Debreceni orvosok - Szívvel-lélekkel

szerző: Czibere Anikó, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

Van Debrecenben egy orvoscsoport, amely nem elégszik meg a hagyományos értelemben vett gyógyítási tevékenységgel. Ők a DEKOM, a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja.

Az orvoscsoport megjárta már Pakisztánt, Burmát, Indonéziát, Etiópiát, a Budapest-Bamako rallyt. Elszántsággal és elhivatottsággal küzdenek a gyakran katasztrófa-sújtotta övezetekben - ingyen, saját szabadidejükben.

A kezdetek

A csapat vezetője Késmárky András, aki a debreceni klinika gyermeksebésze. Az ő ötlete volt a DEKOM, és a történet bizony mesébe illő: orvostanhallgatóként Nepálban töltötte a gyakorlatát, amikor a sürgősségi osztályra bekerült egy férfi, akit busz ütött el, de sikerült megmentenie az életét. Később kiderült, a nepáli király titkára volt a sérült.

Az uralkodó hálából meghívta Késmárky Andrást a születésnapi ünnepségére. Itt fogalmazódott meg az ötlet: itthon is kellene egy szervezett csapat, akik gyorsan tudnak reagálni és értenek a sürgősségi betegellátáshoz.

Beindították a tanyaprogramot is. Olyan emberekhez jutnak el így (saját autójukat saját pénzből megtankolva), akik gyakran már 4-5 éve sem voltak orvosnál. Általában nagyon rossz egészségi állapotban vannak, a DEKOM csapata ilyenkor vérnyomást, vércukrot, koleszterint mér, EKG-t készít.

A lakóknak gyakran lakcímük sincs, hiszen eldugott, elszórt tanyákról van szó. A lakó nevéhez tartozó GPS-koordinátát eljuttatják a mentőknek, hogy probléma esetén hamarabb odataláljanak.

Pénz kellene


A nulláról indult csapat ma már kb.50 milliós felszereléssel rendelkezik, köztük olyannal is, ami csak nekik van az egész országban. Most azonban anyagi problémákkal küzdenek, nélkülözniük kell az eddigi szponzorok támogatását, pályázataik sem nyernek. Az egyetem minden évben a költségvetésük körülbelül egyharmadát állja, a többit egyre nehezebb előteremteni.
Pedig belföldön is rengeteget dolgoznak: az egyetemen már három éve oktatják a leendő orvosokat azokra a teendőkre, amelyek fontosak egy-egy katasztrófa helyszínén.

Gyermekotthonokat látogatnak

Mára már rendszeres programmá vált, hogy gyermekotthonokat látogatnak meg, ott is szűrik a kicsiket, illetve ruhát, játékot, élelmiszert osztanak. Megvan a technikai lehetőségük arra is, hogy külföldön műholdas kommunikációs technika segítségével konzíliumot tartsanak a klinikával.

Miben más egy külföldi munka, mint az itthoni? Nagyon komoly szabály szerint kell együttműködni a csapattagoknak, nincs helye a különcködésnek, vitának.

Az első napokban a helyiek még gyanakvóak,utána már nagyon kedvesek, ételt visznek, gyakran kíváncsian nézegetik a szőke, fehér bőrű orvosokat. A jávai földrengéskor gyógyítottak olyan faluban, ahol még egyáltalán nem láttak fehér embert. Az ilyen helyeken azonnal kell dönteni, nincs idő és gyakran lehetőség sem vizsgálatokra várni.

Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy gyakran kőkemény katonai diktatúrában kell dolgozniuk. Burmába egyedül őket engedték be menteni egész Európából.

Most szükségük lenne egy motoros, merevaljú csónakra, hogy az árvizeknél könnyebben mozoghassanak a mentéskor.

(WEBBeteg - Czibere Anikó)

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.