A szövet- és szervkivétel lehetőségei

Az átültethető szövetek vagy szervek származhatnak élő donorokból vagy halottakból. Más fajból történő sikeres átültetés (xenotranszplantáció, heterotranszplantáció) jelenleg nem lehetséges.

Gyógyítás céljából számos szövetféleséget (csontvelő, vér, csont, ín, bőr, szaruhártya) és úgynevezett szolid szerveket (szív, vese, máj, tüdő, hasnyálmirigy) vagy szerv-szegmenteket (bél, máj, hasnyálmirigy), kivételes esetekben szervkomplexumot (szív+tüdő, máj+duodenum+pancreas) lehet átültetni.

Élő donorokból való szervkivétel számos etikai kérdést vet fel

Nem szorul magyarázatra, hogy élő személy testéből átültetés céljából csak olyan páros szerv egyikét, vagy páratlan szerv szegmentjét (máj, tüdő, bél, pancreas) szabad eltávolítani, amely nem okoz maradandó fogyatékosságot. Ez esetben viszonylag egyszerű a jogi szabályozás, megköveteli az önkéntességet, a donor és recipiens tájékozott beleegyezését, az ingyenességet, a kényszertől való mentességet.

Számos etikai kérdés merül azonban fel. Elfogadhatja-e a recipiens a felajánlott szervet vagy szövetet? Meg kell-e követelni a genetikai rokonságot, vagy elég a szoros érzelmi kapcsolat (pl. házastársak), vagy elfogadjuk-e a test feletti önrendelkezés és az emberiséget átfogó szolidaritás elvét?

Az orvosi etika szempontjából is kétségek merülnek fel, ugyanis a beavatkozás nem a donor, hanem egy másik személy érdekében történik és a csonkító jellegű műtétet egy teljesen egészségesnek ismert emberen hajtjuk végre. A legtöbb országban szervátültetés csak genetikailag rokonok között engedélyezett, az iszlám világban azonban csaknem kizárólagos a nem rokonok közötti veseátültetés, bár az utóbbi években az európai országokban és a tengeren túl is terjed.

Alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá a lehetséges donorokat

Az élő személy testéből történő szerveltávolítás előtt minden lehetséges módszerrel meg kell győződni arról, hogy a donort az átlagosnál nagyobb kockázatnak nem tesszük ki, egészséges, az átültetendő szerv fiziológiailag és anatómiailag is ép, átültetésre alkalmas, a donor és a recipiens között olyan fokú immunológiai egyezés áll fenn, ami az eredményességet feltételezi. Logikailag a donor kivizsgálása az olcsó és non invaziv vizsgálatok felől indul (labor, rtg, ekg, ultrahang, izotóp stb.) a költséges és invaziv vizsgálatok (pyelográfia, angiográfia) irányába. A részletes kivizsgálás után a beavatkozás elvégezhetőségéről egy háromtagú orvosi bizottság dönt. A bizottság az átültetést végző munkacsoporttól független orvosokból áll.

A gyakorlatban élő donorokból a vese és a csontvelőt átültetése terjedt el, a szerv-szegment átültetése a ritkaságok közé számít.

Halott donor minden transzplantálható szerve és szövete eltávolítható

Halott donorból a törvény által szabályozott keretek között minden átültethető szerv és szövet eltávolítására van lehetőség. Nyilvánvaló, hogy csont, ín, szaruhártya eltávolítása a szívműködés megszűnése után is lehetséges a siker reményében. A szolid szervek működőképességének megőrzése akkor várható, ha a szervek lehűtése és konzerválása még megtartott szívműködés mellett történik. Ehhez azonban a halál hagyományos értelemben vett meghatározását, a szívműködés és légzés megszűntét, mint a halál kritériumát, újra kellett értékelni.

A törvényi szabályozást megelőzte a fiziológiai kutatások eredményeinek értékelése, a filozófiai és ideológiai egyeztetések a nagy világvallások vezetőivel. Az eredményes transzplantációk érdekében vezették be az agyhalál fogalmát, meghatározták az agyhalál kritériumait, megállapításának lehetőségét, körülményeit és szabályozták az elvégzendő vizsgálatokat, a kizáró tényezőket.

(Magyar Transzplantációs Társaság)