Több orvosi műhiba kerül nyilvánosságra
megjelent:
A kórházba kerülő betegek két ezrelékét érinti valamilyen műhiba. Az esetek fele a műtőkben fordul elő. Ez az arány az utóbbi időben nem mutat növekedést, csak a nyilvánosságra került esetek száma emelkedett.
A korábban csak szűk körben ismertté vált orvosi műhibákról az információrobbanás révén manapság bárki értesülhet. Ezért válthatott ki világméretű felháborodást, hogy tavaly év végén egy johannesburgi kórházban - „pácienscsere” miatt - mindkét lábát amputálták egy kétéves kislánynak. Az is bejárta a világsajtót, hogy egy Rhode Island-i (Egyesült Államok) kórház műtőibe az igazgató térfigyelő kamerákat szereltetett, mert két év alatt öt betegnek távolították el valamilyen ép szervét.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fejlett országokra kiterjedő statisztikái szerint a kórházakba kerülő betegek két ezrelékét sújtja valamilyen műhiba, úgy, hogy mintegy felük sebészeti műtőkben fordul elő. Németországban évente hozzávetőleg 157 000 orvosi műhibát követnek el, jelentős arányban műtökben.
Felmérés a magyar lakosság körében
A magyar felnőtt lakosság 64 százaléka gondolja úgy, hogy az orvos is ember és ezért természetes, ha néha hibázik. A megkérdezettek 30 százalék szerint ugyanakkor orvosként nem lehet hibázni, hiszen emberéletekről van szó – derül ki a Szinapszis Kft., a WEBBeteg megbízásából készített felméréséből. A többség tehát egyetért azzal a tétellel, hogy csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. Az orvosi műhibát elfogadók és elutasítók arányaiban nemre, régióra, vagy településtípusra tekintettel nem tapasztalható szignifikáns különbség.Orvosi műhibák: természetes jelenség, vagy elítélendő?>>
Ez utóbbit erősen vitatja Hartung Bauer, a német sebésztársaság főtitkára: érvelése szerint a „sebészeti malőr hatása hamar megmutatkozik, a belgyógyászati hibákra ezzel szemben sokkal ritkábban derül fény”.
A sebészek esetében sem mindig egyértelmű a műhiba, hiszen például egy operáció utáni sebfertőzésről nehéz bizonyítani, hogy a páciens eredendő génhibája, a benne lévő baktérium vagy vírus okozta-e, vagy pedig az operáló személyzet higiéniai hiányosságának a következménye. A műhibák aránya évtizedek óta nem változik, ezer páciensből általában ketten emelnek panaszt. Karin Pukk-Haevenstam professzorasszony a svéd Karolinska Egyetemen 1997 óta másfélmillió műhibát elemzett, és az ő kutatásai is igazolják ezt az adatot. Mivel a gyógyító tevékenység egyre szélesedik a világon, az arány szinten maradásával együtt is az esetek száma egyre nő. A műhibákkal kapcsolatos tájékoztatás és ügyintézés viszont mára már kiterjedt rendszerré duzzadt. A WHO szerint ennek kedvező következménye, hogy a gyógyintézmények gondosabban ügyelnek a nyilvánosság számára is láthatóvá vált munkájukra. Ellenben negatív kísérőjelenség, hogy a műhibákért kérhető minél magasabb anyagi - kevésbé erkölcsi - kártérítés lebonyolítására jogi irodák szerveződtek. A biztosítók - saját érdekeik szerint - hol az egyik, hol a másik fél oldalára állnak. A kártérítés megítélése sem egységes, sőt az egyes országokban érvényesülő joggyakorlat szerint igen eltérő lehet. Szélsőséges esetekben a vita koholt vádakban, illetve hamis gyógyítási adatokban csúcsosodik ki. A gyógyításra felesküdött orvosok a maguk részéről igyekeznek olyan, elsősorban a páciensek érdekeit szolgáló eljárásokat alkalmazni, amelyekkel esetleg elejét lehet venni a műhibáknak. Az egyik, hogy az operációk előtt felolvassák és írásban rögzítik a nemzetközileg egységesített ellenőrzési listát, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az utasszállító gépek pilótáinak egyike indulás előtt felsorolja a teendőket, a másik pedig ellenőrzi a végrehajtást. Sebészeti beavatkozások esetén az első vágás előtt, majd a műtét befejezésekor kell a két orvosnak „végigmennie” a feladatlistán. Hasonlóan fontos a műhibát jelző-jelentő - angol elnevezése alapján CIRS-nek rövidített - rendszer bevezetése.
Lényege, hogy minden műhibagyanús esetről anonim módon, de a körülmények pontos felvázolásával - az intézmény jellegének, a diagnózisnak, a páciens korának és nemének, az operáció módjának, az igénybe vett eszközöknek, a műtét időpontjának a megadásával - egységes formátumú táblázatokat töltenek ki, és azokat eljuttatják a társszervezetekhez.Egyeztetik a feladatlistát
A névtelenség kizárja a CIRS-en alapuló feljelentéseket, és mivel azoktól nem kell tartani, a rendszer álszemérmes titkolgatás, szépítgetés nélkül felhívja a figyelmet az előforduló hibákra. Arra is, hogy miként lehet azokat megelőzni.
(MTI)
