A szívelégtelenség kivizsgálása

A szívelégtelenségben szenvedő beteg életkilátásai a háttérben álló októl, a súlyosságtól és az általános egészségi állapottól függenek. A pontos diagnózis felállításával számos betegnél kiválasztható az a terápia, amellyel jelentősen javítható lesz a szív működése.

A téma cikkei

4/1 A szívelégtelenség és tünetei 4/2 Szívelégtelenség - okok és típusok 4/3 A szívelégtelenség kivizsgálása 4/4 A szívelégtelenség kezelése

A szívelégtelenség diagnózisának felállításához orvosa alaposan ki fogja kérdezni a kórtörténetet illetően és fizikális vizsgálatot fog végezni. Orvosa különböző rizikófaktorok jelenlétét is felméri, így a vérnyomás, magas zsírszint, illetve egy esetleges cukorbetegség irányában is vizsgálatokat fog végezni. Fonendoszkópja segítségével meghallgatja tüdejét a pangás hallgatózási jeleit keresve, emellett a fonendoszkóp a szívelégtelenségre utaló rendellenes szívzörejeket is hallhatóvá teszi. A fizikális vizsgálat után orvosa vérvizsgálatokat, illetve röntgen és echokardiográfiás vizsgálatot javasolhat.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Vérvizsgálat. A vérvizsgálat segítségével a vese és a pajzsmirigy funkciót lehet meghatározni, illetve más, a szívet befolyásolható betegségek jelenlétét lehet kizárni. A vérvizsgálat segítségével továbbá meg lehet határozni egy, a szívelégtelenségre specifikus anyag (az agyi nátriuretikus peptid) jelenlétét. Bár ezt a molekulát az agyban azonosították először, az agyi nátriuretikus peptidet a szív termeli fokozott terhelés esetén.

Mellkasi röntgen vizsgálat. A mellkasi röntgen segítségével meghatározható a tüdő és a szív állapota. Szívelégtelenségben szíve megnagyobbodhat, és a tüdőben felhalmozódó folyadék láthatóvá válhat. Orvosa röntgen vizsgálat segítségével kizárhat mást, a szívelégtelenséghez hasonló betegségeket is.

Az ejekciós frakció

Az egészséges szívben az ejekciós frakció körülbelül 60 százalék. Ez azt jelenti, hogy a kamrába bejutó vér 60 százaléka minden szívütés során kipumpálódik az erekbe. Szisztolés szívelégtelenség esetén az ejekciós frakció 40 százalék alá esik. Az ejekciós frakció normális lehet, ha a háttérben diasztolés szívelégtelenség (merev szív) áll.

Echokardiográfia. A szívelégtelenség diagnózisának felállításához nagyon fontos vizsgálat az echokardiográfiás vizsgálat, amely segítségével el lehet különíteni a szisztolés és a diasztolés szívelégtelenséget. Az echokardiográfia során hanghullámok segítségével mozgóképeket képeznek le a szívről. Ezek a felvételek megmutatják orvosának, hogy mennyire hatékonyan pumpál a szív, mégpedig  úgy, hogy megmérik azt, hogy a bal kamrából a vér hány százaléka pumpálódik ki. Ez a mutató az úgynevezett ejekciós frakció. Az ejekciós frakció a szív pumpa funkciónak nagyon fontos mutatója, és a szívelégtelenség súlyosságának osztályozását segíti, továbbá a kezelés kiindulópontja is lehet.

Egyéb vizsgálati módszerek

A fizikális vizsgálat, a vérvizsgálat, a röntgen és echokardiográfiás vizsgálaton túl orvosa a háttérben álló okok kiderítése és a megfelelő kezelés megválasztása érdekében egyéb kiegészítő diagnosztikai módszereket is javasolhat.

Szövődmények

Szívelégtelenség esetén a szív kisebb erővel pumpál. A gyenge pumpálás kompenzálása érdekében a kamrák megnagyobbodnak, megpróbálnak minél nagyobb erővel összehúzódni, ezáltal nagyobb mennyiségű vért kijuttatni az érpályákba. Azonban minél jobban kitágul a kamra, annál kevésbé hatékonyan tud összehúzódni. A másik mód, amivel a szívizom védekezhet, az az, ha megvastagodik, ezáltal fokozva a pumpálóképességet. A több izom miatt a szívnek több vérre van szüksége és ezáltal a koszorús erek által biztosított vér elégtelenné válhat. Egy harmadik kompenzációs mechanizmus lehet a szívverés felgyorsulása, ezáltal biztosítva a nagyobb keringetett vérmennyiséget. Mindezek mellett a szívműködést fokozó hormonok szintje is megemelkedhet. Eleinte ezek a kompenzatórikus hatások helyreállíthatják a szív hatékonyságát. Idővel azonban ezek a változások csak rontanak a problémán, tovább gyengítve a szívizmot.

Elektrokardiográfia. A vizsgálat során a szív elektromos tevékenységét detektálják a bőrre helyezett elektródák segítségével. Az impulzusokat hullámként rögzítik, és vagy papíron kinyomtatják, vagy egy monitoron jelenítik meg. A vizsgálat segítségével orvosa különböző szívritmus zavarokat és a szívizom károsodását tudja megállapítani.

Szívkatéterezés (angiográfia). E vizsgálat során egy vékony flexibilis csövet (katétert) vezetnek be a lágyékhajlatban található artérián keresztül, majd ezt felúsztatják az aortán át a koszorús erekbe. Ezt követően a katéteren keresztül festékanyagot fecskendeznek a szívet ellátó artériákba, amelyek ezt követően röntgen vizsgálattal láthatóvá tehetők. A beavatkozás segít megjeleníteni a beszűkült artériákat, ezáltal megállapítható vagy kizárható a szívelégtelenség hátterében esetlegesen fennálló koszorúsér betegség. A vizsgálat során ventriculográfiát is végezhetnek, mely eljárás során a bal kamra ereit (a szív fő pumpáló részét) tudják meghatározni, illetve megvizsgálják a billentyűk ép működését is.

Izotópos képalkotó vizsgálatok. A radionukleotid ventriculográfia, vagy a multiple gated acquisition (MUGA) szkennelés lehetővé teszi, hogy orvosa meghatározza, a szív által az egyes összehúzódások során kipumpált vér mennyiségét, azaz az ejekciós frakció határozható meg. A vizsgált kis mennyiségű radioaktív anyag felhasználásával történik, melyet egy vénán keresztül fecskendeznek be a szervezetbe. Ezt követően egy speciális kamera segítségével követni lehet, a radioaktív anyag útját, sorsát a szívben.

A szívelégtelenség osztályozása

A vizsgálatok segítségével orvosa elkezdheti a kezelési tervet kidolgozni. A legmegfelelőbb kezelés elindítása miatt fontos, hogy a szívelégtelenséget súlyossága szerint is osztályozzuk.

A New York Heart Association skála a szívelégtelenséget négy kategóriába helyezheti. Az első osztályba a szívelégtelenség legenyhébb formája tartozik, amely mellett a mindennapi tevékenységek gond nélkül elvégezhetők, úgy, hogy a beteg nem érzi még fáradtnak magát. A négyes stádium a legsúlyosabb forma, amelyben már nyugalomban is légszomj jelentkezik.

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, általános orvos, klinikai farmakológus)