A hajtépés pszichológiája

A trichotillomania nem más, mint egy olyan kényszerbetegség, mely során a beteg leküzdhetetlen vágyat érez a hajtépésre. Ez a viselkedés látható, foltokban történő kopaszodáshoz vezet, leggyakrabban a homlok felett, halántéktájon, a szemöldök és a szempilla területén, ám a test bármely részén elfordulhat.

A trichotillomania olyan mentális betegség, amely során a beteg, bár tudja, hogy árt magának, nem tud ellenállni az ingernek. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti.

Mik a trichotillomania tünetei?

A legfontosabb és legszembetűnőbb, hogy a beteg kényszeresen tépkedi a haját, vagy más testszőrzetét. Ehhez még a további tünetek kapcsolódhatnak:

• Feszültségérzet közvetlenül a hajtépés előtt, vagy abban az esetben, ha megpróbál az ingernek ellenállni;
• Megnyugvás, elégedettség, vagy boldogságérzet a hajtépést követően;
• Kopasz foltok jelenléte a hajtépés területén;
• A hajhagyma vizsgálgatása, hajcsavargatás, hajszálhúzogatás a fogak között, hajrágás, vagy hajevés (ez utóbbit trichophagiának hívják);

Sokan tagadják, hogy ilyen jellegű problémáik vannak, és a hajveszteséget kendő, sapka viselésével próbálják leplezni, illetve műszempillát használnak.

Mi okozza a betegséget?

A betegség pontos kiváltó okai egyelőre még ismeretlenek, de az bizonyos, hogy biológiai és viselkedésbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. Kutatók megtalálták a kapcsolatot a kényszerbetegségek (mint a Trichotillomania) és egyes agyi vegyületek között, melyeket transmittereknek hívnak. Ezek olyan vegyi anyagok, melyek az idegvégződésből kibocsátva átviszik az ingert egy másik idegsejtre, szervre, vagy izomra.

Amennyiben megbomlik ezen vegyületek egyensúlya, az befolyással van az agy ingerreakcióira. Úgy gondolják, a stressz is szerepet játszhat a folyamatban, illetve hátterében állhat szégyen-vagy félelemérzet, csalódottság, érzelmi megrázkódtatás is.

Gyakori, hogy a Trichotillomaniaban szenvedő beteg depresszióval vagy szorongással is küzd. Ez azt feltételezi, hogy kapcsolat van a Trichotillomania kialakulása, és a fenti pszichés betegségek között. Emellett a betegség kialakulása gyakoribb azoknál, akiknek valamilyen rokonánál is megfigyelhető volt, tehát nagy valószínűséggel örökölhető betegségről van szó.

Kezelés

Elsősorban viselkedésterápiával gyógyítható. Ennek során a beteg megtanulja felismerni milyen szituációkban érez késztetést a hajtépésre, illetve egyfajta relaxációs technika segítségével egy új viselkedésmintát alakít ki arra az esetre, mikor érzi a hajtépési ingert.

Olyan egyszerű dolgok is segíthetnek, mint ökölbe szorítani azt a kezet, amivel a beteg eddig a haját húzta. Súlyos eseten gyógyszeres kezelésre van szükség, általában valamilyen antidepresszáns formájában.

Lehetséges "komplikációk"

A kopaszodás velejárójaként különféle bőrbetegségekkel is kell számolni, valamint jelentős önértékelési zavarok léphetnek fel, mely negatív hatása a munkában és az emberi kapcsolatokban is jelentkezik. Extrém esetekben a beteg kerül mindenféle nyilvános megjelenést, annyira szégyelli kopasz foltjait. A hajevés (Trichophagia) gyomorfájással, hányással, komoly gasztroenterológiai problémákkal járhat.

Sajnos a tudomány mai állása szerint a betegség nem megelőzhető, ám fontos a minél korábbi kezelés. A gyerekek gyakran kinövik, ám általában serdülőkorban jelentkezik, egyfajta rituálévá válik, mely egész életen át tarthat, mivel az életkor előrehaladtával egyre nehezebb kezelni.

Fontos a családtagok megértő, együttműködö hozzáállása, illetve a stresszhelyzetek kerülése annak érdekében, hogy a betegség minél kevesebb maradandó károsodást okozzon a beteg és családja, barátai kapcsolatában.

(WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)