A vesicoureteralis reflux (VUR)

A vesicoureteralis reflux (VUR) a leggyakoribb húgyúti rendellenesség csecsemő- és gyermekkorban, amelynek talaján visszatérő húgyúti fertőzések alakulnak ki. Súlyosabb esetekben ha a gyógyszeres kezelés nem vezet eredményre, akkor valamilyen sebészi beavatkozásra van szükség a betegség kezelésére.

A betegség latin kifejezése alatt azt a kóros anatómiai eltérést értjük, melynél a húgyvezetékek záró mechanizmusa elégtelen a húgyhólyagba való csatlakozásánál, emellett a szájadékok deformáltak és távolabb helyezkednek el, mint normálisan. Ennek köszönhetően a vizelet egy része a hólyag összehúzódáskor visszaáramlik a húgyvezetékbe, sőt akár a vesemedencébe is.

Nem kezelt és súlyos esetben a húgyvezeték és a vesemedence, illetve a vesekelyhek tágulatával jár együtt az elváltozás. Tartós fennállás esetén károsítja a vese funkcióját, a felszálló húgyúti fertőzések gyakran vesemedence-gyulladáshoz vezetnek.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A betegség oka lehet veleszületett (fejlődési rendellenesség vagy kóros működés), amely a gyerekek húgyúti fertőzéseinek 40 százalékánál tapasztalható. A másik, főként felnőtteknél előforduló formája a szerzett, melynek alapja valamilyen hólyag eldugító folyamat (gyulladások következménye, kő, daganat) vagy hólyagbeidegzési zavar.

A húgyúti rendellenességek tünetei és szövődményei

A legfontosabb tünete a húgyúti fertőzések, amelyek gyakorivá válása esetén, mint egyik hajlamosító tényező felveti a vesicoureteralis reflux betegséget. Egyéb nem jellegzetes tünet lehet a gyerekeknél az ágybavizelés és a súlygyarapodás csökkenése. Tisztázatlan eredetű láz, vesetáji fájdalom, vizelet ürítési zavar esetén mindig gondolni kell akut vesemedence gyulladásra, amely azonnali kezelést igényel.

Elhúzódó, kezeletlen reflux esetén a gyulladás hosszú ideig is fennállhat, ilyenkor gyakran csak jellegtelen tünetekkel találkozhatunk: fejfájás, levertség, hányinger, hányás, fogyás és tompa hátfájás.

A szövődmények kialakulása manapság már elég ritkán fordul elő, amely köszönhető a gyors diagnosztikának és a megfelelő orvosi kezelésnek. Azonban a későn felállított diagnózis vagy a nem kezelt esetekben igen súlyos betegségek is kialakulhatnak. A kitágult vesemedencében pang a vizelet, melyben a gennykeltő baktériumok felszaporodnak, és kéregtályogokat, később vese körüli tályogot hozhatnak létre.

Ha a fertőzés bejut a véráramlatba, az életveszélyes is lehet! A veseelégtelenségek és a magas vérnyomás kialakulásában is szerepet játszhat. A kisgyermekeknél a fejlődés lelassulása fordulhat elő.

Diagnózis

Mi hajlamosít húgyúti fertőzésre gyermekkorban?

Rizikótényezők lehetnek a kiválasztórendszert érintő fejlődési rendellenességek, mint például a Vesico-Ureteralis Reflux, röviden VUR, amikor a húgyhólyagból a vizelet visszafolyik a húgyvezeték(ek)be. Normális esetben ezt mind két oldalon billentyűk illetve maga a szervek anatómiai viszonya akadályozza meg. Ez a kórkép azért jelent veszélyt, mert ha a kórokozó a húgyhólyagba bekerült, akkor onnan már a fentebb említett módon könnyen feljut a veséhez és megbetegíti azt. Rizikótényező még a nem megfelelő személyi higiénia, amikor székelés után a gyermek nem törli ki rendesen a fenekét, vagy a végbélnyílástól a húgycsőnyílás felé azaz hátulról előrefelé törli ki, így a székletben lévő kórokozókat mintegy a húgycsőnyílásra viszi. Fokozott kockázatot jelent a kislányok hüvelygyulladása illetve a székrekedés... Tudjon meg többet a témáról a WEBBetegen!

A diagnózis felállításához általában az ultrahangot választják először. Az ultrahangos kép azonban nem mindig egyértelmű, csak kifejezett elváltozásokat (duzzadt vese, tág üregrendszer, súlyosabb esetben a húgyvezetékeket is) képes kimutatni. Az anatómiai rendellenességek kimutatására inkább az urográfia (kontrasztanyagos röntgen vizsgálat) alkalmas.

A legprecízebb képalkotó eljárás azonban a cisztográfia, melynek során a hólyagot feltöltik kontrasztanyaggal, és az erről készült röntgen képen a vesicoureteralis reflux súlyossági fokozatai is  ábrázolódnak. A röntgen kép alapján 5 súlyossági fokozatot lehet megállapítani. A húgyvezeték szájadék megítélésére inkább a hólyagtükrözés (cisztoszkópia) alkalmas.

A gyakori húgyúti fertőzések miatt elengedhetetlen a vizeletvizsgálat, amely megemelkedett baktérium csíraszámot és fehérvérsejt számot mutat. A vérvizsgálat során a gyorsult vérsüllyedés utal a gyulladásra.

A vesicoureteralis reflux kezelése

A húgyúti rendellenességet mindenképpen kezelni kell, habár csecsemőkorban elég gyakori a spontán javulás. A kezelés első lépcsője - főként az I. és II. stádiumában - a vizelet hosszantartó fertőtlenítése, melynek hatására megszűnhet a visszafolyás, gyulladás és ez önmagában is gyógyulást eredményezhet.

Súlyosabb esetekben (III-IV. stádium), és ha a gyógyszeres kezelés nem vezet eredményre, akkor valamilyen sebészi beavatkozásra van szükség.

Egy új, már elterjedt módszer az endoszkópos eljárás. Ennek során egy vékony hólyagtükröt vezetnek fel a húgycsövön keresztül, amellyel vizsgálni lehet az anatómiai helyzetet a hólyagban és a húgyvezetékek nyílását. Amennyiben a húgyvezeték nyílása tátong, akkor az eszköz segítségével a nyálkahártya alá különböző "szövetbarát" (szilikon, teflon stb.) anyagokat lehet fecskendezni, melyek beszűkítik a nyílást.

Ha a beavatkozás sikertelen, akkor megismételhető, vagy súlyosabb esetekben szóba jöhet a nagyobb kockázatú, nyílt műtéti beavatkozás, amelynek során a hólyag külső megnyitása után helyreállítják a kórós anatómiai helyzetet, és ezzel segítik a normális zárómechanizmus kialakulását is.

(Dr. Lajtos Melinda)