Sztómáról, nem csak sztómásoknak, egy sztómás személy szemüvegén keresztül

Bizonyára sokan felkapják a fejüket ennek a címnek láttán, mi a csuda lehet az, ami egy összeállítás címe kapcsán háromszor is szerepel benne. Erre szeretnék válaszolni, némi kételyeket, hamis illúziókat cáfolni, saját tapasztalatok alapján a színtiszta átélt valóságot ábrázolni.

Mert miről is van szó, mit is takar az a szó, hogy sztóma?

Az Akadémiai Kiadó szerkesztésében 1962-ben kiadott „Új Magyar Lexikon” 6. számú kötetének 327. oldalán, szó szerint idézem a leírtakat:

„sztóma: gázcserenyílás”

Tehát bő ötven évvel ezelőtt, még az Akadémia Kiadó – akitől joggal elvárható a hiteles tájékoztatás – sem tudott sokat mondani a sztómáról.

Ma az Internet korában jobb a helyzet, a Google keresővel számtalan információval találkozhatunk.

Az én megfogalmazásom szerint, nagyon leegyszerűsítve a választ: "egy testnyílás az egyén hasfalán, azzal a céllal, hogy az érintett személy a továbbiakban ezek a mesterségesen, sebészorvos által kialakított nyíláson keresztül végezze széklete ürítését".

Sokakat meglephet az előbbi definíció, főleg az, hogy a széklet ürítéséről és annak körülményeiről szeretnék beszámolni. Mert ez az a téma, amiről nem tudunk, nem illik beszélni. Ez az a mindennapos emberi tevékenység, amiről nem beszélünk, csak tesszük a vele kapcsolatos dolgokat. Szakítsunk ezzel a gyakorlattal, beszéljünk egy kicsit arról, mármint a sztómáról, amit kaptunk az élettől, mint egy második lehetőséget arra, hogy emberi életet éljünk, magunk, családunk valamint az egész társadalom javára.

Tehát adott egy sztómás személy. Kérdés, mitől válhat valaki sztómássá? Több lehetősége is van erre. Születési rendellenesség, Crohn-betegség, bél rendellenesség, béldaganat, stb. Az egészben az a nagyon szomorú, hogy egyre emelkedő azon személyek száma, akik érintettek, illetve érintettek lehetnek, csak még nem tudnak róla. A magam részéről végbéldaganat következményeként váltam colosztómássá, tapasztalataimat ez alapján szeretném közreadni, remélem sokaknak segítve a betegség megelőzésére, jeleinek felismerésére, kezelésére, valamint a túlélés emberhez méltó elviselésére. Senki ne várjon tudományos értekezést - én orvosi kérdésekben laikus vagyok -, jelen írásomban csak és kizárólag saját tapasztalataimra hagyatkozom.

Hogyan kezdődik?

Esetemben véres széklet megjelenését észleltem. Pontosabban, nem is gondoltam vérre, csak azt láttam, hogy a székletem piros volt. Majd felváltva - hol volt, hol nem -, de egy-két hét elteltével állandósult a piros szín jelenléte. Minden kétséget kizárva, egyértelművé vált, hogy a piros szín, az bizony vér. És itt álljunk meg egy kis kitérőre.

Építjük az új lakásokat, tatarozzuk, felújítjuk a meglévőket. A vizes helyiségek kialakítása során mire figyeljünk? Ha olyan WC-csészét választunk, amibe a székletünk egyenesen a bűzelzáró vízbe pottyan, nem tudjuk megnézni székletünket. Miért tartom ezt fontosnak? No nem azért, hogy „gyönyörködjünk” benne, hanem azért, mert –mondhatjuk valamennyi alkalommal- meg kell nézni, milyen színű, milyen állagú a székletünk. A megváltozott, a szokásostól eltérő színű és állagú széklet, a betegség előjelét jelentheti. Törekedjük olyan WC csésze beszerzésére, amelyben a széklet nem esik közvetlenül a bűzelzáró vízbe, ez is a betegség korai felismerését segít(het)i.

Előzmények, tünetek

E rövid kitérő után –folytatva a korábbi gondolatmenetelt- kimondhatjuk, a bél daganatok -általában- egy ideig tünetmentesek. Nem fájnak. Akkor gondolja a beteg, hogy baj van, ha megváltozik a székelési szokása. Hasmenés, több napig nincs széklet, véres széklet, ceruza széklet: ezek lehetnek az intő jelek. Aranyérre gyanakszik, felkeresi a háziorvost, általában gastroenterológus vagy/és sebész szakorvoshoz irányítják, akik colonoszkop vizsgálat, -a bélrendszer kamerával történő átvizsgálása során- megállapítják, daganat van a bélfalon, bemérik helyét és a nagyságát. A béldaganatok, -legyen szó vékony,- vastag,- vagy végbéldaganatról-, műtéti beavatkozása során,- ha másképp nem menthető meg a beteg élete- a sebészorvos a hasfalra vezeti ki a beteg bélnyílását. Ez a kivezetés a sztóma.

Mit is jelent ez az érintett személy életében?

Teljes egészében megváltozik a székletürítési szokása, gyakorlata. Az egészséges végbél rendelkezik záróizommal. Az egyén ennek segítségével szabályozni képes a széklete ürítését térben és időben egyaránt. Ezzel szemben a sztóma nem rendelkezik záróizommal, a széklet és a bélgázok az egyén akaratától függetlenül, a legváratlanabb helyen és időben jelentkeznek. A sztómás élet legborzasztóbb érzése, hogy képtelenek vagyunk szabályozni székletürítésünket. Képzeljük csak el, milyen érzés felnőttként „bekakilni”, és találkozni családunk, környezetünk megvetésével.

Hogyan történik a széklet ürítése?

A sztóma, a beteg hasfalán van (lett) kialakítva. Ez egy, általában kör alakú, kisebb-nagyobb méretű nyílás. Átmérőjét tekintve egyénileg változó. Az én sztómám átmérője 30 mm-es. Erre a nyílásra kell felhelyezni az un. sztómazsákot, ami arra hivatott, hogy felfogja a spontán meginduló székletet. Kimondhatjuk, a sztómazsák életünk szerves részévé vált, nélküle nincs további emberhez méltó élet.

(Németh Károly, aki tizennégy éve él sztómával)