A limfómák fajtái és tünetei - A limfóma világnapja

A limfóma a nyirokrendszer rosszindulatú daganata, azonban eredményesen kezelhető betegség, mivel ma Magyarországon a follikuláris es diffúz nagy B - sejtes limfomákon túl már a krónikus limfocitás leukemiás (CLL-es) betegek is hozzájutnak a legmodernebb célzott immunterápiához a kijelölt hematológiai centrumokban.

Sajnos a későn, már előrehaladott állapotban szakorvoshoz kerülő betegek gyógyulási esélyei jelentősen csökkennek. Magyarországon évente körülbelül 2500 új beteget diagnosztizálnak. A betegszám növekedésének csak az egyik oka a diagnosztika fejlődése, kutatások azt mutatják, hogy az iparosodás velejárói – így például a levegőszennyezés, a vegyszerhasználat – is növelhetik a betegség kialakulásának veszélyét. A diagnózis megállapítását késleltetheti, hogy a betegek többsége panaszmentes, vagy olyan tüneteket észlelnek, amelyek más betegségeknél is jelentkezhetnek.

A leggyakoribb jelek: tartós vagy visszatérő láz, erős éjszakai izzadás, nem szándékos és jelentős fogyás, fáradékonyság, étvágytalanság és a nyirokcsomók megnagyobbodása.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokkal jár, így például a gyomorban kifejlődő betegség hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, míg a mellűri limfóma köhögést, nehézlégzést okozhat.  Az egyéni túlélési esélyét meghatározza, hogy a betegség mennyire kiterjedt, a tüneteket milyen stádiumban észlelik, és hogy a beteg mikor fordul orvoshoz.

A nyirokrendszer sejtjei, a limfociták (immunsejtek) minden szervünkben (pl. lép, csontvelő, tüdő, gyomor, máj, bélrendszer vagy néha az agy) megtalálhatóak, így nem csoda, hogy a tünetek is igen szerteágazóak lehetnek. A limfóma egyes altípusai leginkább a fiatal felnőtteket érintik, míg mások az idős korra jellemzőek. A limfóma sokarcú betegség, mintegy hatvan alfaja ismert.

A limfómák két fő típusa

A két fő típus az elsősorban fiatalokat érintő Hodgkin limfóma – amelyet felfedezőjéről Sir Thomas Hodgkinról neveztek el – és a non-Hodgkin limfóma. Utóbbi kategórián belül is megkülönböztetjük a lassan osztódó sejtekből kialakult limfómát, amelyet véglegesen meggyógyítani nem, csak hosszan tünetmentesen, egyensúlyban lehet tartani. A gyorsan osztódó sejtekből kialakuló ún. agresszív limfómák ugyanakkor időben felismerve sikeresen kezelhetőek. Ezek közül is a leggyakoribb a diffúz nagy B- sejtes limfóma. Ezeknek a betegeknek a kezelésében áttörést hozott a korszerű immun- és radioterápia, 40 százalékról 80 százalékra növelve a hosszú távú túlélés esélyét.

A WHO felosztás szerint a gyakran előforduló limfómák közé tartozik a myeloma multiplex, amelynek kezdeti tünetei szintén félrevezetőek lehetnek, mozgásszervi betegségre, csontritkulásra utalnak. Napjainkban többféle kezelés ismert, annyit viszont tudomásul kell venni a betegnek és a családnak, hogy a kezelés egyénre szabott, már csak azért is, mert nincs két egyforma limfómás beteg.

A gyógyulási esélyük szintén más és más. Ha a betegséget frissen diagnosztizálták, ha a kór agresszív, illetve meghatározó, akkor eltérő a kezelés milyensége és a hogyanja. Akkor is, ha kiújult, ha indolens. Típusától, osztályától, a limfómás egészségi állapotától, életkorától is eltérő módon és szerekkel gyógyítanak.

A sugárkezelés akkor hatásos, ha a betegség a test néhány területére lokalizálódik. A nagy dózisú kemoterápia egy további kezelési lehetőség, és egyes betegekben hatásos lehet. Hátránya, hogy elpusztítja a csontvelőt, ami őssejt transzplantációval állítható helyre.

(WEBBeteg/Limfoma.hu/Rakliga.hu)