Koszorúérszűkület: javuló műtéti statisztikák

A koszorúér szűkületek kezelésére, évtizedekkel ezelőtt bevezetett áthidaló műtétek eredményeinek összesítő adatai bizonyítják, hogy jól sikerült beavatkozás után a súlyos koszorúérbetegek fele ugyanolyan eséllyel folytathatta életét, mint hasonló korú, nem szívbeteg társaik. Dán szívgyógyászok szívmelengető tanulmányát az Európai Szívgyógyászok Társaságának folyóirata közölte.

Az iparilag fejlett országokban már fél évszázada a legtöbb ember szív- és érrendszeri betegségek következtében hal meg. Ennek magyarázata a szívünk zavartalan működéséhez létfontosságú koszorúérrendszer beszűkülése, esetleges elzáródása. Az is kiderült, hogy a koszorúerek belső felszínén már gyermekkorban megjelennek azok a sárga csíkok, melyekből évtizedek alatt a zsírlerakódás kifejlődik és amibe később mészrögök is lerakódnak.

Már ifjúkorban kezdődik a koszorúérbetegség

A koszorúerek beszűkülése is már ifjúkorban elkezdődik. A koreai háború idején az amerikai hadügyminisztérium arra volt kíváncsi, hogy a katonákat milyen lövedékek ölik meg a legkíméletlenebbül, ezért megoldották, hogy valamennyi, halott katonájukat a hadszíntér mögött fölboncolják.

Az átlagosan húsz éves katonákat sorozáskor megvizsgálták, egészségesnek nyilvánították és amikor az derült ki, hogy a fiatal férfiak jelentős hányadának koszorúereiben jól kimutatható szűkületek vannak, mindenki megdöbbent. Ma már tudjuk, hogy ez általánosságban igaz: a betegség gyermekkorunkban elindul és évtizedek alatt, fokozatosan romlik.

Több rizikófaktor felel a betegség súlyosságáért

A régi doktorok sokféle bajjal könnyebb helyzetben voltak: vannak betegségek, melyeket valamilyen baktérium okoz és annak kimutatása tisztázza a kórt, a baktériumot elpusztító gyógyszer hatására pedig a beteg meggyógyul. Tüdővész a fölfedezőjéről elnevezett Koch-bacillus nélkül nem létezik, és a tuberkulózis kórokozóját hatékonyan kezelő oltás vagy tabletta alkalmazásával az esetek többségében jól gyógyítható.

Korunk legfontosabb egészségügyi gondja, a szív- és érbetegségek csoportja nem egyetlen kórokozó következménye, hanem kockázati tényezők hatására alakul ki. Minél több, ilyen rizikófaktor hat egymás mellett, annál nagyobb a veszélye a szívinfarktus vagy az agyi katasztrófa bekövetkezésének. A kórosan emelkedett vérzsír-szint, a dohányzás, a nem megfelelően kezelt magas vérnyomás vagy cukorbaj, az elhízás, a kevés mozgás előbb-utóbb koszorúérbetegséghez vezet.

A kifejezetten beszűkült koszorúér szakaszokat a sebészek a múlt század hatvanas éveiben kezdték különböző technikákkal kezelni. Ezek lényege általában a beszűkült, sőt elzáródott érszakasz áthidalása volt.

Műtéti technika

Ez ugyanaz, mint amikor a város valamelyik, fokozatosan elzáródó utcájához kerülőutat alakítunk ki: az úttorlasz előtt a forgalmat áttereljük a szomszédos, párhuzamos utcába, aztán a zárt részen túl visszavezetjük a közlekedést az eredeti útvonalra.

A beszűkült koszorúérhez a kerülőút a beteg saját visszere volt, amit legtöbbször az alsó végtagról vett ki a sebész, aztán bevarrta a szív felszínén futó koszorúérbe úgy, hogy az áthidalja az "úttorlaszt", a szűkületet. A módszer mindenütt a világon rendkívül gyorsan elterjedt.

Műtéti utánkövetés - jók a túlélési esélyek

Ron T. van Domburg és munkatársai Rotterdamban, az utolsó harminc esztendőben koszorúérszűkület miatt, áthidaló műtéttel operált betegek sorsát követték. Az első, 1041 operált személy adatait sikerült földolgozni, akik műtétjük idején átlag 53 évesek voltak. Az operáció 1971-1980 között történt. A dán szívgyógyászok a mostani vizsgálat időpontjában még mindig 196 olyan beteget találtak, akit ebben a kezdeti időszakban operáltak, és közülük tízen a kilencvenedik születésnapjukat is megünnepelhették.

A jól operált, súlyos szívbetegek halálozási arányszáma tehát igen kedvező, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a műtét nélkül valószínűleg csak rövid életre számíthattak volna. A jó eredményekben bizonnyal annak volt alapvető szerepe, hogy a beavatkozás után ezek az emberek - 88 százalékuk férfi - gondosan ügyeltek esetleges korábbi kockázati tényezőik kiiktatására életükből.

A kutatók megvizsgálták, hogy szívműtét után ezek a személyek statisztikai valószínűség szerint hány további évre számíthattak. Az összehasonlítási alap az volt, hogy akkor Hollandia területén az ugyanolyan életkorú és nemű emberek általában hány esztendeig éltek. Az derült ki, hogy az operáltak fele gyakorlatilag ugyanolyan hosszú életre számíthatott, mint a népesség többi tagja.
Az első szívműtétet követően a várható életkilátás átlagosan további 17,6 esztendő volt. Az természetes, hogy az alapbetegséget, sajnos, még a leggondosabb életviteli módosításokkal sem mindig lehetett teljesen leállítani.

Az első műtétet sokaknál az operáció ismétlése követte, az pedig rontotta a tartós túlélés esélyét. A koszorúérbetegség sebészi kezelésének megjelenése azonban alapvetően megváltoztatta a súlyos betegek életkilátásait.

(MTI)