Nem csupán a finanszírozás felelős a magas amputációs arányért

Korábbi, a Magyarországra jellemző, kiemelkedően magas amputációs számra vonatkozó közleményünk célja az volt, hogy rávilágítson a magyar érbetegek, illetve a magyar egészségügy nehéz helyzetére. Szeretnénk, ha minél hamarabb prioritássá válna az egészségügy a mindenkori kormány munkájában, és ezáltal az ehhez hasonló finanszírozási és strukturális problémák is fókuszba kerülhetnének.

Legyen az Egészségügy Nemzeti Ügy

Ezúton is köszönjük a sajtó segítségét a fenti célok eléréséhez, de fontos kiemelni, hogy néhány sajtóorgánum olyan ok-okozati összefüggéseket kezelt ténykérdésként, amelyek nem szerepeltek az eredeti közleményünkben.

Egyik ilyen vélt, de általunk nem kommunikált ok-okozati összefüggés az amputációk magas finanszírozása és az amputációk száma közötti. Az az abszurd tény igaz, hogy az amputációért többet fizet a biztosító, mint a végtagmentő, rekonstrukciós érműtétekért, de határozottan cáfolnunk kell azokat a sajtómegjelenéseket, amelyek azt írták, hogy akkor is amputáció mellett dönt(het) az orvos, ha lehetősége van a végtagot megmenteni, csak azért mert ezzel jobban jár az intézmény.

Ilyen információ az eredeti közleményünkben nem szerepelt! Ilyen esetről nincs tudomásunk, véleményünk szerint kollégáink mindent megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a végtagot, a beteg életét, még akkor is, ha ezzel ad abszurdum anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerül az ellátó intézmény.

A fenti finanszírozási anomália arra viszont kifejezetten alkalmas, hogy bemutassa azt, hogy mennyire nem prioritás az egészségügy, és azon belül az érbetegek ellátása, hiszen ez a probléma régóta ismert felsőbb szakmai és igazgatási szinteken is, de mégsem történt érdemi változás. Mivel az ellátó intézmények anyagilag a rossz finanszírozási konstrukció miatt nem érdekeltek korszerű angiológiai és érsebészeti centrumok létrehozásában, ilyen egységek kevés számban alakultak ki hazánkban.

A túlságosan magas amputációs számért több, egymásra épülő és egymással összefüggő tényező felelős, úgy mint:

1. Betegedukáció hiánya

• nincsenek olyan átfogó, gyakorlati haszonnal bíró prevenciós, közfinanszírozott programok, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a társadalom széles rétegeivel megismertessük a (elsődleges és másodlagos) megelőzés feltételeit,ebből kifolyólag a társadalom döntő többsége nincs tisztában azzal, hogy mit kell tennie egészségének megőrzése érdekében.

2. Az alapellátás hiányosságai

• a kevés és túlterhelt háziorvos kolléga képtelen a népbetegségnek számító érbetegeket megfelelő minőségben menedzselni

3. Az érbetegek ellátásának hiányosságai

• a kevés és túlterhelt angiológus, érsebész, radiológus kolléga képtelen a szakellátás szintjén megfelelő minőségben ellátni az érbetegeket

4. A kórházi rendszer hiányosságai - angiológiai centrumok hiánya

• beszédes adat, hogy a primer amputációk (azaz az olyan amputációk, amelyek esetén a megelőző évben nem történt érműtét vagy végtagmentésre kísérlet) aránya meghaladja a 70%-ot. Ennek okai nem egyértelműek, de feltételezhető, hogy a beteg nem alkalmas már rá (megelőzés, időbeni felismerés hiánya), és/vagy a végtagmentés vagy érműtét kapacitás nem elegendő, és/vagy nincsenek meg a megfelelő feltételek (szakemberképzés, finanszírozás)
• az amputációk száma nagy különbségeket mutat területenként, ami arra enged következtetni, hogy az adott régió egészségügyi struktúrája (illetve annak hiányosságai) nagyban befolyásolják a betegek esélyeit.

(Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete, Érsebészet szekció)