Miért kell a cukorbetegek vércukorszintjét beállítani?
frissítve:
A diabetes mellitus napjaink egyik leggyakoribb, nem fertőző betegsége. A kialakulása szempontjából különböző típusai ismertek. Gyermekkorban az 1-es típusú diabétesz a gyakoribb, míg idősebb korban inkább a 2-es típusú fordul elő, azonban emellett más diabétesztípusok (terhességi, gyógyszer okozta vagy az úgynevezett MODY stb.) is ismertek.
Mindegyikre jellemző, hogy a szénhidrát-anyagcsere felborulása miatt a vércukorszintek a normálishoz képest emelkednek. Diabetes mellitusról akkor beszélünk, ha az éhgyomri vércukorszint meghaladja a 7,0 mmol/l értéket vagy ha terhelés kapcsán bármikor, illetőleg a 120 perces méréskor a vércukorszint 11,1 mmol/l felé emelkedik. Ebben az esetben a diabétesz diagnózisa kimondható. A párhuzamosan mért inzulinszintek segítségével fény derülhet az egyidejűleg fennálló inzulinrezisztenciára is.
A vércukorszintet célszerű folyamatosan mérni
A szénhidrát-anyagcsere felborulása, és a nem megfelelően beállított és szinten tartott vércukorértékek hosszabb távon a szervezetben súlyos károsodáshoz, diabéteszes érszövődmények kialakulásához vezethetnek.
A diabetes mellitus diagnózisának felállítása után fontos a meghatározott terápiás javaslatok betartása. Ezek között elsőként az étrendi változtatások jelentenek segítséget a vércukorszintek normalizálásához. A cél a rendszeres vércukormérések kapcsán az éhgyomri 6,1 mmol/l alatti és az étkezések utáni 7,8 mmol/l alatti érték elérése.
2-es típusú, életmód változtatással (csökkentett kalóriatartalmú - 1200 kcal/nap -, krisztalloid szénhidrátban - 160 gramm/nap, egyénileg változtatható mennyiségben -, és zsírban szegény étrend és heti 3-4 alkalommal 40-50 perc közepes intenzitású mozgás) vagy ennek elégtelensége esetén gyógyszerekkel kiegészített terápia mellett heti rendszerességgel, lehetőleg párhuzamos (étkezés előtt és után) vércukormérések javasoltak.
Ez kivitelezhető otthon is, de szükség esetén az orvosi rendelőkben vagy meghatározott gyógyszertárakban is lehetőségünk nyílik vércukorszintünk mérésére. Abban az esetben, ha a vércukorszintek nem rendezhetőek a fent említett módszerekkel, inzulinterápiára van szükség. Ez hasonlóan a gyógyszeres kezeléshez, egyénileg megtervezendő és kivitelezendő, de a cél az élettani vércukorértékek elérése az irányadó. Ebben az esetben már az inzulinadások előtt is javasolt a vércukorértékek meghatározása, amit a lefekvéskori érték megmérésével is érdemes kiegészíteni. A mérések a magas (hyperglycaemia) és az alacsony (hypoglycaemia) vércukorszintek elkerülését szolgálják.
A magas vércukorszint károsíthatja az érfalakat
A mindennapos vércukormérések azonban sok esetben nem megoldhatóak, emellett nem adnak felvilágosítást a vércukorértékek napközbeni alakulásáról. Ezek meghatározására átlagértékek állnak rendelkezésünkre.
A mindennapi használatban ezek közül a glikolizált haemoglobin, a HbA1c-érték mutatja meg legjobban, hogy a mérés előtti 8-12 hétben milyen volt az átlag vércukorszint a szervezetben. Tanulmányok segítségével azt is ki lehetett mutatni, hogy az egészséges 6,1%-os értékhez képest még nem növekszik jelentősen az érszövődmények veszélye, ha az érték 7,5% alattinak bizonyul.
Mindezek alapján, annak ellenére, hogy a nagy vércukor-ingadozások miatt (hypo- és hyperglycaemiák) az átlagérték jó lehet, a sok egymást követő hyperglycaemia is károsíthatja az érfalakat. A HbA1c rendszeres, háromhavonta történő meghatározása segít a szövődmények kialakulásának előrejelzésében.
Tovább A diabéteszes neuropátia
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Felszeghy Enikő, gyermekgyógyász, endokrinológus
