Lisztérzékenység tünetei, kezelése

A lisztérzékenység (cöliákia) a vékonybél krónikus, felszívódási zavarokkal járó megbetegedése, melyet a táplálkozás során bevitt növényi fehérje, a glutén vált ki az erre fogékony embereknél.

Becslések szerint százból két embernél az alapélelmiszernek számító liszt káros autoimmun folyamatokat indít el. A lisztérzékenység (cöliákia, coeliakia) diagnosztizálása könnyű, ha gondolunk rá, de a szerteágazó, gyakran atípusos tünetek miatt sokszor akár egy évet is késhet a betegség felismerése.

A lisztérzékenység bármely életkorban kialakulhat. Fontos, hogy a fejlődési rendellenességek megelőzése érdekében már gyermekkorban gondoljunk a betegség lehetőségére, ám sokaknál csak felnőttkorban jelentkeznek az első tünetek. A betegség gyakorisága az utóbbi időben nőtt (hazánkban 1:85 arányt észleltek), de az esetszám emelkedését valószínűleg a sokat javuló diagnosztika okozza, azaz olyan embereknél is felismerik a gluténérzékenységet, akiknél korábban erre nem került sor. Ezzel együtt napjainkban is több embert érinthet a probléma, mint ahány esetben orvosi diagnózis is született.

A lisztérzékenység hajlama családi öröklődést mutat (elsőfokú rokonok 8,5 százalékában diagnosztizálható a betegség). Kialakulásában - a genetikai tényezők mellett - immunológiai és környezeti hatások is szerepet játszanak.

A lisztérzékenység tünetei

A betegség kiváltója a búzában lévő glutén alkoholban oldódó komponense, a gliadin. Emellett a rozs (secalin), az árpa (hordein) és feltehetően a zab (avenin) hasonló fehérjéi is fokozzák a gyulladást az arra érzékeny betegekben. A lisztérzékenységben szenvedőknél a vékonybél nyálkahártyája sorvadásnak indul. Mivel a tápanyagok felszívódásának jelentős része a vékonybélben található bélbolyhonkon keresztül történik, a betegség súlyos felszívódási zavarokhoz vezet.

Klasszikus, ám nem csak a lisztérzékenységre jellemző tünet a hasmenés, a puffadás, valamint a nagytömegű, laza (gyakran bűzös) széklet. Ezt a panaszt a felszívódni képtelen, a táplálékból nem hasznosuló zsírok okozzák.

A zsírok felszívódási zavarának eredményeként változatlan étrend mellett is fogyásnak indul a beteg. Ezt azonban - főleg felnőtteknél - elfedheti az, hogy az elégtelen fehérjefelszívódás miatt vízvisszatartás jelentkezik, a víz a szövetek között marad. Különösen a boka és a lábfejek környékén gyakori az ödéma kialakulása is.

Elsősorban a zsírban oldódó vitaminok, illetve egyéb nyomelemek felszívódásának akadályoztatása miatt hosszabb távon további panaszok jelentkeznek.

• A vas és a B₁₂-vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat, gyengeséggel, fáradékonysággal.
• A D-vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet.
• A kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget okoz.
• Kialakulhat a hibás mozgáskoordináció (ataxia, az akaratlagos mozgások hibás koordinációja), további idegbántalmak.
• A K-vitamin hiánya véralvadási problémákkal jár.

A székletváltozás, emésztési és súlyproblémák már a betegség kialakulása utáni hónapokban jelentkeznek, számos hiányállapot csak később okoz felismerhető problémát, betegséget.

A fentieken kívül gondolni lehet - egyebek mellett - lisztérzékenyégre az alábbi panaszok, betegségek esetén is:

• bőrtünetek - szimmetrikusan eloszló erősen viszkető kiütés a váll, ülep, fejbőr, térd, könyök területén (dermatitis herpetiformis);
• kopaszság - foltokban jelentkező kopaszság (alopecia areata);
• pikkelysömör (psoriasis);
• ismeretlen eredetű májenzim-emelkedés;
• hölgyeknél a menstruáció elmaradása, meddőség.

Ez a cikk is érdekelheti Bőrtünetek, melyek lisztérzékenységhez is társulhatnak

A lisztérzékenység ritkán együtt jár – elsősorban szintén autoimmun eredetű – veseérintettséggel (nephrosis szindróma (glomerulonephritis)), melynek során számolni kell a veseérintettség tüneteivel. Súlyosságtól függően enyhe vizeleteltérések (pl. fehérjeürítés), de akár súlyos veseérintettség szisztémás tünetekkel vagy veseelégtelenség is kialakulhat.

Egyre gyakoribbak az atípusos tünetekkel járó cöliákiás esetek. Gyakran a vashiányos vérszegénység a lisztérzékenység egyetlen megnyilvánulása, ezért ismeretlen eredetű vérszegénységben fel kell, hogy merüljön a kórkép lehetősége. A felnőttkorban diagnosztizált lisztérzékeny betegek többsége - ellentétben a gyermekgyógyászati esetekkel - nem alultáplált, sőt gyakran túlsúlyos. Felnőtteknél gyakran csak a tápanyag- és nyomelemhiány miatt kialakuló betegségek (vérszegénység, csontritkulás stb.) kapcsán diagnosztizálják a betegséget.

A betegség hevessége és a tünetek kialakulásának időpontja különböző lehet, ami összefügg azzal, hogy a glutén mikor került az étrendbe, és befolyásolja a glutén fogyasztott napi mennyisége is.

Miért kell kezelni a lisztérzékenységet?

A kezeletlen lisztérzékenység a rosszindulatú nyirokrendszeri daganatos betegségek fokozott kockázatával jár! A cöliákiával gyakrabban előforduló betegségek közé tartozik a cukorbetegség, az autoimmun májgyulladás és pajzsmirigygyulladás, a Sjögren-kór és az IgA-hiány. A nem diagnosztizált lisztérzékenység gyakori ok női meddőség esetén is. Egyes kutatások szerint a lisztérzékenység hatással van a pajzsmirigy működésére, és a gluténmentes étrend segít visszaállítani a normál pajzsmirigyműködést is.

Magáról a lisztérzékenység következtében kialakuló veseérintettségről kevés irodalom van, de klinikai tanulmányokban emelkedett a cöliákia esetén kialakuló krónikus veseelégtelenség aránya (de lehet, hogy „csak” a társuló autoimmun folyamatok miatt).

Vizsgálatok lisztérzékenység gyanúja esetén

Vérvétel során a gluténérzékenységre jellemző antitestek mutathatók ki, így a kórelőzmény megismerésén túl laborvizsgálat igazolhatja a betegséget. Jelenleg az antiendomysium antitest (IgA) és a szöveti transzglutamináz elleni antitest (IgG) kimutatása az elfogadott, ez utóbbi érzékenysége és specificitása is 99 százalék fölötti.

Pozitív laboreredmény esetén javasolt a vékonybél nyálkahártyájának biopsziás mintavétele (gyomortükrözés során) és szövettani vizsgálata. Az ekkor észlelt, a lisztérzékenységet igazoló eltérések a következők: boholyatrófia, nyálkahártyában emelkedett nyiroksejtszám.

A liszérzékenység kezelése: gluténmentes étrend

A lisztérzékenységre nincs gyógymód, egyetlen kezelési lehetősége a teljes gluténmentes étrend. Ha ezt sikerül maradéktalanul megvalósítani, a beteg tünetei megszűnnek, a szöveti eltérések rendeződnek.

• Lisztérzékenyek számára tiltott ételek, italok: búza (liszt, búzacsíra), rozs, korpa, árpa, maláta, tönkölybúza, durumbúza, sör, whiskey, vodka, gin.
• Nyomokban glutént tartalmazhatnak: stabilizátorok, karamell, citromsav, dextrin, maltodextrin, maltóz, növényi sűrítőanyag, rizstej, szójaital, szójaszósz, rokfort sajt, sütőpor, instant kakaó és kávé, levespor, mártáspor, mustár, ketchup, nápolyi, keksz, fogyókúrás porok.
• Gluténmentes, fogyasztható ételek: burgonya, rizs, kukorica, köles, hajdina, szója, bab, borsó, gyümölcsök, zöldségek, halak, húsok, tejtermékek. Gyári termékek közül a gluténmentes jelzéssel ellátott élelmiszerek fogyaszthatók.

Bár a diéta betartása nem könnyű, a glutén teljes kihagyása teljes gyógyuláshoz vezet. Nagy segítség lehet a betegek számára coeliákiás klubokhoz, betegcsoportokhoz való csatlakozás (receptek megosztása, élelmiszer-beszerzési források ismerete). Sajnos még napjainkban is nehéz a gluténmentességről megbizonyosodni élelmiszer-vásárlás, éttermi fogyasztás során, ugyanakkor egyre több terméken és étlapon tüntetik fel annak tényét, ha nem tartalmaz glutént az adott étel.

Külön említendő a krónikus veseelégtelenség olyan betegnél, aki lisztérzékeny is. Ilyenkor a veseeltérés miatt fehérjeszegény – és nyilván szénhidrátban gazdagabb – étkezés javasolt, mely nehezíti a gluténérzékenyek diétáját. Egyes szakvélemények szerint a fel nem ismert lisztérzékenység olyan erős tüneteket okoz fokozott gluténbevitel mellett, hogy érdemes lenne a vesebetegek gluténérzékenység irányában történő szűrése is.

Tovább Mit ehet a lisztérzékeny beteg? A gluténmentes diéta

TIPP Receptek lisztérzékenyeknek és más speciális diétára szoruló betegeknek

TIPP Lisztérzékenyek Facebook-csoportja

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Plósz János, belgyógyász, gasztroenterológus, Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
További forrás: Orvostkeresek Egészségmagazin