Valóban ártalmas a kövérség?

A közhiedelem szerint a karcsúság egyet jelent az egészséggel, ráadásul tanulmányok sokasága támasztja alá az elhízás egészségügyi ártalmait. Napjainkban azonban egyre több kutatás folyik a súlytöbblet és a krónikus betegségekből való gyógyulás kapcsolatáról (elhízás paradoxon).

Stephan von Haehling 2012 szeptemberében megjelent tanulmányában arról ír, hogy az elhízás (obezitás) paradoxon szerint 25–35 kg/m2- es BMI érték a krónikus betegek számára előnyös, mivel a zsírtöbblet szükség esetén energiaraktárként szolgálhat. Ezt figyelembe véve Healing szerint szükségessé vált az elhízás paradoxon helyesbítése, amit egészséges egyénekre természetesen nem szabad kivetíteni.

Úgy tűnik, hogy az elhízás a metabolikus folyamatok változásaival képes előnyöket biztosítani a krónikus betegek számára.

Más kutatók is fogalakoztak a témával, és megfigyelték, hogy néhány elhízott alany metabolikusan egészséges marad, és feltételezték, hogy ezen egyének állóképessége jobb, mint a metabolikus zavarokkal küzdő társaiké, ezért esetükben a halálozási arány is alacsonyabb.

Akkor tekintették a résztvevőket metabolikusan egészségesnek, ha a metabolikus szindróma kritériumai közül maximum 1 teljesült.

Az elhízást 30 kg/m2 BMI értékben vagy férfiaknál ≥ 25%, nőknél ≥ 30% testzsír százalékban határozták meg víz alatti méréssel (hidrosztatikus testzsír méréssel).

Mikor jelenthet előnyt a túlsúly?

A rendelkezésre álló tanulmányok és Haehling tanulmányának eredményei alapján elmondható, hogy 40 kg/m2 BMI esetén a krónikus betegeknél a súlyvesztés minden esetben kedvezőtlen, holott nem egy tanulmány sugallja azt, hogy a súlyvesztés a krónikus betegek életét meghosszabbítja. A zsírszövetnek valójában számos előnye van, például belső elválasztású szervként működik, és védelmet nyújt a medencei törésekkel szemben.

Összegzés

A kutatók szerint tehát a túlsúly egy bizonyos fokig a krónikus betegek számára előnyös lehet, és a túlsúly nem feltétlenül társul metabolikus zavarokkal.

(WEBBeteg)