Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!

Az orvoslásban alapszabály, hogy a legnagyobb kárt a betegnek a szenvedés okozza, ezért a fájdalomcsillapítás mértékét alapvetően egyetlen dolog határozza meg: a fájdalom nagysága.

A rákbetegséggel és a kezelésekkel is gyakran jár együtt fájdalom, amelyet minden esetben csökkenteni kell és lehet, ám ez csak a beteg, a hozzátartozók és az orvosok együttműködésével sikerülhet.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A fájdalom nem szüntethető meg minden esetben teljes egészében, ám mérséklésére minden körülmények között van lehetőség: számos gyógyszer és orvosi beavatkozás segíthet, ám azokhoz csak akkor juthat hozzá a beteg, ha fájdalmát nem tűri némán és beletörődve, hanem segítséget kér.

A daganatos betegeknek a többsége a betegsége során előbb-utóbb szembesül valamilyen fájdalommal, amelyet okozhat a tumor, lehet a műtét vagy a sugárkezelés következménye, s pszichológiai okok is szerepet játszanak a kialakulásában. A fájdalomérzet sajátosságaiból adódóan senkinek nincs joga felülbírálni azt, ha valaki azt mondja, hogy fájdalmai vannak.

A fájdalommentes élet az emberi méltóság megőrzésének egyik alapköve, számos nemzetközi emberjogi deklaráció megköveteli, hogy minden embernek biztosítani kell a lehető legmagasabb szintű orvosi ellátást ahhoz is, hogy a beteg fájdalommentes legyen.

Ez tehát annak a betegnek is jár, aki esetleg a betegsége kezelését célzó aktív orvosi beavatkozást vagy terápiát elutasítja: minden orvos számára alapkövetelmény, hogy csillapítsa betege szenvedését. A tapasztalatok és a becslések szerint ma mégis sok beteg éli hazánkban is olyan "felesleges" fájdalmakkal az életét, amelyeket el lehetne kerülni.

Fájdalom mint védelem

A fájdalom alapvető funkciója a szervezetünk megóvása a túlzott sérülésektől és károsodásoktól. Ha nem éreznénk fájdalmat, gyakorlatilag folyamatosan életveszélyben lennénk: nem fájnának a külső sérülések, nem égetné a kezünket a forró sütő vagy nem éreznénk fájdalmasan hidegnek a jeges vizet. Ez azzal járna, hogy figyelmeztető jelek hiányában súlyos károsodások kockázatának tennénk ki magunkat: mint az óvatlan páciens, aki fogorvosi kezelés után az érzéstelenítő hatása alatt elharapja a nyelvét vagy az a sportoló, aki fájdalomcsillapító injekcióval küzd végig egy meccset, majd a mérkőzés végén derül ki, hogy sérülései és a megerőltetés miatt talán egész életében sántítani fog.

A belső fájdalmaknak is van funkciójuk: a szívtájéki szorító fájdalom éppúgy figyelmeztető jel mint a rendszeres gyomorégés, mindkettő jelzi, hogy valami nincs rendben a szervezetben, s orvosra, pihenésre, életmódváltásra van szükség.

A legalattomosabb betegségek éppen ezért a fájdalmatlan kórok, mivel azok úgy fejlődnek ki, úgy burjánzanak akár éveken át és terjednek szét a szervezetben, hogy közben nem okoznak panaszokat, nem keltenek gyanút. Ezért amikor felfedezik a bajt, már sokszor túl késő, hogy érdemben segíteni lehessen.

 A teljes cikk partnerünk, a rákgyógyítás.hu oldalán olvasható

1/6 Elkerülni a "felesleges" fájdalmakat
2/6 Fájdalom mint védelem
3/6 Tisztázni kell mi fáj és miért fáj
4/6 Fel kell építeni a fájdalomcsillapítást
5/6 A kábító fájdalomcsillapítók nem kábítószerek
6/6 A daganatos fájdalomcsillapítás sajátosságai