Prosztatamegnagyobbodás: tünetek és diagnosztika

A BPH (benignus prosztata hiperplázia vagy más néven jóindulatú prosztatamegnagyobbodás) jellemzően a 40 évesnél idősebb férfiak körében fordul elő. Az érintettek aránya a kor előrehaladtával nő (a 60 év fölötti férfiak akár felét is érintheti).

A prosztatamegnagyobbodás tünetei

Tünetei jellegzetesek, és habár a kórkép az életet közvetlenül nem veszélyezteti, az életminőséget nagymértékben ronthatja. A leggyakoribb tünetek: gyakori, kínzó vizelési inger, ugyanakkor az egy alkalommal ürített vizelet mennyisége kevés. A beteg éjszaka is gyakran ébred vizelési ingerrel. Sok esetben a hólyag teljes kiürítése nem lehetséges. A tünetek kialakulásának oka az, hogy a megnagyobbodott prosztata nyomja a benne futó húgycsövet, így akadályozva a vizelet szabad ürülését.

Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a fent említett tünetek más, esetenként kedvezőtlenebb prognózissal bíró betegségeket is jelezhetnek. Emiatt nem kerülhető meg a páciens alapos vizsgálata és rendszeres gondozása.

Hogyan diagnosztizálható a prosztatanagyobbodás?

Habár nem számít a szó szoros értelmében vett vizsgálati módszernek, a beteg alapos kikérdezése rendkívül fontos: mik pontosan a tünetek, mennyi ideje állnak fenn, változott-e a jellegük, történt-e már korábban ezekkel kapcsolatban vizsgálat. Ki kell térni a páciens egyéb betegségeire (pl. ideggyógyászati betegségek) és a gyógyszerszedési szokásokra is (mivel bizonyos hatóanyagok ronthatják a BPH tüneteit).

Rendelkezésre állnak olyan tüneteket értékelő skálák, amelyek segítenek a beteg panaszainak objektív értékelésében (és később a betegség lefolyásának, a kezelés hatékonyságának követésében is). A leggyakrabban használt pontrendszert IPSS-nek hívják.

Hasznos a PSA (prosztata-specifikus antigén) vizsgálat, mely egy egyszerű vérvételt jelent. Egy, a prosztata mirigyei által termelt fehérje mennyiségét határozzák meg a vérmintában. Az emelkedett eredmény nem csupán BPH-ra utalhat, hanem a prosztata gyulladására, vagy esetenként rákos betegségre is. Így pozitív eredmény esetén további vizsgálatok szükségesek.

A beteg orvosi vizsgálatára azért érdemes a PSA vérvételt követően sort keríteni, mert a RDV (rektális digitális vizsgálat) a PSA szintjének átmeneti emelkedésével járhat. RDV során a prosztata méretét, tapintatát vizsgálják végbélen keresztül. A prosztata mérete nem mindig áll arányban a beteg tüneteivel (tehát viszonylag kisméretű prosztata is okozhat kifejezett panaszokat és viszont). A tapintata viszont nagyon lényeges, az egyenetlen felszín, keményebb tapintatú területek rosszindulatú betegségre hívhatják fel a figyelmet.

A hasi ultrahangvizsgálat a betegnek semmilyen kellemetlenséggel nem jár, azonban fontos információkat szolgáltat. Vizsgálható a prosztata nagysága, az esetlegesen kialakult, felsőbb szakaszokat érintő pangás (tágulat) is, de a hólyagban a vizelés után maradt vizelet mennyisége is meghatározható. Ha a vizelési nehézség miatt a húgyvezetékekben, vesékben pangásra utaló jelek láthatóak, akkor ez mindenképpen a radikálisabb (műtéti) kezelés felé tolja el a hangsúlyt.

További fontos vizsgálat az úgynevezett uroflowmetria. A vizsgálat során a beteg egy speciális, mérleggel összekötött edénybe vizel. A vizeletürítés dinamikáját értékelik, a legfontosabb vizsgálati paraméter a Qmax, az áramlás csúcsértéke.

Bizonyos esetekben szükség lehet egyéb vizsgálatokra is, pl. a vizelet cytologiai vizsgálata, cystoscopia (hólyagtükrözés).

Tovább Mi a prosztatarák?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szimuly Sándor, családorvos