

        Az autizmus problémájának figyelemfelkeltésére, a világszintű kezdeményezés 2007-ben indult, ekkor az ENSZ április 2-át jelölte ki az Autizmus Világnapjának. A Világnap arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a társadalmi tudatosság növelésére, és ösztönözzék a korai diagnózis és a fejlesztő beavatkozások kidolgozását. A „Light it up blue” elnevezésű nemzetközi akció keretében, minden évben a Világnapon kék színűre világítanak ki minél több ismert épületet minden csatlakozó országban. A magyarországi rendezvényeket 2009 óta az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) koordinálja.

        A világméretű akciót az Autism Speaks amerikai szervezet indította el azzal a céllal, hogy az egész bolygón felhívja a figyelmet az autizmussal élő emberekre.

        {$hirdoboz1281}Az AOSz a kormány megbízásából, 2008-ban kidolgozta az Országos Autizmus Stratégiát, amely többek között érinti a diagnosztikát, az oktatást - beleértve a felnőttképzést - a rehabilitációt és a foglalkoztatást is. A világnapon beszélni kell arról, hogy hol tart a stratégia megvalósítása, mert 2020-ig a diagnosztizált gyermekek száma meg fog ötszöröződni, erre pedig az országnak fel kell készülnie. A szervezet azért küzd, hogy a Magyarországon élő autista emberek sehol, semmilyen körülmények között ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és hogy a magyar társadalom megismerje ezt az állapotot.

        Az autizmus az agyi működés alapvető fejlődésterületeket érintő, egész életen át tartó zavara. A betegség szociális viselkedésben, a kommunikáció, a képzeleti működés és a rugalmas gondolkodás fogyatékosságában jelentkezik. A betegek számára nehézséget jelent a saját és mások gondolatainak, szándékainak, érzelmeinek felismerése, nem képesek mások viselkedésének értelmezésére, így reakcióikat sem képesek a másik ember igényeihez igazítani. Az autisták mintegy 95 százaléka, egész életén át alkalmatlan marad az önálló életvezetésre.