A csapatsportok pszichológiája

A csapathoz tartozás érzésének vágya egyidős az emberiséggel. A csapat megvéd, erősít és önbizalmat ad. Egészen addig, amíg az egyén nem érzi azt, hogy kirekesztették, a fejére nőttek, vagy más csapattag sokkal jobb nála. A csapatsportok pszichológiája, s a csapatok kohéziójának feltárása a tudomány egy sokat kutatott területe. Mitől lesz jó egy csapat, s lehet-e egyáltalán jó egy csapat kohézió nélkül?

Sport és egészség a WEBBetegen

Hazánkban emberek tízezrei tapadnak a tévéképernyő elé, ha játszik a vízilabda válogatott. Együtt sírtunk a kézilabdás lányokkal Sydneyben. Az aranycsapat örök legenda marad. De mi a titok? Mitől válik egy csapat nemzeti szimbólummá, és mi okozhatja a kudarcot? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ Gyömbér Noémi, Imre Tóvári Zsuzsanna és Kovács Krisztina a Fejben dől el – sportpszichológia mindenkinek című tanulmánykönyvben.

A sportpszichológusok szerint – akik egyébként az olimpián részt vevő csapatok pszichikai felkészítésében is részt vettek – a gyökeret valahol a fejekben, a gondolatokban és a mentalitásban kell keresni. A csapat a benne játszó sportolók életét, kapcsolatait, eredményeit legjobban befolyásoló csoport. Időnként ugyanolyan jelentőségűvé válhat, mint a család. A sportcsapatok egyértelműen elkülönülnek más átlagos csoportoktól: a mez, az edzéshelyszín, a klub szimbólumai, a közös tevékenység, a cél egyedivé, sajátossá teszi őket.

Ha nincs egy jól működő, dinamikus, erős összetartó erővel, kohézióval rendelkező csapat a sportoló körül, akkor bármilyen teljesítményt nyújthat, mégsem lesz sikeres, hiszen eredménye a csapat kollektív teljesítményétől függ. De igaz ez fordítva is: egy jól működő csapat kiemelkedő egyéni teljesítmények nélkül aligha lesz eredményes. A sportpszichológusok szerint tehát fontos, hogy a sportoló és a csapat viszonya kiegyensúlyozott legyen, mert ha ez nem működik jól, az akár komoly lelki problémákat is okozhat.

Mi kell egy jó csapathoz?

Minden közül a legfontosabb a megfelelő létszám megtalálása. Kisebb csapatnál kisebb az esélye a konfliktus kialakulásának, hiszen egy posztért kevesebben fognak „megharcolni”. Ez viszont azzal is járhat, hogy egy megbetegedéskor nincs kivel pótolni a kieső játékost. Nagy létszámnál nagy a harc is és az ebből fakadó belső konfliktusok. Gyakori a klikkesedés, a bizonytalanság – ha ez kikerül a pályára, garantált a kudarc.

A csapat „együttállása” is fontos: minél tovább dolgoznak együtt a csapat tagjai, annál erősebb lesz a kohézió. Minden játékos célja a verseny utáni elégedettség érzése, ha a csapat tagjai elégedettek, a csapategység is erősödik, s ez pozitívan hat vissza a teljesítményre. Ezért is van az egyéni sportolóknál nagyobb jelentősége a csapatok edzőinek, akik alapvető zálogai a csapategységnek.

Egy sikeres csapatban a tagok között elengedhetetlen a bizalom. Az érzés, hogy számíthatunk a másikra. A pályán kívül nem kell barátoknak lenni, de a versenyen egy emberként kell küzdeni. És éppen ez olyan nehéz a csapatsportokban: a csapatérdek előtérbe helyezése a ez egyéni érdekekkel szemben.

A követő, az elszigetelt és a bűnbak

Vannak olyan, csapaton belüli pszichológiai szerepek, amelyek megváltoztatásával, befolyásolásával hatékonyabbá tehető az egyén és a csapat együttműködése is. (Azokat a szerepeket soroljuk fel, amelyek negatívan befolyásolják a csapat működését.)

• A követő olyan személy, aki tulajdonképpen bármilyen szerepet betölthet, hiszen rendkívül fogékony mások cselekedeteire. Követi az irányítást vagy utánozza a vezetőt, gyakran keresik a népszerű csapattagok barátságát. Egy csapatnak szüksége van olyan sportolóra, aki megkérdőjelezés nélkül követi a vezető utasításait, ám a baj akkor van, ha nem a megfelelő csapattagot választják példaképül. Passzív taggá válhatnak, akik nem járulnak hozzá a csapatkohézióhoz.
• Az elszigetelt az a sportoló, akinek nincs hangsúlyos szerepe a csapatban, fizikai és szellemi értelemben is távol áll a csapattól. Elszigeteltté válhatnak azok, akik kevésbé ügyesek, hűtlenek a célokhoz, negatívak önmagukkal szemben, örökösen panaszkodnak, ritkán mosolyognak.
• A bűnbakoké a legnehezebb szerep. Egy csalódást okozó személlyel szembeni érzelem elfojtódik és áthelyeződik egy kívülálló személyre. A bűnbakképzés a csapat életének egy korai szakaszára tehető, s szorosan kapcsolódik a kudarcokhoz. A csapat tagjai ilyenkor még nem érettek meg arra, hogy közösen vállalják fel a kudarc terhét, így ennek okát rávetítik egy olyan játékosra, aki gyengébb teljesítményt nyújtott.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró)