A tüdőembólia és tünetei

A tüdőembólia egy gyakori tüdőbetegség, melyet az esetek csak közel egyharmadában sikerül időben diagnosztizálni. Hátterében leggyakrabban a mélyvénás trombózis áll. A vénás rendszerben elszabadult trombus (alvadt vér vagy ritkábban zsír, levegő, idegen szövet) a véráramlattal a tüdő artériába jutva, annak hirtelen elzáródását okozza.

A beteg tünetei és a tüdőembólia súlyossági fokozatai mindig attól függnek, hogy milyen keresztmetszetű tüdőartéria záródik el, így igen tág határok között mozoghatnak.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A tüdőembólia tünetei

Ha a főtörzs artériában áll meg a trombus, a tünetek hirtelen kezdődnek és elég masszívak. Így a klinikai tünetek: erős mellkasi fájdalom, köhögés gyakran véres köpettel, nehézlégzés, szapora légzés, szapora szívverés, verejtékezés, hidegrázás, halálfélelem, ájulás. Ha mindkét főtörzs artéria egyszerre záródik el, az azonnali halálhoz vezet.

Tünetellenörző

Kíváncsi, hogy panaszai milyen betegségre utalhatnak? TÜNETELLENÖRZŐ>>

Ha a lezárt tüdőér közepes átmérőjű, helyi szúró fájdalom, nehézlégzés, köhögés, véres köpet jelentkezik. A panaszok nem egyszerre lépnek fel, és akár napok múlva láz is kialakulhat.

Ha a kiságakat zárja el a trombus, akkor mikroembolizációról beszélünk. Ez kialakulhat akár többszöri, ismételt, krónikus, több apró eret érintve is. A tünetek így nem lesznek annyira tipikusak, de bizonytalan és hosszan tartó mellkasi fájdalom, heves szívverés, fulladásos panasz, köhögés, szédüléses roham, ismeretlen eredetű láz esetén gondolni kell rá.

A tüdőembólia kivizsgálása

A klinikai kép alapján akár könnyen fel is állítható a diagnózis.

Mi okozhat véres köpetet?

A véres köpet láttán mindenki megijed és először rosszindulatú tüdődaganatra gondol, és általában azonnal felkeresi orvosát. Pedig a véres köpet hátterében számos más, nem csak tüdőbetegség állhat. Mi okozhat véres köpetet? >>

Sokszor azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, de ha a panaszok alapján tüdőembóliára gondolunk, fontos a pontos diagnosztizálás akár képalkotó eljárások segítségével, illetve az embóliaforrás, akár az embolus keresése. Az utóbbi kettőre azért van szükség, hogy a még súlyosabb szövődményeket megelőzzük.

A laborértékek között a D-dimer (véralvadék hasítási termék) emelkedése utalhat mélyvénás trombózisra, tüdőembóliára is, de azonban a normális értéke sem zárja ki ezeket a betegségeket. A vérgáz legtöbbször az oxigénhiányt mutatja.

Az EKG elkészítésével a tüneteiben gyakran hasonló, szívinfarktust lehet kizárni. Az embóliaforrás keresésére pedig a mélyvénás színes Doppler ultrahangos vizsgálatot használjuk. 

A tüdőembólia kezelése

Mindig fontos a már kialakult embólia kezelése mellett az ismételt embólia megelőzése is.

Ha a tünetek alapján tüdőembóliára gondolunk, a beteget óvatosan, kevés mozgatással, fél ülő helyzetben kórházba kell szállítani. Izommunka hatására az embóliaforrásként szereplő, nem eléggé adherens, laza vérrögből újabb darab szakadhat le, ami az érpálya egyéb helyein is elzáródást, újabb tüdőembóliát okozhat.

Fontos a nyugtatás, oxigén adása, fájdalomcsillapítás. A kórházi osztályon ezek folytatása mellett vénásan a vérhígító adása az elsődleges (nátrium/kálcium, heparin pumpa). Kezdetben az elzárt tüdőartéria véráramlásának életmentő helyreállítása a cél, hosszú távon pedig a potenciálisan halálos kimenetelű újbóli elzáródás megelőzésére irányul a kezelés. Közvetlenül az akut eseményt követően nagy az újbóli embólia kialakulásának veszélye a szervezet véralvadási rendszerének működési zavara miatt.

Ha a heparin adása terápiás tartományban történik, akkor kb. 1 hét után át lehet térni a tablettás vérhígító készítmény alkalmazására, melyet még legalább 6 hónapig kell alkalmazni, és azután is csak fokozatosan lehet elhagyni. A kezelés alatt rendszeresen kell ellenőrizni a terápiás hatékonyságot jelző laborértéket, az INR-t.

A tüdőembólia kórjóslatát illetve az újbóli előfordulását a tüdőembólia súlyossági fokozata, a diagnózis és a kezelés megkezdésének időpontja, az alapbetegség és a beteg életkora határozza meg.  A szakorvos által megfelelően beállított és a beteg által ez alapján alkalmazott vérhígító kezelés a kiújulás veszélyét akár 80-90 %-kal csökkentheti.

Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt!

A négy leggyakoribb tévhit a tüdőgyulladásról A foglalkozási tüdőbetegség A tüdőödéma A tüdőtályog okai, tünetei és kezelése Hogyan lesz a megfázásból tüdőgyulladás? Tüdőtuberkulózis (TBC) A tüdőgyulladás rizikófaktorai Hogyan előzzük meg a tüdőrák kialakulását?

Hogyan előzze meg a betegséget?

A megelőzés egyik alapja a vénás pangás csökkentése pl: visszér esetén gumiharisnya, lábtorna alkalmazása. Ha tartósan ágyban fekvő a beteg, akkor is segít a láb masszírozása, gyakori mozgatása.

Hosszú ideig tartó ülés esetén is szánjon időt egy kis mozgásra, sétára, lábak mozgatására. Műtétek után, pitvarfibrillációban, tumoros betegeknél gyakran megelőzésképpen bőr alatti injekcióban heparint adnak.

Hosszútávon véralvadásgátló kezelésben kell részesíteni az ismert antifoszfolipid szindróma, és thrombophilia (Leiden mutáció) esetén. 

(WEBBeteg - Dr. Lajtos Melinda, Dr. Osikóczki Orsolya)