Pszichoonkológia: A rák és a lélek csatája

A daganatos megbetegedés nemcsak a test számára jelent óriási megterhelést, hanem a léleknek is. Ha a betegség kezelése alatt a páciens érzései és gondolatai is kitüntetett figyelmet kapnak, az nagymértékben javíthatja a gyógyulás esélyeit.

Attól a pillanattól kezdve, hogy felismerik a szervezet rákos elváltozását, a beteg különböző lelki stádiumokon megy keresztül. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter nyomán öt állapotszakaszt különböztetnek meg: tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás. Sokat segíthet, ha bármelyik szakaszban egy onkopszichiáter is támogatja a beteget. Hazánkban jelenleg nagyon kevés ilyen szakember dolgozik.

Van segítség, csak éljen vele!

„Az orvosok pontos diagnózist nyújtanak a beteg állapotáról, de annak elfogadása a páciens egyéni befogadóképességétől függ.” – nyilatkozta Dr. Mailáth Mónika pszichiáter, a DEKK Onkológia Osztályának munkatársa. Van, aki úgy tesz, mintha semmi nem változott volna, és igyekszik folytatni a mindennapi életritmusát. Van, aki minden részletre kiterjedően tájékozódni kíván a betegségével kapcsolatban, ezért folyamatosan kérdez, és utána olvas minden adatnak. A betegek egy része már a kezdetekkor sem tartja magát képesnek arra, hogy leküzdje a betegségét, és ez a meggyőződése meggátolhatja abban, hogy kapcsolatba lépjen belső, gyógyító erőforrásaival – még ha a kezeléssel „együttműködik” is.

A pszichiáter abban segíthet, hogy megkönnyítse a páciens számára a saját állapotváltozásaihoz való alkalmazkodást. Nem minden daganatos beteg ragadja meg a lehetőséget, hogy igénybe vegye ezt a külső segítséget.

Az az általános tendencia, hogy a nők könnyebben megnyílnak a pszichiáter előtt, mint a férfiak. Az erősebb nem képviselői, ha felkeresik a pszichiátert, többnyire nem akarják részletesen elemezni a problémáikat, csak gyors gyógyszeres segítséget szeretnének. A női részvétel aránya abban az esetben is magasabb, amikor a pszichiáter a hozzátartozónak ajánlja fel a segítségét. Egy férfi hozzátartozó az esetek nagyobb részében nehezebben vehető rá, hogy egy tanácsadáson vagy egy foglalkozáson megjelenjen. Ebben nagy szerepet játszhat az a - még ma is érvényes - társadalmi elvárás, amely a férfit „erősnek” akarja láttatni minden körülmények között, aki nem sír, nem panaszkodik, és egyedül is képes megküzdeni a problémáival.

Minden terápia jó, ha használ

A különböző fekvőbeteg onkológiai osztályokon több olyan terápiát, lehetőséget igyekeznek elérhetővé tenni, amelyek közül a rákkal küzdő beteg a pszichiáterrel konzultálva kiválaszthatja a neki leginkább tetsző, az ő személyiségének legmegfelelőbb változatot.

Általános gyakorlat az egyéni pszichoterápia, amelynek lényege a személyes kapcsolattartás. A szakember segít abban, hogy a páciens képes legyen megfogalmazni és kifejezni az őt gyötrő pszichés problémákat, miközben a gyógykezelése tart. Nagyon mély, komoly szorongásoktól kezdve kimondásra kerülhetnek olyan egyszerű gyakorlatias kérdések is, minthogy ki megy az iskolába a páciens gyermekéért, amíg ő kemoterápiás kezelésben részesül. Ha szükséges, a pszichiáter szorongáscsökkentő, kedélyjavító, antidepresszáns gyógyszereket írhat fel.

Rizikófaktor: a stressz

Vannak olyan terápiák, amelyek alternatívául szolgálnak ahhoz, hogy a szorongásokat és a pánikrohamokat, amelyeknek az előfordulása nagyon gyakori a daganatos betegek között, ne feltétlenül gyógyszerrel kezeljék. Relaxációs csoporthoz lehet csatlakozni, ahol különböző stresszoldó, stresszkezelő gyakorlatokat sajátíthatnak el. A stressz ugyanolyan kockázati tényező a rák kialakulása szempontjából, mint a különböző kémiai anyagok.

Eredményesen alkalmazzák daganatos betegek gyógyításában a Simonton-módszert, amely leegyszerűsítve azt takarja, hogy a relaxáció során egy szakember irányításával olyan gyógyító képek és szimbólumok felidézése történik, amelyek fokozzák az immunrendszer sikeresebb működését. Ez jelen esetben a rákos sejtek elpusztítása. A módszer azon alapul, hogy a páciens nemcsak passzív elszenvedője a kezeléseknek, aki lenyeli a pirulát, és felfekszik a műtőasztalra, hanem aktívan részt vehet az egészségéért folytatott küzdelemben. Ez a relaxációs terápia tíz hétig tart, és segít abban, hogy az immunrendszer stimulációja által felerősítse a szervezet öngyógyító képességét.

Kéz a kézben a jelenért

Életmóddal kapcsolatos csoportos foglalkozásokat is tartanak. A betegek itt a megfelelő táplálkozás és a kielégítő erőnlét elnyerésének és fenntartásának módjait ismerhetik meg. Közös főzéseket rendeznek, kipróbálják az egyes rákdiétás recepteket, illetve megtanulják, hogy mit, miben és hogyan főzzenek az állapotuk fenntartása és az egészségük megőrzése érdekében. A C-vitamin például kiemelten fontos az immunrendszer támogatása szempontjából a rákos vagy rákból gyógyult embereknek is, de köztudott, hogy 60 °C felett szó szerint kifőzzük a zöldségekből, a gyümölcsökből. Ilyen és ehhez hasonló, megoldandó kérdésekre születik meg a válasz egy-egy alkalommal. Ezek a találkozók nyitott, jó hangulatú, kötetlen társasági események, ahol a sorstársak tapasztalatot cserélhetnek.

Az egymást követő kezelések sorozatában gyakran előfordul, hogy a daganatos beteg számára lelki problémát okoz az az érzés, hogy mintha már nem lenne ura a saját szervezetének. E tekintetben eredményes lehet a jógacsoporttal való együttműködés. Ez a fajta testmozgás ugyanis segít a testi-lelki kontroll visszanyerésében, a közérzet javításában.

A rákkal aktuálisan vagy a múltban diagnosztizált betegek számára az onkopszichiáter közreműködésével saját klubot tartanak fenn. Itt havi rendszerességgel a tagokat érdeklő bármilyen témában – pl. egészségügyi, jogi, vallási stb. - előadást tart egy-egy szakember, de kirándulásokat is szoktak szervezni. Az összejövetelekhez nemcsak a betegek, hanem a hozzátartozóik is csatlakozhatnak. A hangsúly az együttléten, egymás támogatásán és a közös élményszerzésen van. Ez segít abban, hogy a beteg ne izolálódjon el a társadalomtól, és az állapotához mérten teljes életet tudjon élni.

Forrás: WEBBeteg
Piroskáné Hajdu Petra, újságíró