Hogyan találjon örömöt az ünnepek idején a gyász alatt?

Amennyiben nemrégiben vesztette el egy szerettét, az ünnepek minden bizonnyal üresnek tűnnek, és nehéz örömöt találni a veszteség okozta lelki fájdalom mellett. Azonban szakértők arra ösztönöznek, hogy mozgósítsuk ilyenkor a belső erőket annak érdekében, hogy a bánat ellenére is találjunk egy kis örömöt az ünnepekben!

Egy szerettünk elvesztése, egy válás, vagy akár egy súlyos betegség is mind egyfajta gyászfolyamatot indukálnak az életünkben. Hasonlóképp veszteségként éljük meg azokat a normális változásokat is, ha a gyermekünk kollégiumba vagy férjhez megy.

Az ünnepi időszak még a legjobb időkben is stresszes, ám ha további érzelmi teherrel is meg kell birkózni, különösen nehéz.

Ha veszteség vagy változás következik be az életünkben, tanácsos a hagyományokon is változtatni. Ez nehéz, hiszen bizonyos dolgok hiányozni fognak, ám szakértők szerint mégis az a legjobb, ha ilyenkor új hagyományokat teremt. Tartsa meg a legkedvesebbeket a régiek közül, kölcsönözzön párat az ismerőseitől, és alkosson belőlük újakat!

Nyissa meg a szívét!

Valójában a hagyományok azok, amik megadják egy-egy ünnep hangulatát, amit a szívünkben őrzünk. Az ünnepek azt az időszakot szimbolizálják, mikor a számunkra fontos emberek összejönnek, és számtalan olyan emléket jelentenek, melyek az évek alatt felhalmozódnak bennünk. Amennyiben az ilyen alkalmak során jól érezzük magunkat, azt várjuk, hogy legközelebb is ez fog történni, ellenkező esetben pedig abban bízunk, hogy majd máskor jobb lesz.

Noha az ünnepi időszak különösen nehéz ilyenkor, a gyógyulást is elősegítheti. Nyissa meg a szívét, és vegye észre az apró csodákat! Élvezze a szeretteivel való együttlétet! Joga van az örömre a gyász mellett is!

Fogadja el a bánatot!

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy karácsony alatt boldognak „kell” lenniük, de ez irreális elvárás, az élet ennél sokkal bonyolultabb. Ha képesek vagyunk elfogadni az érzelmeink teljes skáláját a normális, egészséges élet részeként, az némiképp segít enyhíteni a bánatot is.

Ha megengedi magának ezeket az érzelmeket, gyorsabban elmúlnak, mintha elfojtaná őket. A szeparációs érzés megrendítő az ünnepek alatt, ezért fontos, hogy biztonsággal szembe tudjon nézni a bánatával, és engedje meg magának, hogy sírjon, ha úgy érzi, erre van szüksége! Meg kell tapasztalnia a bánatot ahhoz, hogy túl tudjon jutni rajta!

Ha úgy érzi, az segít, hívja el egy barátját, vagy menjen el vele kávézni, vagy csináljon bármit, ami valamiképp megnyugtatja.

Ne törekedjen a tökéletességre!

Ez most nem az idealizált víziók és a nagy elvárások ideje! Bár rengeteg energiát fektethet bele abba, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt elképzelte, a leggyakrabban ez nem jön össze. Semmi sem lesz már olyan, mint régen!

Legyen nyitott a spontaneitásra! Így nem lesz akkora a nyomás, hogy minden ünnepi étkezést képeslapszerűvé varázsoljon. Éljen a pillanatnak és legyen nyitott bármire, ami abban az adott pillanatban történik!

A mártás nem lett olyan finom, mint szerette volna? – no, és akkor mi van? Ha a hibákra összpontosít, az méginkább boldogtalanná teszi. Azonban ha meg tudja élni a pillanatot, mikor vacsorázik, észre fogja venni, hogy az étel, mely főzésével több órát töltött, nagyrészt ízletes. Ha a fia új frizurája nem tetszik, ne is foglalkozzon vele! Koncentráljon inkább a vele való beszélgetésre, és az asztalnál ülőkre! Ha megengedi magának, hogy megtapasztalja a pillanatot, megtalálja majd az örömet is benne!

Alakítsa át a régi hagyományokat!

Mivel szeretjük a saját hagyományainkat, nehezünkre eshet azokon változtatni. Fontos, hogy számba vegye a kedvenc régi hagyományait, mint például mikor a nagy házban körbeülte a család a hatalmas ebédlőasztalt. Ám most, hogy egyedül él egy kis lakásban, a gyerekek pedig szétszóródtak az országban/ világban, át kell ezeket alakítani, hogy illeszkedjenek a megváltozott helyzethez.
Próbálja meg új, kreatív köntösbe öltöztetni a régi hagyományokat! Ha például idén a család nem tud összegyűlni, rendezzenek családi konferencia hívást. A skype, viber vagy facetime segítségével így azok is megoszthatják történeteiket a családi vacsoránál, akik testben nincsenek jelen.

Ha az egyik szülő megbetegszik, fontos, hogy az egész család átbeszélje, hogyan fogják tölteni az ünnepeket. Valószínű, hogy nem fog tudni utazni, vagy az összes rokont vendégül látni. Beszéljék át, mely hagyományok a legfontosabbak mindenki számára, és ezeket tartsák meg!

Nézzenek karácsonyi filmeket a beteggel együtt – ez valószínűleg nem megterhelő a számára sem, és tegyék át a nagy ünnepi étkezést egy korábbi napszakra, vagy időpontra, ha a beteg szülő különösen fáradt.

Mondjon nemet, ha arra van szüksége!

Az új hagyományok kialakítása a gyógyító folyamat részének számítanak. Ha egy apa, anya, házastárs vagy gyermek meghal, természetes, hogy az ünnepeket nem tudja teljes szívvel végigcsinálni. Sőt, nincs is kedve az egészhez.

Csak annyit vállaljon, amit meg is tud csinálni! Lehet, hogy úgy érzi, el kell mennie valahova, hogy ne legyen otthon az ünnepek alatt, hiszen minden az elhunyt hiányára emlékezteti. Tegye azt, amit jónak lát, amiről úgy érzi, segít!

Ha nem érez kedvet hozzá, ne díszítse fel a lakást! Próbáljon meg örömet lelni a kisebb dolgokban.

Emlékezzen szerettére a saját módján!

Gyújtson gyertyát, vagy készítsen a szeretett személy fényképéből egy díszt, esetleg készítse el a kedvenc süteményét, vagy ételét a tiszteletére. Esetleg nézzék meg a családdal közösen az elhunyt kedvenc filmjét. Ez mind egy-egy kifejezési mód arra, hogy valamiképp kapcsolódjanak hozzá. Fontos, hogy megtalálja annak módját, hogyan emlékezzenek meg róla úgy, ahogy az az Önök számára a legmegnyugtatóbb.

A temetői látogatás sokak számára hagyomány. Használja fel ezt az alkalmat arra, hogy „elmondja” gondolatait, érzéseit szerettének. Ha úgy érzi, az segít, írjon naplót, blogot, levelet az elhunythoz, vagy nézegesse a régi fényképeket, fotóalbumot.

Mindez segíthet abban, hogy emlékezzen az együtt töltött szép időkre. Ha történeteket oszt meg másokkal az elhunytról, az megtölti az Ön szívét is a szeretett személlyel, ha már az illető személyisége nem töltheti be a nappaliját. Így a szomorúság mellett valamiféle vidámság is költözik azokba a percekbe, mikor a vele kapcsolatos emlékeikről beszélgetnek.

Azon gyermekek számára, akik elvesztették valamelyik szülőjüket, segíthet, ha az iskolai vagy sporttevékenységéről beszélgetnek, vagy bármi olyanról, amiről tudják, büszkévé tették vele a szülőt. Ez is egyfajta megerősítése kettejük egykori kapcsolatának, az emlékeknek.

A gyermeküket elvesztő szülők számára nagyon fontos, hogy új értelmet, új jelentést adjanak az ünnepeknek. Ez sok szempontból meghatározhatja azt is, hogyan érzik magukat az életükkel kapcsolatban. Csináljon valamit a gyermeke tiszteletére! Ha például a gyerek focicsapata minden évben rendez jótékonysági eseményt, vegyenek részt rajta! Vásárolja meg az ajándékot, melyet megvenne gyermekének, és adja azt egy rászoruló gyereknek, vagy jelentkezzen önkéntes segítőnek, meseolvasónak a gyerekkórházban!

Fedezze fel az apró örömöket!

Az ünnepek közeledtével koncentráljon az apró örömökre! Ha például kisgyerekeket hall kacagni, fókuszáljon arra, milyen szívet melengető érzés őket hallgatni! Ha egy szelet süteményt eszik, koncentráljon annak ízvilágára! Abban a pillanatban, hogy megérzi, milyen finom, máris kilépett egy pillanatra a gyászból! Bármilyen furcsán is hangzik, keresse az alkalmat, lehetőséget, amikor nevethet! Nevetés közben az agy endorfinokat termel, melyek erősítik az immunrendszert – ezért is fontos, hogy engedélyezze magának a nevetést!

Amennyiben úgy érzi, hogy nem tudja az ünnepeket megélni másképp, csak elviselhetetlen fájdalomként, valószínűleg súlyos depressziója van. Kérje szakember segítségét!

A súlyos depresszió tünetei közé tartozik az állandó szomorúság, levertség, az erőtlenség, a reménytelenség érzése, koncentrálási nehézségek, álmatlanság, alvászavarok, emésztési zavarok, az étvágy drasztikus megváltozása, a halál és az öngyilkosság gondolata. Amennyiben tapasztalja magán, vagy valamely szerettén a depresszió tüneteit, kérjen orvosától tanácsot, vagy beutalót egy mentálhigiénés szakemberhez!

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., szakfordító; www.webMD.com
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia, belgyógyász, hematológus