Paleolit táplálkozás pro és kontra

Miközben az orvosok és táplálkozási szakértők szerint az egészséges élethez mindenből szükségünk van egy kicsire, vannak, akik azt állítják, az összes gabonafélét felejtsük el a tejtermékekkel együtt, állati eredetű zsírt viszont együnk nyugodtan. De vajon mit szól ehhez a dietetikus és a belgyógyász?

Edd meg a borsót, mert az egészséges! Idd meg a tejet, mert különben kihullanak a fogaid! – hangzik dogmaként fülünkben anyáink és nagyanyáink intelme, amit étkezésünkbe beépítve magunk is tovább adtunk már a következő generációknak. A paleolit táplálkozás szerint azonban mindez csak rossz szokás, ezek az élelmiszerek inkább kárunkra vannak, mint hasznosak.

Mit szabad enni a paleolit diéta elvei szerint, és mit nem?

Amint egy természeti nép elkezd áttérni a nyugati étrendre, katasztrofálissá válik az egészségi állapota. Ebből kindulva vélik úgy a paleo diéta hívei, hogy az alapokhoz kell visszanyúlni. A pattintott kőkorszak, vagyis a paleolitikum 2,4 millió éve kezdődött és 11 500 éve ért véget, így az emberiség történetének 99,5%-a esik erre az időszakra. Nem azt kell enni, amit anyáink és nagyanyáink, hanem azt, amit őskori eleink ettek. A paleolit táplálkozás lényege a kőkori étrendhez való visszatérés.

A diéta első és legjelentősebb pillére, hogy túl sok finomított szénhidrátot viszünk be a szervezetbe. Mivel a gabonafélék, burgonya, kukorica, rizs, cukor és fruktóz csupán az utóbbi pár ezer évben váltak az ember táplálékává, az emberi szervezet nem tudja megfelelően kezelni a szénhidrátterhelést. Zsír rakódik le a belső szervek köré, állandósult gyulladást hoz létre a folyamatosan kibocsátott gyulladásfaktorok révén. A paleo diéta támogatóinak állítása szerint ha elhagyjuk a szénhidrátokat tartalmazó élelmiszereket, minden gyulladásos természetű betegség megelőzhetővé válik.

A paleolit táplálkozás szerint másik kerülendő ételcsoport az „idegen” fehérjéké. Az idegennek minősített fehérjék közé tartoznak a tejfehérjék és a gabonafélék gluténje, a kukoricában, dohányban található DING fehérjék, sőt a hüvelyesekben lévő lektinek, éppen ezért hanyagolni kell a hüvelyesek (borsó, bab stb.) fogyasztását is.

A paleo étrend szerint fogyaszthatóak:

• a húsok, a zsírok és a hal;
• a kivételektől eltekintve a zöldségek, módjával a gyümölcsök is;
• a tejtermékek közül az érett sajtokkal sincs nagy gond;
• gondolkodás nélkül ehető a gomba;
• a dió- és mogyorófélék, de pl. a földmogyoró vagy a szója nem;
• a tojás fogyasztása is egészséges.

A diéta alapelvei szerint minden mást ajánlatos teljesen kiiktatatni a táplálkozásból.

A harmadik pillér a D-vitamin, ami valójában egy – szinte minden szövetben aktívan ható – hormon. A D-vitaminnak meghatározó szerepe van számos betegség kialakulásában, hiánya számos civilizációs betegséget súlyosbít.

A paleo életmódhoz tartozik a fentieken felül negyedik pillérként a mozgás, amely nélkül nem képzelhető el egészséges élet, végül ötödik pillérként a túlzott higiénia.

Mit szólnak ehhez a szakértők? Ellenérvek a paleolit táplálkozással szemben

Más véleményen van azonban a dietetikus, aki szerint nem szabad teljes élelmiszercsoportokat kiiktatni az étkezésünkből, amennyiben erre nincs egészségügyi indok, legyen az diagnosztizált ételallergia vagy egyéni érzékenység, az evolúció ugyanis nem állt meg 11 500 évvel ezelőtt.

A paleolit diéta túl sok hús fogyasztását javasolja. Érdemes a szükséges fehérjét (ideális esetben 0,8-1,2 gramm testtömegkilogrammonként) minél változatosabb forrásokból magunkhoz venni. A húsok, halak, tojás, tejtermékek, hüvelyesek mind jó fehérjeforrások, de a magvak, teljes kiőrlésű gabonák is hozzájárulnak a napi bevitelhez.

A szénhidrátfogyasztást illetően a legtöbb ország ajánlása szerint - amely a legújabb kutatások figyelembevételével készül, így a paleolit diéta megalkotása óta keletkezett vizsgálatokat is magába foglalja - azt javasolja, hogy az étrend 45-55 energiaszázaléka szénhidrátból származzon. Ez a hüvelyesek, gabonák, burgonya és kukorica kiiktatásával szinte lehetetlen feladat volna. A WHO 2023 júliusában kiadott egy, a szénhidrátfogyasztással kapcsolatos útmutatót, melyben azt javasolja, hogy a szénhidrátbevitel elsődlegesen teljeskiőrlésű gabonákból, zöldségekből, gyümölcsökből és hüvelyesekből történjen. Ahhoz tehát nem fér kétség, hogy a finomított szénhidrátokat szükséges visszaszorítani, ám a dietetikusok szerint ide nem a kukorica, illetve a burgonya tartozik, hanem a csokoládék, rossz minőségű péksütemények, cukorkák stb.

Hasonló véleményen van a WEBBeteg által megkérdezett belgyógyász is, aki szerint ez az étrend számtalan egészségügyi problémához vezethet. A magas állati eredetű fehérjebevitel ugyanis több betegségben is közrejátszik: cukorbetegeknél megnő a vesekárosodás veszélye, és a betegségre genetikailag hajlamosaknál a „húst hússal evés” elősegíti a veseelégtelenség kialakulását, vagy a vesefunkció további romlását. A köszvény is jól ismert betegség: a túlzott állati eredetű fehérjebevitel és a betegség között már évszázadok óta ismert az összefüggés.

– A túl sok vörös húsáru nem csak a köszvény esélyét fokozza, hanem – egyszeresen telítetlen zsírsavai révén – a normálisan bekövetkező oxidáció során rákkeltő anyagok is keletkezhetnek belőle a szervezetben. A fehérjeterhelés során a szervezet elsődlegesen a kalóriaegyensúlyt vigyázza, tehát amíg kalóriával nincs rendben a szervezet, addig a fehérjéből szénhidrát, zsír, és ammónia lesznek – magyarázta dr. Kádár János, belgyógyász szakorvos.

Hasonló hiba mutatható ki a koleszterinnel kapcsolatban is. Szokványos étkezési viszonyoknál az ember a koleszterin legalább 70 százalékát maga állítja elő. Tehát, ha a koleszterin – normál diéta mellett – magas, akkor azt végletesen koleszterinszegény diétával sem lehet csökkenteni, mert a szervezet azt maga termeli. A fokozott bevitel azonban az egészséges bontást indukálja. Tehát különbséget kell tenni: ha magas az endogén (termelt) koleszterin, akkor azt gyógyszeresen csökkenteni kell. Amennyiben normális, szabad enni, és meg lehet egyedileg, egy-egy emberre vonatkoztatva nézni, meddig normális a szint.

A finomított szénhidrátok esetében az orvos szerint a szervek elzsírosodása ugyan helytálló, a nulldiéta viszont káros lehet. – Ha kevés a kalóriabevitel, a fehérjék nem épülnek be. Kevés a májban a gyors energiaforrás, a glikogén, így minden bevitt táplálékból (legyen az akár szénhidrát, zsír vagy fehérje) megint csak zsír lesz – folytatta Kádár János, aki hozzátette: kutatások is bizonyítják, hogy rostdús ételek, így a szénhidrátok és teljes kiőrlésű gabona nélküli diéta esetén gyakoribb a vastagbélrák.

A gabonafélékkel kapcsolatban mindezeken túl elmondható, hogy őseink már 23 ezer éve ismerték és készítettek például vadárpából kenyeret. Ez azt jelenti, hogy az ember sokkal régebb óta ismeri, és fogyasztja a gabonát, mint hogy termeszteni kezdte volna. Hiszen miért is termelte volna a kérdéses gabonaféléket, ha nem lett volna velük jó tapasztalata.

A tej szükséges a bél nyiroksejtjeinek a megfelelő bélflóra kialakulásához, végletes kerülése hiba. Ugyanakkor valóban figyelni kell a tejcukrot bontani képtelen (laktózintolerancia) emberekre is. A hüvelyesekben található, a paleo diéta szerint kerülendő lektinek valójában a normális immunmodulációhoz szükségesek.

A szükségleten felüli kalóriabevitel, mindegy, hogy szénhidrátból, zsírból vagy fehérjéből származik, zsírként fog lerakódni a szervezetben.

Van, amivel a szakértő is egyetért

Van azonban, amivel a szakértő is egyetért: a túlzott higiéné káros hatása igaz. Az ember szimbiózisban él a Candidával, Escherichia coli baktériummal és rengeteg egyéb mikrobával. A normál bélflóra segít a védekezésben, véd az allergiás betegségek ellen, immunstimuláló, az autoimmun betegségek is ritkábban fordulnak elő normál flóra esetén.

A paleolitikum embere több halat fogyasztott, étrendjében így jobb volt az omega-3 és az omega-6 zsírsavak aránya. Ha a szív- és keringési megbetegedéseket nézzük, ez szintén követendő példa – mondta a szakértő.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró; aktualizálta Mázi-Fülöp Nóra dietetikus)