• A " jó" gyász

        Szerző: WEBBeteg - Cs. K.
        Betűméret

        Mit tehet azért, hogy jól gyászoljon? Az itt következő tanácsokban leírtakat már sokan kipróbálták, és segítséget nyújtanak bárkinek, aki elvesztette szerettét. Noha úgy érezhetjük, beleőrülünk a fájdalomba, nem kell tehetetlenül szenvednünk.

        Az egészséges gyász kaotikus és komplikált. Úgy érezheti, hullámvasúton ül, és ez a félelem és rettegés időszaka. Ha mindezt tudatosítja magában és elfogadja, egy picit megpihenhet, és nem kell harcolnia. Nem kell, hogy megbarátkozzon ezzel az érzéssel, de sokat segít, ha hagy időt magának az átélésére.

        Ne siessen

        Vannak, akik úgy érzik, a gyászon minél hamarabb túl kell lenni. Ez főleg azokra érvényes, akik általában irányítani tudják az érzéseiket, és nem szeretik maguk körül a zűrzavart. A barátok teljesen érthetetlen módon elvárják, hogy gyorsan legyünk túl a veszteség miatti fájdalmunkon. Ez az elvárás a gyász ismeretének hiányából táplálkozik, és meg szeretné szüntetni az azzal járó kellemetlenségeket. Sajnos azonban legalább egy évbe telik, míg újból teljesnek érezhetjük magunkat, hiszen az évszakváltások és évfordulók során folyamatosan meg kell birkóznunk a szeretett személy hiányával.

        Cikkünk a hirdetés után folytatódik

        Írja le tapasztalatait

        Szakítson egy kis időt arra, hogy leírja az érzéseit. Az esti magányos, nyugodt órák a legmegfelelőbbek erre. Ez jó módszer arra, hogy rájöjjön, az idő múlása némi enyhülést hozhat fájdalmában. Az írást azért is szeretik sokan, mert személyes és senki nem láthatja, mit érzünk.

        Írjon levelet

        Néha a gyógyulási folyamat szempontjából hasznos lehet, ha levelet ír az elhunythoz. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy elmondja mindazt, amit addig kimondatlanul maradt: harag, csalódottság, szomorúság, szeretet. Az ilyen levelet aztán felolvashatjuk a sírnál, vagy akár elégethetjük, akár más, számunkra fontos emlékként kezelhetjük

        Ne féljen segítséget kérni

        Olyan világban élünk, ahol a halált egyre inkább tabuként kezelik. Ez abból táplálkozik, hogy nagyon sokan nem tudják, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek a gyászoló családtaggal vagy baráttal. Ezért sokan elkerülnek, vagy csak semmiségekről beszélnek, mivel nem igazán tudják, mit tegyenek. Sokat segíthet ilyenkor mindkét félnek, ha elmondja, mire van szüksége pl.: "Mindössze arra van szükségem, hogy meghallgass, anélkül, hogy bármilyen tanácsot adnál, vagy vigasztalni próbálnál. Kérlek, csak hagyd, hogy kiadjam magamból az érzéseimet!"

        Beszélgessen

        A fájdalomból való felgyógyulást nagyban segíti, ha azt megosztja mással. A fájdalomérzet ilyenkor némileg átalakul, veszít az intenzitásából. A mélyből a felszínre tör, hogy aztán könnyebb legyen elengedni.

        Sétáljon

        A séta egyszerű, hatásos módja annak, hogy lazítsunk. A séta jót tesz olyan szempontból is, hogy nyugodtan átadhatja magát a gondolatainak, vagy csak élvezheti a környezetet, beszélgethet a barátaival.

        Terelje el a gondolatait

        Bármilyen tevékenység segíthet: dolgozzon, olvasson, hallgasson zenét, szenteljen időt a hobbijának, sportoljon. Ha sok időt tölt a fájdalmára koncentrálva, az nem segít a gyógyulásban, sőt a gyász legyőzheti, ha nem tud a veszteség gondolatától. A szeretett személyről szóló gondolatok, érzések uralkodhatnak az egész napján. Ezért jó, ha valami teljesen másra koncentrál, hogy elterelje a gondolatait. A munkába való visszaállás eleinte nehéz lehet, de mindenképpen segít a veszteségből a realitásba való visszatérésben. Azonban mindenképpen vigyáznia kell a figyelemeltereléssel, nehogy a gyászt a tudatalattijába száműzze.

        Látogasson el a kedvenc helyeikre

        Bizonyára rengeteg olyan hely van, ami a szeretett személyt juttatja eszébe. Lehet ez egy park, egy étterem, vagy akár egy olyan tevékenység, melyet szerettek együtt csinálni. Természetesen ezeknek puszta gondolata is fájdalmat okoz, ezért természetes reakciónak tűnhet elkerülésük. Azonban ha így tesz, azzal csak állandósítja fájdalmát. Kedvenc közös helyeik látogatása természetesen fájdalmas az első alkalmakkor, de minden egyes látogatással könnyebb lesz a veszteséget elfogadni.

        Készüljön fel a fájdalmas évfordulókra

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

        Szeretett halálának évfordulója feltépi a sebeket. A karácsony talán a legnehezebb idő minden gyászoló számára, hiszen ez az összetartozás ünnepeként él bennünk, rengeteg emlékkel. A születésnapok, házassági évforduló és közös életünk más jeles napjai szintén felélesztik a fájdalmat. Ez mind természetes gyászreakció.

        Foglalkozzon magával

        Különösen a nők szoktak hozzá, hogy gondját viseljék valakinek, miközben elfeledkeznek saját magukról. Mikor nagy veszteség ér bennünket, különösen fontos, hogy olyan dolgokat is tegyen, amivel időről időre kényezteti magát. Különleges ételek vagy tevékenységek segíthetnek ezt az érzést kiváltani. Természetesen olyan egyszerű dolgok is idetartozhatnak, mint a zenehallgatás vagy a sétálás.

        Legutóbb frissült: 2011.11.01 07:33
        Ugrás a cikk elejére
        Címkék: Gyász, Fájdalom, Halál,
        Baleset? Legyen ingyenesen biztosítva! Itt a tél, itt a balesetveszély. Most csak igényelnie kell a három hónapra szóló biztosítási kötvényt. Kattintson ide a részletekért! (x)

        Hasznára válna a cikk egy ismerősének? Küldje el! Cikk nyomtatása
        Jelentkezzen hírlevelünkre!
        Forrásainkról | Cikkfelhasználási feltételek
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (5)
        Írta: berek
        2012-02-04 21:25
        Múlt év november 4.-én halt meg a férjem. Elment, az utcán összeesett, a kórházban meghalt.Az összes, ilyenkor jelentkező érzések közül engem legjobban a lezáratlanság visel meg. Elmegy valaki azzal, hogy mindjárt jön.... és soha többet.... Nehezítette a következő heteket, hogy épp két hét múlva lettünk volna 44 éves házasok (amely nap egyébként édesanyám halálának is a napja)... egy hónap múlva lett volna a férjem születésnapja... és jött a karácsony... Nem kívánom senkinek..Azóta olyan érzelmi hullámba kerültem, amit már nehezen viselek... ez a fájdalomtól, a dühön át az örök összetartozás érzéséig tart...Fogalmam sincs, hogyan lehet így tovább élni... Igen van egy gyermekem, vannak unokáim, akiket imádok, de távol élnek tőlem.Itt teljesen egyedül vagyok..sem a szüleim, sem a testvéreim nem ének már...Aki hasonló helyzetbe került, tudja, hogy még a legszeretőbb családtagok körében is mennyire magára marad(hat) a fájdalmával, így meg.... Nem tudom, hogyan tovább....

        Írta: vendég 2
        2010-12-17 22:11
        én megértelek benneteket, nem vagy egyedül somebody velem is hasonló történt, bár nekem egyáltalán nincs családom (sajnos, se férjem sem gyermekem, és már nem is lesz szerintem) de teljesen egyedül maradtam. Édesapámat nem ismertem, nagyon régen meghalt, édesanyám pedig nemrég, pár hónapja így senkim nem maradt. A távolabbi rokonok pedig egyszerűen hátat fordítottak, nem is foglalkoznak velem, még csak nem is telefonálnak. (Már ne is hívjanak) Borzasztó érzés, mert nagyon közel álltunk egymáshoz anyuval és másképp terveztem az egész életemet, úgy gondoltam, együtt éldegélünk még jó pár évet. Én sem tudom feldolgozni, hogy meghalt, én is a halálos ágyánál voltam egész nap,este is én ugyan a fülébe suttogtam, hogy szeretem és hogy ő a legédesebb, de én nem lehettem ott amikor meghalt, a hülye nővér meg az orvos hazaküldött.Most én sem tudok igazán mit kezdeni az életemmel, reggel nem tudom miért, minek kelek fel, nincsen célom.

        Írta: somebody50
        2010-12-06 21:42
        2009. Január végén halt meg édesanyám hirtelen, másfél hónap alatt. És 2009. március végén öngyilkos lett a 24 éves, egyetlen fiam, akit egyedül neveltem. Nem maradt senkim és még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek az életemmel. Egyetlen egy ember nincs, akire pl. ráhagyhatnám a dolgaimat és ez az, ami a mérhetetlen fájdalmamom kívül a legnagyobb problémám még. Szívesen túladnák mindenen és ez is a célom. Utána pedig minél előbb utánuk menni, mert a családom nélkül nem sok keresnivalóm van ezen a földön. Egyetlen egy ember nincs, akit szerethetek és aki viszont szeret, egyetlenegy ember nincs akiben bízhatok, akitől ne félnék hogy majd benne is csalóddni fogok, mert még a lánykoromból való barátnőim is visszaéltek a kiszolgáltatottságommal bizonyos fokig. Volt aki jobban és volt aki kevésbé, talán megbocsáthatóan, de mégis fáj. Minek így az élet ? A jelenem a soha nem múló fájdalom, a jövőm pedig teljesen kilátástalan. Főleg az öregségem, amit nem is akarok megérni, mert nem lenne aki törődne velem. Pedig a fiam megígérte, hogy ő fog tologatni, ha tolókocsiba kerülök. Felfoghatatlan számomra, hogy hogyan tudott engem itt hagyni csak azért, mert szakított vele a barátnője. Nem fogom tudni soha megérteni, hogy miért volt fontosabb egy csélcsap lány az édesanyjánál. Hiszen én mindig mindent megtettem érte, nem volt egyedül. Hiszen lány millió van a világon, de anya csak egy van. Hogyan tudja ezt elfelejteni egy gyermek ? Ráadásul én találtam meg, ami egész életemre felejthetetlen sokk volt és az is marad. Kitörölhetetlen a fejemből, a lelkemből. Szerintem lehet hogy bele is fogok őrülni, azért kell sietnem a dolgaimat elintézni. Köszönöm, hogy kiírhattam magamból a mérhetetlen bánatomat.

        Írta: Vendég
        2010-07-13 19:45
        Nekem anyu 4hónapja halt meg ,de még mindig olyan mintha most történt wolna meg,mert ott woltam mellette wégig amig haldoklott wégig néztem ahogy szenwed..és amikor meghalt megkönnyebültem mert már nemláttam hogy szenwed towább.Ez fáj nekem ..fáj hogy nemtudtam elköszönni töle hisz wele woltam mégsem mondtam el neki mennyire szeretem..és ez gyötör belül..mert ezt már nemtudom elmondani neki soha..és ha behunyom a szemem tisztán látom öt magam elött ahogy ott feküdt és wárta szegény hogy meghaljon...nemtudom miért akarta ezt hogy én wégig nézzem ezt és ott legyek...megwiselt és nemtudok ezen tuljutni...nemtudom ezt senkinek elmondani megosztani senkiwel..mert ugy érzem nem tudja ugy átérezni azt amin én akkor átmentem...fáj hogy nincs welem.....nagyon fáj....

        Írta: Vendég
        2010-06-08 18:55
        Kereszanyám most két hete halt meg, Ő neevelt fel, nagyon közel álltunk egymáshoz. Egyszerűen nem tudok sirni, nem tudok megkönnyebülni, mert szerintem egy alapos sirás sokat segiteni. Nem az, hogy sirni nem tudok, még mindig nem hiszem el, hogy meghalt, pedig egy ótán át néztem a koporsóban.51 éves nő vagyok, nagyon szenvedek, nem tudom elengedni.