Erotománia, hiperszexualitás, vagy nimfománia

A szexualitás az egészséges, teljes élet része. Azonban ha valaki olymértékű, állandó, ellenállhatatlan késztetést érez a szexuális aktusra, hogy az uralja a partnerkapcsolatát, munkáját és élete egyéb területeit, akkor komoly problémával küzd.

A hiperszexualitás, más néven erotománia vagy nimfománia nem más, mint egyfajta viselkedési zavar, kényszerbetegség. Olyan állapot, mikor valaki nem tud ellenállni egy belső kényszernek, annak ellenére, hogy az veszélyes lehet saját magára vagy másokra. Az erotománia esetében ez azt jelenti, hogy a normális körülmények között élvezetes aktus extrémitásba torkollik.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Bárminek is nevezzük, az erotománia valós probléma, mely komoly hatással van a mindennapi életre, s alááshatja az egészséget is. Megfelelő kezeléssel azonban a betegség gyógyítható, és egészséges szexuális életté alakítható.

Az erotománia, vagy hiperszexualitás tünetei

A téma cikkei

7/1 A fetisizmus 7/2 A homoszexualitás  7/3 Erotománia, hiperszexualitás, vagy nimfománia 7/4 Kukkolás: mikortól perverzió? 7/5 Mi mozgatja a szado-mazochistákat? 7/6 Pedofília és gyermekbántalmazás 7/7 Transzveszticizmus - transz-szexualizmus

A betegség tünetei különbözőek lehetnek típusukban és komolyságukban, ám a legáltalánosabb tünetek a következők:
• Túl sok szexuális partner, vagy túl nagyszámú párkapcsolat
• Ismeretlenekkel vagy prostituáltakkal folytatott viszony
• A szexuális partnerkapcsolat során az érzelmi elköteleződés hiánya
• Telefon-szex vagy internetes szexuális szolgáltatások túlzott használata
• Pornográf anyagok gyakori használata
• Mazohista vagy szadista szexuális aktusban való részvétel
• Túlzott maszturbálás

A megszállott szexualitásban szenvedő betegek az aktust általában valamilyen probléma előli menekülésként használják. Ilyen lehet a magányosság, depresszió, stressz. Az ilyen betegeket nem érdeklik az ezzel járó következmények, mint például a szexuális úton terjedő betegségek, vagy érzelmileg fontos partner elvesztése.

Az erotomán betegek látszólag ugyanolyan életet élnek, mint bárki más, házastársi vagy élettársi párkapcsolatban élnek, ám valójában nagyon nehéz számukra az érzelmi intimitás fenntartása. A szexuális aktustól várják önértékelésük növelését, de mivel az érzelmi beteljesülés elmarad, életüket üresnek érzik. A betegség egyaránt érint heteroszexuálisokat, homoszexuálisokat és biszexuálisokat is.

A nimfomániát kiváltó okok

Jelenleg nem ismert, mi váltja ki a nimfomániát. A szexualitással kapcsolatos betegségek iránti kutatás még relatíve újkeletű, és a tudósok még vizsgálják a lehetséges kiváltó okokat. Feltételezésük szerint ezek között a következők szerepelhetnek:

Az agy rendellenes fejlődése: Egyes betegségek kiváltó oka az agy olyan területeinek rendellenes fejlődése, mely a szexualitással kapcsolatos. A multiplex sclerózis, epilepszia és a demencia is összefügghet az erotomániával. A Parkinson-kór kezelésére használt, dopamin-gátló gyógyszerek is kiválthatják a betegséget.

Az agyban jelenlévő kémiai anyagok: Az olyan neurotranszmitterek, mint a szerotonin, dopamin, norepinefrin és egyéb, az agyban jelenlévő kémiai anyagok mind fontos szerepet játszanak a szexuális viselkedési szokások kialakításában, így a nimfomániával is kapcsolatba hozhatóak, bár még a pontos működési mechanizmus nem ismert.

Androgének: Ezek a szexhormonok egyaránt megtalálhatóak a nőkben és a férfiakban is. Noha ismert, hogy az androgéneknek fontos szerepük van a szexuális vágy felkeltésében, nem tudjuk, hogyan.

Az agyi keringésben bekövetkezett változás: Egyes kutatók szerint az agyi keringésben bekövetkezett változás okozza a megszállott szexualitást. Ezeknek a változások kellemes fiziológiás reakciókat váltanak ki a szexuális aktus meglétekor, míg kellemetlen tüneteket okoznak mikor az abbamarad.

Az erotománia rizikófaktorai

A betegség egyaránt érinti a nőket és férfiakat, bármely korosztályban, bár több férfibetegről tudunk, mint nőről. Pontosan nem tudni, hányan szenvednek ebben a betegségben, de becsült adatok szerint a felnőtt lakosság 3-6 %-át érinti az Egyesült Államokban.

Szakemberek szerint egyéb pszichológiai betegségek megléte fokozza az erotománia kialakulásának esélyét, mint egészségtelen, elhárító mechanizmus. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például gyermekkorában szexuális zaklatásnak volt kitéve, abnormális elhárító mechanizmusként vagy ilyen jellegű, abnormális, új attitűdöt alakít ki a szex iránt, vagy örök szégyenérzet gyötri. Nem véletlen, hogy a nimfomán betegek nagytöbbségéről a kezelések során kiderül, hogy korábban fizikailag vagy szexuálisan bántalmazva voltak.

Mikor forduljon orvoshoz?

A legtöbb erotomán betegnek szaksegítségre van szüksége. Azok az erőfeszítések, melyek az önnevelésből és a vágy elfojtásából állnak, általában hatástalanok. Amennyiben a következő kérdésekre igennel válaszol, megfontolandó az orvosi segítség igénybevétele:

• Tudom kontrollálni a szexuális életemet?
• A szexuális életem negatívan befolyásolja a partnerkapcsolatomat, munkámat?
• Akkor is csak a szexre tudok gondolni, ha nem akarok?

Mindannyian tudjuk, hogy ez egy nagyon kényes, személyes téma, melyről nehéz beszélni. Próbálja meg félretenni szégyenérzetét, gondoljon az életében lehetségesen bekövetkező pozitív irányú változásokra, és keresse fel orvosát!