• Miért nem gyógyít már meg valaki? - Mozgásszervi betegségek

        Bizonyára Ön is feltette már magának a kérdést, ha rendszeres deréktáji vagy nyaki fájdalommal küzd. Nos, bár nem vigasznak szánom, nincs egyedül. A statisztikák szerint tíz felnőtt emberből kilenc szenved hasonló fájdalmaktól, ráadásul a gerincproblémák egyre korábban, gyakran már iskoláskorban elkezdődnek.

        Bár hihetetlenül hangzik, mégis igaz, világszerte a felnőtt lakosság közel 90 százalékának van, vagy volt már életében valamilyen mozgásszervi betegsége, illetve tapasztalt rövidebb-hosszabb ideig tartó fájdalmat, mozgáskorlátozottságot. Mozgásszervi problémával keressük fel legtöbbször orvosunkat, és tőle várjuk a megoldást jelentő gyógyszert, terápiát.

        Létezik-e mindent megoldó gyógyszer vagy kezelés?

        Sajnos van egy rossz hírem, csodagyógyszer nincs. Vannak fájdalomcsillapító, izomlazító tabletták, amelyek átmeneti megkönnyebbülést hozhatnak ugyan, de a probléma kialakulásának okát nem szüntetik meg. Ideig-óráig jobban érezzük magunkat, ám a fájdalom hamarosan újra jelentkezik. Léteznek fizikoterápiás kezelések (súlyfürdő, különféle masszázsok, manuálterápia, elektromos kezelések stb.), amelyek hatása gyakorlatilag megegyezik a fájdalomcsillapító tablettákéval. Jobbára tüneti kezelést nyújtanak, ám miután a kiváltó ok változatlanul fennáll, a kezelést követően a panaszok előbb-utóbb újra jelentkeznek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs szükségünk gyógyszerre vagy fizikoterápiás kezelésre.

        A megfelelően megválasztott kezelések nélkülözhetetlenek a gyógyulás felé vezető úton, bizonyos betegségek esetén pedig elengedhetetlen a gyógyszeres terápia, sőt, esetenként a műtét is. Hogy csupán egyetlen példát említsek, utóbbiak körébe tartozik a porckorongsérv, amennyiben széklet- vagy vizeletvisszatartási problémával jár együtt. Pusztán az orvostól, terapeutától várni azonban a gyógyulást – nos, a mozgásszervi panaszok többségénél sajnos nem igazán célravezető stratégia.

        Hirdetések

        Hogy miért nem?

        Évek óta járok orvosról-orvosra, szedem a gyógyszereimet, voltam már súlyfürdőben, kaptam TENS-kezelést, jártam masszőrhöz, kipróbáltam minden szóba jöhető terápiát, mégis fáj a nyakam/ hátam/derekam...  Miért nem gyógyít már meg valaki?”

        Ismerős a kérdés?

        Nem hiszem, hogy akad köztünk olyan, aki ne hallott volna már arról, hogy a mozgásszervi problémák jelentős részének kialakulásához az állandósult mozgásszegény életmód, az ülőmunka, a helytelen terhelés (rosszul megválasztott vagy túlzásba vitt sport, rendszeres egyenlőtlen, féloldalas terhelés, nehéz súlyok emelése stb.), illetve a hibás testtartás és mozgásminták vezetnek.  

        Ha például éveken át görnyedten ülünk egy irodai széken, bizonyosan nem teszünk jót gerincünkkel. A csigolyák nap mint nap ugyanazt a súlyos terhelést kapják: elöl közelednek egymáshoz, hátul szétnyílnak, ezáltal folyamatosan tolják hátrafelé a köztük lévő porckorongot. Hosszú távon a porckorong hátra boltosulhat, és máris a porckorongsérvesek egyre népesebb táborát gyarapítjuk.

        A legtöbb betegség fenti példánkhoz hasonlóan évek alatt alakul ki, így értelemszerűen a gyógyuláshoz is hosszú időre van szükség. Egyetlen injekció vagy pirula, de még egy kúra sem elegendő. Legfőképp azért nem, mert – amint fentiekből szintén kiderül – saját életmódbéli, tartósan fennálló hibáink okozzák kialakulását, így csakis mi magunk tehetünk azért, hogy a probléma végérvényesen megoldódjon. A kezelések passzív „elszenvedése” mellett tehát elengedhetetlen az aktív közreműködés is.

        Mit várhatunk a kezelőorvostól?

        Az orvos elsődleges feladata a megfelelő vizsgálatok elvégzése, a betegség felismerése, azonosítása, a beteg teljes körű tájékoztatása, illetve a kezelés irányának kijelölése. Ezt követően – ha szükséges – gyógyszert, esetleg fizikoterápiás kezelést is felír kiegészítésképp, valamint – amennyiben a beteg állapota ezt lehetővé teszi, és nincs szükség műtétre – nagy valószínűséggel gyógytornászhoz, mozgásterapeutához irányítja a pácienst.

        Mit várhatunk a gyógytornásztól, mozgásterapeutától?

        A mozgásterapeuta legfőbb feladata felismerni azt, hogy pontosan milyen helytelen mozgásminták vezettek a betegség kialakulásához. A kiváltó okok tudatosításával, a helytelen terhelések, testtartások, szokások kiküszöbölésével általában kivédhető a betegség kiújulása. Ezt követi maga a kezelés, azaz a terapeuta összeállít és megtanít a betegnek olyan gyakorlatsorokat, amelyek célja a károsodott mozgásszerv(ek) rehabilitációja, az izomegyensúly helyreállítása, megfelelő stabilitás biztosítása stb. A kezelést kiegészítheti egyéb fizikoterápiás eljárásokkal (masszázs, manuálterápia, kineziotape stb.), ám a hangsúly szinte minden esetben a beteg által a rendelőben vagy otthon hosszú időn keresztül végzett mozgásterápián van.

        Példánkhoz visszatérve: a porckorongsérves beteg először tehát elmegy az orvoshoz, aki diagnosztizálja a betegséget, majd eldönti, szükség van-e műtétre vagy sem. Amennyiben nincs (az esetek nagy részében szerencsére műtét nélkül is gyógyítható a legtöbb mozgásszervi betegség, beleértve a porckorongsérvet is), mozgásterapeutához irányítja az illetőt. A terapeuta első körben elmagyarázza a páciensnek, hogy mitől alakult ki a betegség (helytelen ülés és mozgáshiány), és hogyan kell változtatnia életmódján, hogy a gyógyulást követően ne újuljon ki ismét a betegség (helyes ülés, ékpárna használata, rendszeres mozgás stb.). Ezt követi maga a kezelés, azaz a mozgásterápia, amelynek célja a gerincoszlop nyújtása, azaz a porckorong visszahúzódásának elősegítése, illetve a gerincoszlopot stabilizáló izmok megerősítése. A terapeuta gyakorlatsorokat állít össze a beteg számára, megtanítja őt azok helyes elvégzésére, a továbbiakban pedig a páciens a terapeuta felügyeletével, ám önállóan végzi a gyakorlatokat. A kezelés tehát hosszú folyamat, és igen aktív közreműködést igényel a beteg részéről.

        Mit tegyünk, ha meg akarunk szabadulni a fájdalomtól?

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

        Mint az előzőekből is kitűnik, „kívülálló” nem képes arra, de nem is feladata, hogy a szó szoros értelmében meggyógyítson bennünket. A gyógyulás kulcsa nálunk van, nem érdemes tehát sem az orvosra, sem a mozgásterapeutára hárítani a felelősséget. Az ő feladatuk az, hogy megmutassák a gyógyuláshoz vezető utat, a szükséges eszközöket, felállítsák a kezelési tervet és kontrollálják a terápia folyamatát, segítsenek túllendülni a holtpontokon. Azért azonban kizárólag mi magunk vagyunk felelősek, hogy segítségükkel meggyógyulunk-e, avagy sem. Első lépésként el kell döntenünk, képesek vagyunk-e aktívan dolgozni a sikerért. Hajlandóak vagyunk-e kisebb-nagyobb életmódváltásra, és elég kitartóak vagyunk-e. Ha a válasz igen, érdemes minél hamarabb nekifogni.

        7 gyakori hiba, amelyet a mozgásszervi problémával küzdők elkövetnek

        • Nem elég körültekintő választás:

        Fontos, hogy a kiválasztott terapeuta elegendő időt szánjon a betegre, és mindvégig partnerként kezelje. Figyelmesen meghallgassa, alaposan megvizsgálja, érthetően és részletesen elmagyarázza, mi okozza a problémát, és mit kell tennie, min kell változtatnia ahhoz, hogy meggyógyuljon. A több hónapos közös munka sikeréhez elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, maximális figyelem és bizalom, ezért kulcsfontosságú, hogy valóban a lényeges szempontok alapján, megfelelő körültekintéssel válasszunk terapeutát.

        • Kapkodás fűhöz-fához:

        Kipróbálhatunk akár több helyet is, mielőtt választanánk, ám ha rátaláltunk arra, akiben maradéktalanul megbízunk, verjünk sátrat a rendelőjében! Ne váltogassuk sem a kezelőorvost, sem a mozgásterapeutát, gyógytornászt!

        • A kitartás hiánya:

        Ne essünk abba a hibába, hogy ha pár nap alatt nem tapasztalunk javulást, továbbállunk vagy feladjuk! A gyógyulás hosszú folyamat, előfordulhat, hogy csak hetek múlva érezhető az első eredmény. Szakmai körökben az a mondás járja, hogy ahány év kellett a probléma kialakulásához, legalább annyi hónapba telik a gyógyulás. Egyetlen komoly elhatározásra van szükség, nem időszakos fellángolásokra!

        • Csodavárás:

        Ne dőljünk be a csodakrémekről, csodagyógyszerekről és csodakezelésekről szóló hirdetéseknek! A mozgásszervi panaszok túlnyomó többsége nem gyógyítható mozgásterápia nélkül, és nincs az a gyógyszer vagy kezelés, amely helyettesíteni tudná az aktív részvételt. Ha mégis szeretnénk kipróbálni egy ígéretesnek tűnő új módszert, mindig kérjük ki kezelőorvosunk és/vagy mozgásterapeutánk véleményét!

        • Túl kevés energia befektetése:

        A gyógyuláshoz az esetek túlnyomó többségében nem elegendő heti egy alkalommal gyógytornára, mozgásterápiára járni. A terapeuta által összeállított mozgásprogramot otthon is napi rendszerességgel szükséges végezni ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. Ha porckorongsérvesünk mindennap 8 órát görnyed a számítógép mögött, heti egy gyógytorna bizony édeskevés lesz ahhoz, hogy a folyamatos rossz irányú terhelést kompenzálja.

        • Könnyű és olcsó megoldások keresése:

        Ne kísérletezzünk az internetről ellesett gyakorlatokkal! Ahogy minden beteg, úgy minden betegség is más. Ami az egyikünk számára megfelelő, a másikunk számára kifejezetten káros is lehet. A megfelelő mozgásterápia minden esetben személyre szabott, figyelembe veszi az adott betegséget, a beteg alkatát, egészségi állapotát, edzettségét, sajátos mozgásmintáit és még számtalan egyéb körülményt, adottságot.

        • Terápia életmódváltás nélkül:

        Kisebb-nagyobb mértékben szinte minden esetben szükséges változtatni életmódunkon, ellenkező esetben a gyógyulást, állapotjavulást követően könnyen kiújulhat a betegség. Van, akinek egész életén keresztül személyre szabott korrekciós mozgásprogramot kell végeznie ahhoz, hogy fájdalommentesen tudjon élni. Van, aki „megússza” egy-két kisebb reformmal, például ék alakú ülőpárna használatával, vagy heti két csoportos gerincjóga órával, mint a példánkban szereplő porckorongsérves beteg. Egy azonban biztos, ha visszatérünk régi szokásainkhoz, amelyek a betegség kialakulásához vezettek, előbb-utóbb ismét feltesszük majd a kérdést: „miért nem gyógyít már meg valaki?”.

        Feövenyessy Krisztina, alternatív mozgásterapeuta, Dorn-gerincterapeuta, funkcionális gerinctréner, kinesiology tape terapeuta és oktatóForrás: WEBBeteg
        Szerzőnk: Feövenyessy Krisztinatina, alternatív mozgásterapeuta, funkcionális gerinctréner

        Legutóbb frissült:
        • WEBBeteg.hu
      • Cikkajánló

        A skarlát tünetei

        Dr. Árki Ildikó

        Több pesti óvodában is megjelent a betegség. Mire érdemes odafigyelni?

        A csökkenő libidó ellen

        T. Zs., fordító

        A ginzeng lehet az a természetes vágyfokozó, amely sokak problémáján segíthet!

        Praktikus tanácsok derékfájás...

        Elsősorban nagyon fontos, hogy mindenkiben tudatosuljon az, hogy egészségének megőrzése érdekében saját maga tehet a legtöbbet. Bizony...

        Mi okozhat tartós lábfájást?

        Már két éve esténként a lábszáramtól a combomig fáj a lábam. Mivel tudnám megszüntetni? – Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol...

        Derékfájás (lumbágó)

        A derékfájás nagyon sok embernek okoz problémát, a magyar lakosság több mint fele legalább évente egy alkalommal megtapasztalja a...

        Derékfájás - Pihentessük vagy mozgassuk?

        A téma több szempontból is nagy jelentőségű. Kiemelten fontos azért, mert a derékfájás a felnőtt emberek 80 százalékában életük...

        A leggyakoribb gerinc- és mozgásszervi...

        A gerinc- és más mozgásszervi betegségek jó része - például a lábboltozat süllyedése (lúdtalp), a gerinc oldalirányú...

        A kalapácsujj - Hogyan előzze meg, és...

        A kalapácsujj a lábfejbetegségek közé tartozik, szinte minden ujjon előfordulhat, kivéve a nagyujjat. Nőknél kilencszer gyakrabban alakul...

        A csontok Paget-kórja

        A csontok Paget-kórját a kórosan gyors növekedés jellemzi. Aránylag gyakori betegségnek számít: előfordulási aránya 1,5-8 százalék...

        Krónikus nyak- és vállfájdalom:...

        A napjainkban népbetegségnek számító állandósult vagy rendszeresen jelentkező nyakfájdalom, nyakmerevség néhány évtizeddel ezelőtt...

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
      • - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA