Egészségesek-e az izotóniás italok?

Az izotóniás italokat (más néven sportitalokat) általában sportolók fogyasztják az edzések előtt, alatt, illetve a testmozgás végeztével.

Teszik ezt azért, hogy a szervezetükből verejtékezéssel eltávozott vizet és ásványi anyagokat (elektrolitokat) pótolják, egyúttal pedig energiával töltsék fel a kiürült raktárakat. Manapság egyre több termék közül van lehetőségük választani, amelyek azonban összetételükben különbözhetnek egymástól.

A cél a só- és energiapótlás

Az izotóniás ital neve arra utal, hogy a testünk sejtjeinek ásványi anyag-összetételével megegyező mennyiségben tartalmazza az elektrolitokat – ezek, többek között, a nátrium, a klór, a magnézium és a kálium. Ezen kívül egyszerű szénhidrátot (cukrot) is tartalmaznak, amely az italok édesítésén kívül, komoly szerepet játszik a szervezet energiahiányának pótlásában. Ezek a szénhidrátok általában gyorsan felszívódóak, mint például a glükóz, fruktóz, szacharóz. A szénhidráttartalom kivédi az izmok glikogéntartalmának csökkenését, fenntartja a teljesítményt. Sok termékben lehetnek édesítőszerek is, amelyek többlet kalória bevitele nélkül édesítik az italokat.

A szénhidrátok ideális mennyisége az italokban 4-8% közötti. Vásárolhatunk olyan sportitalt is, amely aminosavakkal vagy vízben oldódó vitaminokkal dúsított, például B-, és C-vitamin. Az összetevők között találkozhatunk még (természetes vagy mesterséges) színezékekkel és tartósítószerekkel (kivéve az italporokat, amelyek ezeket nem tartalmazzák). Az izotóniás italok fontos tulajdonsága az ozmolaritás (ionnyomás). Ezekben az italokban ez általában 280-320 mosmol, amely az emberi sejtekben lévő folyadék és a vér értékével megegyezik. Hipotóniás, ha ez az érték 280 mosmol alatti (például a csapvíz), hipertóniás, ha az érték magasabb, mint 320 mosmol (például üdítőitalok, gyümölcslevek, tej).

A sportital nem azonos az energiaitallal

Sokan összekeverik a sportitalokat a boltokban kapható energiaitalokkal, hiszen mind a kettőt szokás ugyanazzal a névvel illetni. Ugyanakkor az energiaitalok teljes mértékben különböznek az izotóniás italoktól, hiszen azok nem ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaznak, hanem koffeint és/vagy taurint, amelyek élénkítő hatásuk révén időlegesen fokozzák a fizikai és szellemi teljesítményt. Ezek fogyasztása nem ajánlott, különösen testmozgás végzése során, hiszen mind a két összetevő fokozza a vizeletelválasztást, ezáltal dehidratációt (kiszáradást), valamint negatív elektrolit-egyensúlyt okozhatnak. A sportitalok nem tartalmazzák az említett serkentőszereket, és a kutatások során semmilyen egészségkárosító hatást nem figyeltek meg a fogyasztásukkal összefüggésben.

Az izotóniás italok fogyasztása nem mindenki számára ajánlott

Sportolás során elengedhetetlen a szervezet folyadékegyensúlyának megtartása. Edzések előtt 2-3 órával 4-6 dl, edzés alatt 15-20 percenként 1,5-3,5 dl folyadék elfogyasztása javasolt. Természetesen ezek az ajánlások változhatnak a sportolás fajtájától és intenzitásától függően. Edzést követően pedig javasolt a súlyvesztés 150%-át folyadékkal pótolni.

A verejtékezés mértéke és annak ásványi anyag-tartalma személyenként változik. Könnyebb fizikai aktivitás esetén kisebb az elektrolitvesztés, mint a hosszú távon végzett intenzív edzések során. Jelentős befolyásoló tényező emellett a hőmérséklet (téli hideg, nyári meleg) és a magas páratartalom.

Fontos tudni, hogy az izotóniás italok fogyasztása leginkább professzionális versenysportokban indokolt, a hobbisportolók általában nem igényelnek fokozott elektrolitpótlást sem az edzések alatt, sem azután. Versenyidőszakban átmenetileg megemelkedhet az igény, de a regeneráció alatt elegendő a helyesen összeállított étrend által biztosított mikrotápanyag-tartalom. Az italok szénhidráttartalma is meghatározza, hogy kik számára ajánlott a fogyasztásuk, hiszen cukortartalmuk miatt diétás étrendben csak a kalóriamentes változatoknak van hely.

A boltok polcain már számos termék közül választhatunk, különböző ízesítésekben, valamint folyadék vagy tasakos por formájában. Ha valamilyen emésztési rendellenességgel, vagy csökkent veseműködéssel küzd, fogyasztásukkal kapcsolatban egyeztessen kezelőorvosával.

A kiszáradás stádiumai és veszélyei

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember