Hegyi betegség, ödéma - Hogyan reagál szervezetünk a magasságra?

Az emberi szervezet kb. a tengerszinttől 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ezen felül már hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat.

Napjainkban a civil légi utazások során, naponta több millió ember emelkedik 4500 méter felé és repül nyomásszabályzott (klimatizált) kabinban, gyakran 12 000 méter magasságban több órán át. Ennek panaszmentes túléléséhez nincs szükség különösebb adaptációra.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Több más magassági kihívás is létezik azonban, mint a hegymászás, síelés, hőlégballonozás, amelynél nem áll rendelkezésre a mesterséges nyomásszabályozás.

A légi utazás hatásai szervezetünkre

A légi utazás során a tengerszinten elérhető 21 százalék oxigéntérfogat 17,1 és 15 százalékra csökken a klimatizált kabin ellenére. Természetesen, ha az utazás hosszú vagy az utasnak valamilyen tüdő vagy szívbetegsége van, ami csökkent oxigénfelvétellel, keringési és diffúziózavarral jár, akkor gondok adódhatnak.

Általában a jelentkező problémákat oxigén adása megoldja. Egyedül a légmell (pneumothorax) képez abszolút ellenjavallatot a repülésre, mert a levegő nyomásának csökkenése a mellkasban levő gáz expanzióját okozza, ami nyomhatja és megtörheti a mellkasban levő ereket, halált okozva.

Az oxigén parciális nyomásának változása magasság szerint

A magas hegységek hatásai szervezetünkre

Már a XVI. században Joseph de Acosta jezsuita szerzetes az Andok magaslatain történő utazásai során megfigyelte önmagán, hogy fejfájása, nehézlégzése és szédülése jelentkezik, amit ő a „vékony levegőnek” tulajdonított.

Magyarok a világ nyolcezresein blog

Négy magyar hegymászó a nepáli Manaslu (8156 m) meghódítására indult. A csapat orvos tagja Dr. Szabó Levente a WEBBetegen vezeti blogját nem mindennapi élményeikről orvosi szemszögből. Idézet a blogból: „A hegyibetegség elkerülésére fontos, hogy ne erőltessük túl magunkat, tartsuk be az akklimatizációban a fokozatosság elvét, türelmesen meg kell várnunk, hogy szervezetünkben beinduljanak az alkalmazkodási reakciók. Itt a türelmetlenség, a nagy nekibuzdulások csak bajt szülhetnek.” Tovább a Himalája blogra>>

Nem is tévedett, mivel az oxigén parciális nyomása a légköri nyomással arányosan csökken (pO2=0,2093xbarometrikus nyomás) és minél magasabbra emelkedünk, a levegő hőmérséklete, a levegő oxigéntartalma és az oxigén parciális nyomása annál jobban csökken.

Ha túl magasra jutunk, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni a jelentősen megváltozott nyomásviszonyokhoz. Világszerte számtalan látogatott síparadicsom van 3000 méter fölött, de Chilében 5900 méter magasságban is létezik folyamatos emberi tevékenység.

Ezen magasságban az oda feljutók 50 százaléka idővel tünetessé válik, ám ennek ellenére - különösen 4200 méter fölötti magasságban - a vér oxigéntartalmának csökkenése miatt (artériás hypoxaemia) átmenetileg kellemetlen tünetek jelentkeznek, mint a fejfájás, szédülés, alvászavar, étvágytalanság.

Hogyan próbál meg a szervezet alkalmazkodni?

Ha a tüdőbe bejutott levegő oxigén parciális nyomása, kevés az alacsonyabb légköri oxigénszint miatt, akkor kompenzáló mechanizmusok lépnek életbe, melynek első lépcsője a légzés fokozása.

A tüdőödéma tünetei

A tüdőödéma gyorsan kialakuló, kezelés nélkül halálhoz vezető kórkép. Fő tünete a fokozódó nehézlégzés, mely sokszor éjszaka jelentkezik, felébresztve a beteget, illetve az akár mellkasfalra tett füllel is hallható ún. apróhólyagú szörcsölés, mely ahhoz hasonlít, mint amikor szívószállal buborékokat fújunk egy pohár vízben. Bővebben a tüdőödémáról>>

A szervezet a csökkent nyomás miatt keletkezett oxigénhiányt a légzés fokozásával törekszik áthidalni, enyhítendő az oxigénhiányt. Ez a válaszforma nagyfokú egyéni variabilitástól is függ, tehát van, aki jobban, van, aki kevésbé jól képes ezáltal alkalmazkodni.

Nagy tengerszint feletti magasságon, 3000-4000 méter felett, a vitálkapacitás (a légzés teljesítőképességének mértéke) 4 százalékkal csökken, míg 8 839 méternél (29.000 láb) ez már 13 százalék. Ezt részben a szövetközti részekbe (interstitium) történő folyadékeltolódás okozza.

Csökken a tüdő rugalmassága, részben szintén az interstitiális folyadék megnövekedése miatt. Terhelés esetén a légzés fokozódása ellenére, romlik a tüdő oxigénfelvevő kapacitása, ami rontja az szervezet oxigénellátását. Végül a magaslati oxigénhiány (hypobarikus hypoxia) csökkenti a maximális oxigénfogyasztást és a terhelhetőséget.

A leggyakoribb magaslati betegségek

A magaslatra történő emelkedést követően kialakuló betegségek az akut hegyi betegség, a magaslati tüdőödéma és a magaslati agyödéma. Utóbbi két betegség akár halálos kimenetelű is lehet, ha nincs megfelelő, szakszerű beavatkozás.

A gyors, alacsonyabb magaslatra történő visszatérés, akár mentőhelikopterrel is, megelőzheti a súlyos halálos kimenetelt. E betegségeken kívül léteznek más magaslat által kiváltott panaszok, mint: hóvakság, retina bevérzés, hypotermia (lehűlés), és a tartós magaslaton való tartózkodás által kiváltott más zavarok.

A tüdő részei. 1.: mellhártya-folyadék, 2.: mellhártya, 3.: bal lebenyek

Akut hegyi betegség. Az akut hegyi betegség a leggyakoribb, magasság miatt kialakuló betegség. A kritikus magasság elérése után azonnal vagy 3 napon belül jelenik meg, gyakran spontán megoldódnak. A tünetek általában 4 000 méter feletti magaslaton érezhetők. Fejfájás már 2 439 méter (8000 láb) felett az érintettek 70 százaléknál megjelenik. Alvás közben a légzés lelassul, majd felgyorsul, és ez periodikusán ismétlődik, ami a kérgi légzésszabályozás alvás alatti felfüggesztése miatt alakul ki.

Az alvás nem kielégítő és ez is fokozza a rossz közérzetet. Ezen kívül hányinger, hányás, nehézlégzés, a végtagokon jelentkező ödémák, rossz körérzet, étvágytalanság és fáradékonyság is jelentkezhet.

Nincsenek jellegzetes laboratóriumi eltérések, a betegséget csak elmesélésből, anamnézis alapján lehet diagnosztizálni.

A betegségnek több oka van, a legfontosabb valószínűleg az, hogy a betegségben szenvedőknek kisebb mértékben tudják kompenzálni a légzés fokozásával az oxigénhiányt, az oxigénhiány miatt kialakuló fokozott agyi véráramlás és a kapilláris (hajszáleres) átszivárgás pedig súlyosbítja a panaszokat.

Az akut hegyi betegség magától megszűnik, ritkán van szükség kezelésre, még a tovább emelkedés is megengedett egy rövid pihenőt követően. Tüneti kezelésként alkalmazhatunk hányinger elleni szereket, továbbá fájdalomcsillapítókat fejfájásra. Ha a tünetek nem szűnnek, vagy súlyosbodnak, akkor a további emelkedést el kell halasztani és lejjebb ereszkedni 300 méterrel.

Ön tudta?

Mi a pulsoximetriás vizsgálat? A vér oxigén telítettségének (szaturáció) meghatározása céljából fájdalommentes pulsoximetriás vizsgálatot végeznek egy ujjra húzható készülék segítségével.

A magaslati tüdőödéma jóval alacsonyabb arányban jelenik meg (2-15 százalékban), ám súlyosabb kimenetelű lehet. Főleg fiatal, jól edzett egyéneknél jelenik meg, akik gyorsan eljutnak 2500 méter fölé, általában második éjjel.

A panaszokat a tüdő ereinek elváltozása okozza, az oxigénhiány miatti érszűkülés, és a hajszálerek fokozott áteresztőképessége. A vérrel együtt a léghólyagokat fehérjében gazdag folyadék árasztja el, és tovább rontja az oxigénfelvételt. A nehézlégzés fokozódik és megmarad nyugalmi állapotban is, száraz köhögés jelentkezik és rózsaszínű köpetürítés. Gyorsult légzés jelenik meg, ellilulnak az ajkak.

Mivel az állapot életveszélyes, azonnal és sürgősen be kell avatkozni. 600-1000 méterre le kell vinni az érintettet. Oxigént adni, lehetőleg túlnyomásos sátorban. Az áldozatokat általában a rossz idő miatti mentés lehetetlensége okozza. Kalcium csatorna blokkolók (nifedipine 20 mg 6 óránként) adása hatásos lehet.

A magaslati agyödéma ritkábban jelentkezik a tüdőödémánál. Mozgáskoordinációs zavar, mozgásnehezítettség és később tehetetlenség, majd tudatzavar, kóma, hallucinációk jelzik. Az érintettet le kell szállítani 1000 méter alá, segíthet a dexamethasone kezelési, illetve a túlnyomásos oxigénsátor.

Mitől függ, hogyan reagál szervezetünk?

A magaslati betegség előfordulásának lehetősége 3000 méteres tengerszint fölötti magasságon túl fokozott, ehhez hozzá adódik az emelkedés rátája (napi 300 méter szintemelkedés fölött), de függ a szélességi foktól, a hőmérséklettől, alacsony nyomású viharoktól, a téli időjárástól és mindentől, ami csökkenti a levegő nyomását.

A tüneteket kiváltó tényezők közül meg kell említeni az edzettség szintjét, különböző vírusos betegségek jelenlétét, alkohol, altatók, drogfogyasztást és természetesen az egyéni érzékenységet is.

A megelőzés legfontosabb eleme a fenti tényezők többségének kiküszöbölése: a fokozatos emelkedés, a jó általános fizikai állapot, a szervezetre káros hatások kerülése. Megelőzésként lehet alkalmazni továbbá az acetazolamide nevű vízhajtót (2x250mg, vagy 1x500mg hosszú hatású), mivel csökkenti a tüdő és/vagy agyödéma kialakulását, vagy dexamethasone nevű szteroidot (6 óránként 1x4 mg, vagy 8 mg-ot egyszerre). Ha két-három napnál tovább tartanak a panaszok, akkor fennáll a veszélye annak, hogy tüdő vagy agyödéma alakul ki.

(WEBBeteg - Dr. Brugós László, tüdőgyógyász)