Amikor a családtag halálos beteg

Mindenki másként reagál, mikor megtudja, hogy halálos kórban szenved. A reakció függ a személyiségtől, a kapcsolatok minőségétől, a vallási hiedelmektől illetve attól, hogyan reagáltak korábban a nehézségekre.

Természetes, hogy mindenki szeretne segíteni a barátjának vagy szerettének szavakkal és tettekkel is. Azonban nem könnyű hozzátartozónkkal annak haláláról beszélni. Ugyanakkor ez szorosabbá is teheti kapcsolatunkat, hiszen hasonló érzéseket oszthatunk meg egymással.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A kultúrának is nagy szerepe van a halálról való beszélgetésben. Vannak kultúrák, ahol nem elfogadott az ilyen jellegű beszélgetés, mert úgy vélik, azzal közelebb hozzák a halált, illetve elveszi a betegtől a reményt. Ennek ellenére a legtöbb ember szeretne beszélgetni valamilyen formában arról, ami történik velük.

Honnan tudhatom, hogy beszélni akar róla?

Adjon időt szerettének. Nem kell a látogatás minden percét beszélgetéssel kitölteni annak érdekében, hogy kerüljük a kínos szituációt. A beteg talán majd olyanokat mond, hogy "Gondolom, ez azt jelenti, hogy itt a vége". Persze Ön próbálhatja nyugtatgatni azzal, hogy: "Ne beszélj ilyeneket, rendbe fogsz jönni, a kezelés majd rendbe hoz!"

Ugyanakkor a legtöbben szeretnének beszélgetni a helyzetről, de nem mondhatják, hogy "haldoklom", ha az érzéseit elhárítják, elutasítják a fent említett mondatokkal, hiszen így a beszélgetés megakad. Sokkal többet segíthet, ha biztosítja a beteget arról, hogy tudja, milyen nehéz lehet neki megbirkózni a szituációval. Mindez azt az üzenetet hordozza, hogy elfogadja a beteg érzéseit, és kész arra, hogy meghallgassa, ha beszélni akar róla.

Milyen érzései lehetnek hozzátartozójának?

A haldokló érzései igen széles skálán mozoghatnak, sőt, ezek gyakran változhatnak is. Például aki nemrég tudta meg, hogy haldoklik, lehet szomorú, mérges magára, a világra, Istenre. Lehet kétségbeesett, depressziós, vagy tettetheti, hogy minden rendben van, nyugodtan beletörődve sorsába. Ezek az érzések gyorsan váltakozva is követhetik egymást egészen addig, míg a beteg nem alkalmazkodik az új helyzethez.

Leginkább azzal tud segíteni, ha elfogadja hozzátartozója különböző érzéseit. Ha például a beteg sír, ne hagyják abba a beszélgetést, csakhogy elkerülje a könnyeket. Akkor se váltsanak beszédtémát, ha éppen Ön sír. A sírással való érzelemkifejezés teljesen normális.

Mit kéne mondani?

Inkább hallgasson, mint beszéljen! Ne próbálja elnyomni vagy visszautasítani a beteg érzéseit. Noha némely érzésük (mint például bűntudat a betegség miatt, vagy annak tettetése, hogy minden rendben van) egészen abszurd lehet, azzal, hogy meghallgatja őt, segít feldolgozni ezeket. Az, hogy a beteg folyamatosan ugyanazokat a történeteket és gondolatokat ismétli, teljesen normális, hiszen az élete teljesen megváltozott.

Ne adjon tanácsokat, hiszen a beteg azokat valószínűleg nem fogja megfogadni, illetve csak további stresszt okozhat azzal, hogy kritizálja a terápiát vagy az orvosokat. Csak akkor adjon tanácsot, ha kikérik a véleményét!

Milyen érzései lehetnek Önnek?

Természetes, hogy mély szomorúságot érez hozzátartozója lehetséges elvesztése miatt. Érezhet dühöt az orvosok iránt, akik nem képesek őt meggyógyítani. Esetleg lehet dühös szerettére (pl. "Miért kellett dohányoznia?", "Miért hagyta, hogy ez pont most történjen meg, mikor még pici gyerekeink vannak?").

Ezek a dühös érzések mind a félelem kifejezői. Félelem attól, hogyan lesz képes a helyzetet kezelni. Félelem attól, hogy nem lesz elég jó gondozója. A haldokló iránti dühös gondolatok normálisak, ám ha tartósak, kérjen segítséget! Ha olyanokkal beszélget, akik nem érintettek a betegségben, az sokat segíthet, hogy kikerüljön az érzelmi mókuskerékből. Támogató környezetben a félelmek is kevésbé tűnhetnek rémisztőnek.

Hogyan fejezze ki érzéseit?

Sokan próbálják elrejteni szomorúságukat és félelmeiket beteg hozzátartozójuk elől arra hivatkozva, hogy nem akarják őt felizgatni, aggasztani. Mindemellett teljesen helyénvaló szomorúságunk kifejezése, mivel a szeretet és támogatás sokat jelenthet a betegnek. A haldokló számára a legnagyobb félelmek egyikét az jelenti, hogy sorsára hagyják. Szeretetét kifejezheti azzal, hogy biztosítja őt jelenlétéről a betegség egésze alatt. Sokat segít, ha felidézik azokat a pillanatokat, mikor a beteg segített Önön, hiszen ezzel megerősíti abban, hogy volt értelme az életének.

Lesznek időszakok, mikor frusztrált, ideges, mérges és türelmetlen lesz a beteg iránt. Ne nyomja el ezeket az érzéseit, hanem beszélje meg valakivel, akit nem érint az ügy, akitől egy kis plusszenergiát kaphat a folytatáshoz.

Hogyan segíthetünk annak, aki nem akar beszélni a haláláról?

Ha hozzátartozója a lehetőség ellenére sem akar beszélni a haláláról, az nagyban megnehezíti az Ön dolgát is. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán tud-e arról, mi történik, ám a betegek többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy mikor haldoklik. Egyszerűen csak a környezetüket szeretnék kímélni azzal, hogy nem beszélnek róla. Valószínűleg félnek a haláltól és ezért sem beszélnek róla, illetve attól félnek, hogy elhanyagolják majd őket, ha kiderül az igazság.

A problémakerülés azonban láthatatlan falakat épít a beteg és családtagjai közé. A haldokló barátja, hozzátartozója úgy érezheti, hogy elzárják szerette érzéseitől, gondolataitól, és ez csak növeli a szomorúság és félelem érzését, ahelyett, hogy csökkentené azt. Segíthet, ha elmondja a betegnek, tudja milyen nehéz beszélni a történtekről, ám sokat segítene, ha nyíltan tudnának róla beszélgetni. Ha biztosítja a beteget arról, hogy mindig ott lesz vele, amikor csak kívánja, az segít elindítani az ilyen jellegű beszélgetéseket.