Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig

Hetven éve kezelik a daganatos betegségeket gyógyszerekkel, kemoterápiás készítményekkel. Egyre több tumoros megbetegedésre találnak kezelési lehetőséget, s a terápiák is egyre hatékonyabbak, kíméletesebbek.

Jelenleg is világszerte egyszerre több száz készítményt vizsgálnak, hogy általuk gyógyulást, de legalábbis hosszabb és jobb életminőségben megélt életet biztosíthassanak a betegeknek. Minderről a svéd Karolinska Intézet állított össze áttekintést, amely Magyarországon a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) gondozásában jelent meg.

Az 1940-es években fedezték fel azokat a gyógyszerkészítményeket, amelyeket azóta is alkalmaznak a rosszindulatú daganatos betegségek kezelésében. Az 1950-1970-es években további sejt-toxikus szereket fedeztek fel, és nyilvánvalóvá vált, hogy a kemoterápia képes bizonyos hematológiai, vérképzőrendszeri betegségeket meggyógyítani.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az úgynevezett platina vegyületek bevezetése nagy áttörést jelentett, mert az jelentősen megnövelte az áttétes hererákok gyógyulási arányát - ez egy korábban kezelhetetlen szolid (solidus = szilárd, nem üreges, tömör) tumor volt. Ezek az eredmények alátámasztották azt, hogy a kemoterápia potenciálisan gyógyítja a rákot, és ez alapján ésszerűvé vált a kemoterápia bevezetése a műtéttel és a sugárkezeléssel kombináltan annak érdekében, hogy csökkentsék a betegség kiújulásának kockázatát.

Először 1974-ben az osteosarcomák (csontrákok) esetében igazolták a műtét utáni (adjuváns) kemoterápiás kezelés potenciális értékét. A kemoterápiát ezt követően egyre több daganatos betegségben alkalmazták, mert az műtéttel és/vagy sugárkezeléssel kombináltan javította a gyógyulási arányt a betegség korai stádiumaiban, s az úgynevezett palliatív kezelés a betegség késői, metasztatikus, azaz  áttéteket adó stádiumában is mérsékelte a tüneteket és javította az életminőséget.

A daganatos betegségek kezelésében az optimális eredmények eléréséhez multidiszciplináris, azaz több tudományágat felölelő munkacsoportok közreműködése vált szükségessé.

Enyhíteni kell a panaszokat

A daganatos betegek élettartamának növekedésével egyre nagyobb igény volt a rákbetegség vagy annak terápiája által okozott panaszok kezelésére, a szupportív ellátásra, azaz olyan gyógyszerek kifejlesztésére, amelyek javítják az életminőséget és mérséklik a kemoterápiás kezelések mellékhatásait. Ez eredményezte a hatékony hányáscsillapítók kifejlesztését, a vérszegénység mérséklésére alkalmas gyógyszerek felfedezését. Fontos a széles-spektrumú antibiotikumok bevezetése is. Mindennek eredményeként a betegek egyre kevesebb időt töltöttek a kórházban, s kezelésük egyre inkább ambuláns kezeléssé vált az 1980-as években.

Az 1980-as évekig az onkológiai gyógyszerek fejlesztése elsősorban az akadémiai intézetekben zajlott, például Amerikában a Nemzeti Rákintézetben (National Cancer Institute, NCI). Az elmúlt évtizedben a gyógyszerfejlesztésben drámai változások zajlottak: a biológiai kutatások egyre inkább lehetővé tették specifikusabb célpontok (targetek) meghatározását, és az ezekre a helyekre ható daganatgátló készítmények fejlesztését.

Az onkológiai területen nőtt a gyógyszeripari beruházások mértéke, s a közintézmények helyett inkább az ipar területén koncentrálódik a gyógyszerfejlesztés. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban működő biotechnológiai cégek fele a rákkutatásra fókuszál. Egy nemrég végzett áttekintés szerint körülbelül 400 készítményt tesztelnek klinikai gyógyszervizsgálatokban.

A cikk folytatása a rakgyogyitas.hu oldalon olvasható!