Antibiotikumok okozta bélgyulladás

Az antibiotikumok a bélben található normális baktériumflóra megbontása és más mechanizmusok révén gyakran okoznak hasmenéssel járó gyulladásos bélbetegséget. A lefolyás az enyhétől a nagyon súlyosig a legkülönbözőbb lehet.

Ha antibiotikum szedése mellett, vagy a gyógyszer elhagyása utáni időszakban hasmenéses panaszokat tapasztalunk, mindenképpen jusson eszünkbe az antibiotikum, mint lehetséges kiváltó ok, és annak szedéséről tegyünk említést orvosunknak is!

Az antibiotikumok által okozott bélgyulladásnak több megnevezése is van. Idegen néven pseudomembranosus colitisnek szokták nevezni, aminek a magyar megfelelője az álhártyás vastagbélgyulladás. Ez az elnevezés utal arra a képre, amit a diagnózis felállítása során az orvos lát a bél nyálkahártyájának felszínén. Fontos tudni azonban, hogy a szedett gyógyszer nem csak a vastagbélben, hanem a vékonybél területén is okozhat gyulladásos elváltozást.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Milyen tünetek jelentkezhetnek?

A betegség, mely az antibiotikum szedése során, vagy röviddel azt követően alakul ki, az esetek többségében enyhe lefolyású, de egyes esetekben igen súlyossá válhat, illetve komoly szövődményeket is okozhat. A pár napig tartó enyhe lefolyású híg székletürítéstől az egészen súlyos, akár 15-20 napig fennálló, vizes-nyákos, esetleg véres székletürítéssel, erős hasi görcsökkel, haspuffadással, időnként lázzal és a beteg teljes elesettségével járó formák is kialakulhatnak. Ez utóbbi eseteket – különösen, ha nem derül fény a közelmúltban befejezett antibiotikum terápiára – gyakran összetévesztik egyéb gyomor-bélrendszeri megbetegedésekkel, ami miatt akár hasi műtétre is sor kerülhet, ez pedig tovább súlyosbítja a beteg állapotát.

Súlyos szövődményként a bél falának károsodása következtében a bélfal átszakadása, ún. perforáció is előfordulhat, ami életet veszélyeztető hashártyagyulladás kialakulásához vezethet. Az ilyen jellegű szövődmény azonnali sebészi beavatkozást igényel.

A fenti tüneteket tulajdonképpen bármely antibiotikum előidézheti, de van néhány olyan hatóanyag, amelynek szedése mellett a statisztikai adatok szerint gyakoribb a bél gyulladásos megbetegedése – ilyen pl. a clindamycin vagy a cephalosporin.

A tünetek legkorábban az antibiotikum szedésének második napján jelentkeznek, de akár 3-6 hét múlva is kialakulhatnak, ezért fontos, hogy amennyiben a beteg a közelmúltban antibiotikum-kezelésben részesült, hasmenéses panaszok esetén említse meg azt orvosának!

Az álhártyás vastagbélgyulladás kialakulásának háttere

A betegség oka, hogy az antibiotikumok hatására a bélben jelenlévő normál bélflórát alkotó baktériumok elpusztulnak, és helyükben egy olyan baktérium telepszik meg, mely hasmenéses tüneteket okoz. Ez a kórokozó leggyakrabban a Clostridium difficile nevű baktérium, mely a bél nyálkahártyájának gyulladását, súlyosabb esetben szövetelhalást okoz. Ennek a kórokozónak kétféle toxinja van, az A-típusú ún. enterotoxin és a B-típusú ún. cytotoxin, melyek a beteg egyén székletéből is kimutathatóak. Ritkábban bár, de egyéb kórokozók is vezethetnek hasonló hasmenéses tünetekhez.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor kórokozó nincs jelen, az antibiotikumot szedő egyén mégis hasmenéses tünetekre panaszkodik. Ilyenkor a panaszok oka, hogy a gyógyszer hatására a bélben normálisan jelenlévő baktériumok száma jelentősen lecsökken, és ezek hiányában nincs lehetőség a szénhidrát tökéletes lebontására, hanem egy erjedéses folyamat kezdődik, ami a hasmenést okozza.

A diagnózis felállítása során széklet vizsgálatra, illetve legtöbbször képalkotó vizsgálatra is sor kerül. A bél tükrözése (ún. colonoscopia vagy rectosigmoidoscopia) során az orvos a betegség nevében is említett álhártyát láthatja, mely a bél nyálkahártyájának felszínén kialakuló fekélyeket fedi. Súlyosabb esetekben ezek sárgás-fehér felrakódásként jelennek meg a bél felszínén, és a néhány milliméteres nagyságtól az 1-2 centiméteres átmérőig terjedhetnek. Enyhébb stádiumban csak a gyulladt, sérülékeny, vérzékeny, vörös nyálkahártyát látja az orvos.

Szükség esetén lehetőség van a fekélyekből minta vételére és abból a kórokozó kimutatására. A széklet vizsgálata nem mindig hoz eredményt, de ha a baktérium toxinjai kimutathatóak a mintából, akkor az egyértelműen igazolja a diagnózist.

Esetenként hasi röntgen felvétel is készülhet, ami önmagában a diagnózis felállításához kevés, de a felvételen látható tágult bélkacsok illetve a gyulladás miatt vizenyősen megvastagodott nyálkahártya jellemző lehet, különösen előrehaladottabb esetekben. A bél falának megvastagodása CT felvételen is jól látható.

Hogyan kezelhető a bélgyulladás?

A kezelés enyhe tünetek esetén a szedett antibiotikum elhagyását jelenti, aminek köszönhetően rövid időn belül megszűnnek a panaszok. Súlyosabb esetben szükség lehet a Clostridium difficile kiírtását célzó másik antibiotikum adására, illetve további terápiára, ami a hasmenés következtében kialakuló kiszáradást, jelentős energiavesztést segít helyrehozni. Bár a beteg számára a legkellemetlenebb panasz a gyakori hasmenés, ezt csillapító szerek mégsem javasoltak, mert az megakadályozza a baktérium toxinjainak a kiürülését is, így késlelteti a gyógyulást.

A betegség kiújulásának veszélye sajnos elég nagy. Hatásosnak látszó terápia elhagyását követően nem ritka, hogy pár nap múlva ismét jelentkeznek a hasmenéses tünetek. Ilyenkor a korábban bevált szer ismételt alkalmazása hatásos lehet, de előfordul, hogy más terápiás lehetőséget kell keresni.

Javulást hozhat még a normál bélflóra pótlása probiotikumokkal illetve prebiotikumokkal, de az ilyen jellegű készítményeknek nem elsősorban a terápiában, hanem inkább a megelőzésben lehet fontos szerepe. Probiotikumok közül a Lactobacillus és a Bifidobacterium a legismertebb. (probiotikum=élő mikroorganizmus, prebiotikum = a probiotikus baktériumok szaporodását segítő élelmiszer alkotórészek)

(WEBBeteg - Dr. Debreczeni Anikó, Lektorálta: Dr. Szigeti Nóra,  gasztroenterológus)