• A cukorbetegség korunk népbetegsége

      Szerző:
      WEBBeteg

      A cukorbetegség (diabetes mellitus) korunk népbetegsége, sőt azt jósolják, hogy a 21. században a cukorbetegek száma - ha nem teszünk ellene - tovább növekszik! Ami a háttérben van - az elhízás - egyre nagyobb társadalmi-népegészségügyi problémát jelent és a betegség járványszerű terjedését eredményezheti.

      A cukorbetegség nem egységes kórkép

      A diabetes mellitus nem egységes kórkép. A köznyelv általában a cukorbetegséget az inzulin-hiánnyal azonosítja. Ez valójában csak az 1. típusú, főként fiatalkorban jelentkező formára igaz. Az időskori forma, a 2. típusú diabétesz esetén az inzulin-hiány csak relatív, másodlagos. Ennek előterében az inzulin hatás csökkenése, az inzulin rezisztencia áll és ezt kíséri, vagy követi az inzulint termelő sejtek kifáradása, az inzulin termelődés csökkenése, vagy akár megszűnése. A 2. típusú betegek képezik az összes cukorbeteg létszám döntő többségét, csaknem 90 százalékát. A fennmaradó 10 százalékot az 1. típusú betegek és a szekunder diabéteszesek adják. Ez utóbbi esetben mindig valamely ismert ok eredményezi a betegséget (pl. műtét során eltávolítják a hasnyálmirigyet, vagy idült gyulladás következtében elpusztulnak az inzulint termelő szigetek is stb.).

      Jellemző, hogy míg a fiatalkorban jelentkező cukorbaj általában súlyos állapottal (ketoacidózis) kezdődik, addig az időskori forma inkább tünetszegény, bár ennél a típusnál is előfordulhat az életet veszélyeztető heveny állapot is (hiperozmoláris kóma). Leggyakrabban azonban azt tapasztaljuk, hogy még a jelentősen, vagy közepesen emelkedett vércukor is alig okoz tüneteket. Ezért sokáig rejtve maradhat a betegség és többször csak véletlenszerűen, vagy szűrővizsgálatok kapcsán derül ki az emelkedett vércukor. Emiatt nagyon fontos rendszeresen részt venni a diabétesz vagy szövődményei felderítését célzó szűréseken. Általában nem is tudjuk pontosan, hogy mikor kezdődött a betegség, csak azt, hogy mikor diagnosztizálták a cukorbajt.

      Miért fontos a rendszeres szűrés?

      Egyes adatok szerint akár 10 év is eltelhet a betegek életében, miközben a mélyben már zajlanak a károsodáshoz vezető folyamatok, de még nem derült fény a cukoranyagcsere zavar meglétére. Az ismételten 7,0 mmol/l (millimól per liter) feletti éhgyomri és/vagy 11,1 mmol/l feletti, napközben bármikor mért – tehát nem éhgyomri – vércukor érték igazolja a diabetes mellitus diagnózisát, ezért semmiféle egyéb – diagnosztikus - tevékenység nem kell ahhoz, hogy a beteget kezelésbe vegyük.

      Abban az esetben, ha ezek az értékek az előbb említett szinteket nem érik el, de megközelítik, a cukorbetegséget megelőző állapotokról beszélünk (prediabetes). Ezeket az állapotokat pontosítani kell és ilyenkor a diagnózis kimondásához cukorterhelést kell végezni. Két elváltozás tartozik ide, a kóros éhgyomri vércukor és a csökkent cukortolerancia. Ezeknek az állapotoknak főként abban van jelentőségük, hogy nagyon gyakran társulnak egyéb betegségekkel - pl. magas vérnyomás, emelkedett vérzsír-szint, köszvény - és a betegségnek gyakran már ebben a szakaszában felfedezhetők a cukorbetegség szövődményei. A szövődmények egyes esetekben meg is előzhetik a diabetes mellitus diagnózisának megszületését, vagy éppen valamely szövődmény, ill. társuló betegség – magas vérnyomás, elhízás, magas vérzsír-szint, korai szívinfarktus, merevedési zavar - megléte esetén kell gondolnunk a cukorbetegségre is.

      A cukorbetegség típusainak kezelési lehetőségei

      Az eddigiekből következik, hogy az 1. típusú betegeket csak és kizárólag inzulinnal lehet kezelni, a 2. típusba tartozóknál mindaddig tablettákkal is megfelelő eredményt lehet elérni, amíg van saját inzulintermelésük és az egyensúlyt tud tartani az inzulin rezisztenciával,  azaz normális, vagy közel normális cukoranyagcsere állapotot biztosít. A cukorbetegség kezelésének az alapja – akármilyen típusú diabéteszről is van szó – a diéta. Nincs olyan cukorbetegség forma, amelynél az egyén kalória-igényének megfelelő, egyénre szabott diétás étkezés nélkülözhető volna.

      Az 1. típusú betegeknél főként a normális testsúly megtartása, a hirtelen létrejövő vércukor-emelkedés elkerülése és a használt inzulin-készítmény hatásai miatt érdemes diétát tartani. A 2. típusba tartozó betegeknél leginkább a kövérség megszüntetése, a túlsúly csökkentése, és itt is a gyors vércukor emelkedés elkerülése a diéta fő célja. Ismeretes, hogy a diéta önmagában általában nem hatásos megfelelő testmozgás nélkül. A kettő kiegészíti egymást és mindkettőhöz megfelelő szakember irányítása szükséges!

      A cukorbetegséget meggyógyítani nem lehet! Tekintettel arra, hogy folyamatosan romló, progresszív betegségről van szó, azt a kórkép felfedezését követően a beteg életének végéig folyamatosan ellenőrizni, kezelni, gondozni kell! A cukorbetegség kezelése tehát nem ér véget avval, hogy megszüntetjük a tüneteket, vagy rendezzük a vércukor értékeket. Éppen ezért nagyon fontos a betegek együttműködése, a jó orvos-beteg kapcsolat, a cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretek beszerzése, azok folyamatos bővítése. Minél többet tud egy cukorbeteg betegsége lényegéről, a kezelés lehetőségeiről, a szövődményekről, annál sikeresebb az együttműködés gondozó orvosával és annál jobb eredményeket lehet elérni a gondozás során!

      A cukorbetegség szövődményei

      A cukorbetegség régen halálos betegségnek számított. Az inzulin és a korszerű vércukorcsökkentő gyógyszerek felfedezése óta a cukorbetegek már nincsenek közvetlen életveszélyben, manapság a gondokat inkább a késői szövődmények, ill. azok lehetséges elhárítása jelentik. A szövődmények megelőzése és kezelése a cukorbeteg-gondozás igen hangsúlyos részét képezik.

      A diabétesz késői szövődményeként alapvetően a nagyereken, kisereken és az idegrendszer területén jelentkező elváltozásokat különítjük el, úgymint makroangiopátia, mikroangiopátia és neuropátia. A makroangiopátia önmagában nem más, mint a nagyereken jelentkező érelmeszesedés, ami az életkor előrehaladásával egyébként is szokásos, csak cukorbetegekben ez az állapot hamarabb jelentkezik és súlyosabb lehet, mint egyébként egészséges, de idősebb emberek esetében.

      Megjelenési formáját illetően lehet a teljes érrendszerre kiterjedő - általános, ill. főként az agyi, vagy szívkoszorú ereken, vagy a végtagi ereken a legsúlyosabb károsodásokat mutató - részleges elváltozás. Jól ismert, hogy az agy és a végtagok ereinek, a szív koszorúereinek elmeszesedése korábban és gyakrabban jelenik meg cukorbetegekben. Az is jól ismert, hogy a cukorbetegek több mint 80%-a szív-érrendszeri betegség következtében hal meg.

      A kis-ér szövődményeknek jelentkezési helyük szerint két formája ismert, a szem ideghártyáján megjelenő retinopátia és a vesék elsődleges vizeletet kiválasztó egységének károsodását jelző nefropátia. A kisebb átmérőjű erek károsodása vezet sok esetben a merevedési zavar kialakulásához is. A retinopátia napjainkban a felnőttkori vakság leggyakoribb oka; a nefropátiáról pedig azt érdemes tudni, hogy művesekezelést leggyakrabban a cukorbetegség veseszövődményeként kialakuló veseelégtelenség miatt kell végezni.

      Mi az a neuropátia?

      A kis-ér szövődmények közé szokták sorolni az idegrendszeri szövődményeket – neuropátia – is, bár az is biztos, hogy nemcsak az idegeket ellátó kiserek károsodásáról, hanem összetett zavarról van szó, egyéb tényezők (pl. idegeket borító hüvely anyagcseréjének károsodása, nagymolekulájú fehérjék cukorhoz kötődése, stb.) is szerepet játszanak a kialakulásában. Ezekben az esetekben elsősorban a perifériás (környéki) idegek károsodása jellemző, de érintett lehet az akaratunktól független, un. autonóm idegrendszer is (autonóm neuropátia). Az idegrendszer cukorbetegség szövődményeként létrejövő károsodása igen színes tünetegyüttest okozhat. Előfordul a végtagok kifejezett, a szokásos gyógyszerekkel alig csillapítható fájdalma, zsibbadása, máskor éppen érzéketlensége, sőt az érzés-kiesés mellett egyidejűleg csillapíthatatlan fájdalom is kialakulhat. Az akaratunktól független, autonóm neuropátia emésztési, szív-érrendszeri zavarokban, pl. ritmuszavarokban nyilvánulhat meg, de bőrszárazságot, verejtékezési zavart és férfiakon korai merevedési zavart is okozhat.

      Igazi, kombinált szövődmény az ún. „Diabéteszes láb”. Ennek kialakulásához nagy-ér, kis-ér és idegrendszeri szövődmények együttesen vezetnek. Az állapotot a dohányzás és egyéb káros szokások, társuló betegségek - pl. magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavar - tovább rontják. A nem sérülés miatt bekövetkező végtag amputáció (műtét útján történő eltávolítás) leggyakoribb oka napjainkban a cukorbaj késői, komplex szövődményeként létrejövő „Diabéteszes láb”! Diabéteszes lábról akkor beszélünk, amikor az erek már nem látják el tökéletesen a feladatukat, ezért szárazzá, fertőzésre hajlamossá válik a bőr, másrészt a csontízületi rendszer károsodása miatt az ízületek megroggyannak, a láb deformálódik. Az újonnan kialakult nyomópontokon ez kérgesedést eredményez, amely tovább fokozza a nyomást, végül a bőr a kéreg alatt elhal, és fekély keletkezik.

      Cukorbetegségben gyakori, kb. 50% a magas vérnyomás betegség, hipertónia előfordulása, mely egyben tovább gyorsítja az érelmeszesedés kialakulását, így fokozott érrendszeri veszélyeztetettséget jelent. A mindezekhez gyakran társuló zsír- és fehérje-anyagcsere zavarok, pl. köszvény, tovább rontják a betegek esélyeit. A túlsúlyossághoz társuló egyéb anyagcsere eltérések együttesét külön néven, metabolikus szindrómaként is említjük.

      Gyakran előforduló betegségek cukorbetegeknél

      Vannak egyéb betegségek is, melyek gyakoribbak cukorbetegeknél. Ilyenek bizonyos szemészeti elváltozások, mint szürkehályog, glaukoma, kötőhártya-gyulladás, vagy idült csont-, ízületi- és bőrelváltozások, urológiai betegségek, fogászati elváltozások, mint pl. a fogmeder gyulladás, fogínysorvadás.

      Nagy beteganyagon végzett vizsgálatok szólnak amellett, hogy fiatal korban és rövid betegségtartam esetén normális, idősebbeknél közel-normális anyagcsere helyzetet kell fenntartani a lehető legbiztonságosabb terápiával. A cukorbeteg gondozás során nemcsak a vércukor szinteket vizsgáljuk, hanem gondot kell fordítani a szövődmények felderítésére, ill. kezelésére is. Ennek érdekében rendszeresen ellenőrizzük a vesefunkciós értékeket, a vizeletben a fehérje-ürítés megjelenését, a vérzsír szinteket és rendszeres időközönként szemészeti, panasz esetén ideggyógyászati szakvizsgálat is szükséges. Nagyon fontos a betegek oktatása, betegségükkel kapcsolatos ismereteik (életmódi tanácsok, lábápolás, stb.) bővítése és tudásuk ellenőrzése!

      Az „Együtt a fájdalom ellen!” program azért jött létre, hogy segítsen Önnek jobban megismerni cukorbetegségét, és annak velejáróit. Reméljük, orvosa tanácsai mellett hasznos kiegészítésnek tartja a program keretén belül kapott anyagokat.

      Legutóbb frissült:
      • WEBBeteg.hu