A szürkehályog (katarakta)

A katarakta (szürkehályog, szemlencse-homály) gyógyszerrel nem kezelhető, szemtorna és optikai eszközök sem segítenek, az egyetlen hatásos kezelés a műtét.

A téma cikkei

2/1 A szürkehályog (katarakta) 2/2 A szürkehályog kezelése

A szürkehályog (katarakta) a szemlencse olyan mértékű elhomályosodását, elszürkülését jelenti, ami már akadályozza, hogy éles kép alakuljon ki a retinán. Lencsehomály mellett a látásélmény a betegség korai szakaszában bepárásodott üvegen keresztüli nézéshez hasonlít, később párás és egyre koszosabb üveg használatához.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A szemlencse

A szemlencse a szemgolyón belül, közvetlenül a szivárványhártya (írisz) mögött helyezkedik el. Feladata a pupillán keresztül áramló fény összegyűjtése (fókuszálása) a szemgolyó hátsó részében található ideghártyára (retina).  A szemlencse a közepén vaskosabb, a szélein keskenyebb, egészséges fiatalban teljes egészében víztiszta és átlátszó. A helyén finom szalagok rögzítik.  A szemlencse elsősorban vízből és fehérjerostokból áll. A fehérjerostok pontos rendben helyezkednek el, ez teszi lehetővé, hogy a lencse a fényt torzító hatásoktól mentesen eressze át.  A lencse három rétegből áll. A külső réteg (tok, kapszula) egy vékony, átlátszó hártya, amely körülveszi az átlátszó és rugalmas kérget (kortex). Csecsemőkorban a tokon belüli anyag teljes egészében kéreg, később azonban a kéreg közepén egy kemény mag (nukleusz) képződik, amely az idő előrehaladtával fokozatosan terjeszkedik a kéreg rovására (ennek köszönhető a 30-40 éves korban minden embert utolérő öregszeműség, vagyis olvasáshoz szemüveg igénylése). A lencse kisebb-nagyobb mértékű szürkülése az öregedés természetes velejárója.

A homályos látás, különösen éjszaka, megnehezíti az olvasást, a vezetést vagy barátaink arckifejezésének észlelését, viszont nem okoz irritációt vagy fájdalmat. A 65 éves emberek kb. felének már kialakult valamilyen mértékű lencsehomálya, 75 éves kor felett pedig az emberek már több mint 70 százalékának van a látást is zavaró lencseszürkülése.

A lencsehomály többnyire lassan alakul ki. Kezdetben alig befolyásolja a látást, a betegség teljes kifejlődésekor (általában évtizedek múlva) viszont kezelés nélkül csak valamennyi fénylátás és a nagyobb tárgyak sötét foltként való érzékelése marad meg. Amikor a látáskárosodás már zavarja a normális életvitelét, megfontolandó a műtéti megoldás. A szürkehályog kezelésére a műtét a leghatékonyabb és leggyakoribb eljárás.

Tünetek

A szürkehályog (hacsak nem valamilyen szemet érő baleset okozza) lassan és fájdalmatlanul alakul ki. Először a homályosodás a lencsén csak apró foltok formájában jelenik meg és általában nem okoz panaszt, idővel azonban egyre nagyobb területet érint és a látás romlani kezd. A szürkehályog tünetei az alábbiak:

• Homályos látás, ami először kisebb dolgok kapcsán, például apróbetűs írás olvasásakor tűnik fel.
• A korábbiakhoz képest rosszabb látás a sötétben. Erősebb fényre van szükség az olvasás és más tevékenységek végzéséhez.
• Az éles fényekkel illetve visszatükröződésekkel szembeni érzékenység.
• Fényforrások körül fénykarikák érzékelése.
• Gyakran kell a szemüvegen illetve kontaktlencsén változtatni.
• A színek elhalványulása, elsárgulása.
• Egy szemmel való nézés esetén is tapasztalt kettős látás.

Ha Önnek szürkehályoga van, a rosszul megvilágított helyek túl sötétnek, míg a napfény, a lámpafény, vagy a szembe jövő autók fénye túl világosnak tűnhetnek. A lámpafény körül kialakuló karikák, illetve a visszatükrözések a vezetést kényelmetlenné és veszélyesség teszik. Szeme kifáradhat, illetve gyakrabban kell pislognia látása élesítése érdekében.

A szürkehályog ugyanakkor nem jár fájdalommal, kipirosodással, viszketéssel, váladékozással vagy bármilyen más, szabad szemmel látható szemelváltozással, leszámítva a teljesen kialakult (kiérett) állapotot, amelyben az egyébként fekete pupilla enyhe szürkés árnyalatot kaphat.

	Az emberi szem sémás anatómiája Forrás

A szürkehályog csak akkor veszélyezteti a szem többi részének egészségét, ha teljesen elszürkülve szinte teljesen átlátszatlanná válik (kiérett szürkehályog) és sokáig nem távolítják el. Ez, akárcsak a szem használatának bármely más okból való szünetelése, a retina (ideghártya) károsodásához vezet. Mivel a kiérett szürkehályog némi fényérzést leszámítva gyakorlatilag vakságot okoz, a betegek többnyire már előbb megműttetik, ezért ritkán lehet vele találkozni.

A szürkehályog kialakulása

A szürkehályog, hacsak nem a szemet érő sérülés okozza, általában mind a két szemen megjelenik. A szürkehályog nem biztos, hogy a teljes szemlencsét érinteni fogja. Katarakta a lencse bármely részében kialakulhat. A szürkehályognak három fő típusa van.

Nukleáris. A nukleáris (magi) katarakta a lencse közepében alakul ki. Korai stádiumában növelheti a szemlencse törőerejét (dioptriáját), ezáltal a beteg átmenetileg enyhén rövidlátóvá válhat, ezzel együtt viszont csökken az olvasáshoz szükséges távolság. Van, aki időlegesen el tudja hagyni olvasószemüvegét. Sajnálatos módon ez az állapot idővel megszűnik, ahogy a lencse fokozatosan egyre szürkébb lesz és csökken a látásélesség. Félhomályban (pl. éjszakai vezetés során) a beteg különösen rosszul láthat. A nukleáris katarakta hajlamos sárgásbarna elszíneződést okozni, ami a kék és a lila árnyalatainak elkülönítésében nehézséget okozhat a betegnek.

Kortikális. A kortikális (kérgi) szürkehályog fehéres, ék alakú, opálos csíkként jelentkezhet a lencse kérgének külső felszínén. Előrehaladása során ezek a csíkok a lencse közepe felé kezdenek terjeszkedni és egyre jobban akadályozzák a fény áthaladását. A látásélesség romlása mellett a közelre vagy a távolra látás is károsodhat (távollátás és rövidlátás egyaránt kialakulhat). A kontrasztok eltűnése, illetve a visszatükrözés is zavaró lehet.

Szubkapszuláris. A szubkapszulárisan (közvetlenül a tok alatt) elhelyezkedő katarakta kis homályos foltként kezdődik, döntően a szemlencse hátulsó felszínén. A katarakta ezen típusa is általában mindkét szemet érinti, de az egyik szemben többnyire előrehaladottabb állapotban van. A szubkapszuláris katarakta előszeretettel rontja az olvasást és csökkenti a látást még erős fényben is, továbbá gyakori, hogy a beteg este a fényforrás körül karikákat lát.

Rizikófaktorok

Idővel mindenkinél jelentkezik a szürkehályog legjelentősebb rizikófaktora, ami maga az életkor. 65 éves korra az emberek felénél már kialakul valamilyen fokú szürkehályog, bár nem biztos, hogy panaszt is okoz. A szürkehályog kialakulásának további rizikófaktorai az alábbiak. Cukorbetegség. Szürkehályog a családban. A szem korábbi sérülése, gyulladása vagy műtétje. Hosszú ideig tartó szteroid kezelés. Fokozott kitétel napfénynek, ultraibolya fénynek. A szemet ért radioaktív sugárzás. Dohányzás.

Ismert, hogy a kor előrehaladtával a szemlencse összetétele megváltozik, a fehérjerostok szerkezete megbomlik. Egyes területeken a rostok összecsapzódhatnak, ami az adott terület elhomályosodását okozza. Az elhomályosodás rendszerint folyamatosan nő, egyre kifejezettebb lesz és a lencse egyre nagyobb részét érinti.

Jelenleg nem pontosan ismert, hogy a lencse miért öregszik. Az egyik magyarázat szerint a károsodást különböző instabil molekulák, úgynevezett szabad gyökök okozzák. Az ultraibolya fénnyel való érintkezés és a dohányzás a szabadgyökök két jelentős forrása.

A szürkehályog kialakulásának hátterében azonban nem kizárólag a korral járó változások állhatnak, létezik veleszületett vagy gyerekkorban kialakult szürkehályog is. Ennek oka lehet az anya terhesség alatti rubeola fertőzése, de különböző anyagcserezavarok (pl. cukorbetegség) is állhatnak a háttérben. A veleszületett szürkehályog gyakran nem zavarja a látást, ha azonban igen, műtétileg eltávolítják.

(Dr. Zsuga Judit)