A méhnyálkahártya gyulladása
frissítve:
A méh üregének belső felszínét többrétegű mirigyhám borítja. Ez a hám különösen hormonérzékeny, a petefészek által termelt tüszőhormon és a sárgatest hormon hatására jelentős szöveti változásokkal fejlődik.
Menstruáció előtt a korábbi magas tüsző- és sárgatest hormonok szintje alacsony lesz a vérben és a 10-12 milliméter vastagra nőtt, hormonigényes hám elhal, menstruációs vérzés formájában lelökődik.
A bélelő nyálkahártyának csupán az alsó, sejtképző, úgynevezett bazális rétege marad meg, mely a meginduló tüszőhormon hatására gyorsan, új sejteket képezve fejlődni kezd és középidőre megközelíti a 10 milliméter vastagságot. Akkor még egyszerű csöves mirigyeket tartalmaz, melyek a menstruációs ciklus második felére a termelődő sárgatest hormon hatására dús, kanyargós mirigyek lesznek a tovább vastagodó hámban, az esetleges megtermékenyült pete befogadására.
A méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis) kiváltó okai és tünetei
A méh üregét bélelő nyálkahártya (endometrium) egy vastag, simaizomból felépült szerv, a méh belsejében kórokozóktól aránylag védett, így gyulladásához a kórokozók bejutása a hüvelyből a méh nyakcsatornáján keresztül jöhet létre. Az egészséges nyakcsatorna hám által termelt sűrű, kocsonyás váladék jó záródugója és vélelme a méh üregének. A méh nyakcsatornájának gyulladása esetén a kórokozók feljuthatnak a méh nyálkahártyájára és ott is gyulladásos állapotot teremthetnek. Ez rózsaszínű véreskés folyásként megjelenhet a hüvelyben. A gyulladt hám hormonirányított többrétegűvé fejlődése zavart szenved, a lobosság krónikussá válása elhúzódó vérezgetést jelenthet.
Azonban a legtöbbször a kórokozók bejutását a méhüregbe a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, közismertebb nevén a spirál okozza. Egyrészt felhelyezésekor a hüvelyből felsodródhatnak a kórokozók, másrészt a nem megfelelő eszközméret miatt tartósan nyomódik, irritálódik a méhnyálkahártya és létrejön a gyulladt állapot. Az eszközt a hüvelyboltozattal összekötő, oda kilógó eltávolító fonál is felvezetője lehet hüvelyi kórokozóknak.
Nagyfelületű méhnyálkahártya gyulladás jöhet létre méhüregi műtét, terhesség megszakítás, vagy méhnyálkahártya műszeres eltávolítása, méhkaparás (abrasio) után. Hiszen a méh teljes belfelülete a takaró védőhámjától megfosztott sebbé válik, amely könnyen befertőződhet.
A méhnyálkahártya-gyulladás, ha a méhüreg felső sarkaiba nyíló kétoldali petevezetők betorkoló nyílása közelében is jelen van, azok nyílása és keskeny csatornája egy életre elzáródhat, ami meggátolja a petesejt megtermékenyülését és méhbe jutását, így meddőség kiváltó oka is lehet.
Szülés után a méhizomzat tökéletlen összehúzódása, a pangó, nem kiürülő gyermekágyi folyás másodlagosan befertőződhet (ez az úgynevezett gyermekágyi láz).
A nyálkahártyából kiinduló, sokszor dióbélnyi méretű nyálkahártya megvastagodások, úgynevezett polipok is jó alapot adnak a gyulladásnak. A méh nyálkahártyájához közeli miómás gócok a rosszabb nyálkahártya-tapadás miatt szintén kiváltó okot jelenthetnek.
Hogyan kezelhető a méhnyálkahártya-gyulladás?
Kiterjedt méhnyálkahártya-gyulladás esetén antibiotikus védelemben műszeres nyálkahártya eltávolítást, küretet (méhkaparást) végzünk. A lobos hám eltávolításával így lehetőséget adva a hám alsó, regeneráló rétegének, a bazális hámnak, hogy hormonhatásra gyorsan új, egészséges hám épüljön fel.
A méhnyálkahártya a petefészkek hormonjai hatására gyorsan fejlődő, vastagodó úgynevezett funkcionális rétegei menzesz alkalmával lelökődnek, így kevésbé súlyos esetben van esély a gyullad rétegek távozásával spontán gyógyulásra is.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szalóczy Péter, nőgyógyász
