A túl magas és a túl alacsony vércukorszint is veszélyes

A cukorbetegek több mint felének esetében, alacsony vércukorszintre utaló tünetek jelentkeznek, pedig a diabéteszben szenvedőknek azért kell megfelelő diétát tartani, gyógyszereket szedni, inzulint kapni, hogy vércukorszintjük ne legyen magasabb az egészséges anyagcseréjű emberekénél.

A diabéteszben szenvedőknek azért kell megfelelő diétát tartani, gyógyszereket szedni, inzulint kapni, hogy vércukorszintjük ne legyen magasabb az egészséges anyagcseréjű emberekénél. A diabétesz mind gyakoribb és a halálozási statisztikát vezető szív-és érrendszeri betegségek egyik legfontosabb kockázati tényezője. Az elmúlt év végén a Harris Interactive közvélemény-kutatóintézet munkatársai két hónapon keresztül különböző nagyvárosokban 2530 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttet vizsgáltak.

Ennek a vizsgálatnak nem az volt a célja, hogy tisztázza: milyen magas ezeknek a betegeknek a vércukorértéke, hanem az, hogy milyen gyakran és milyen körülmények között tapasztaltak alacsony vércukorértékre utaló tüneteket. Kiderült, hogy a felnőtt cukorbetegek 55 százaléka tapasztalt vércukoresést jelző panaszokat. A kellemetlenség kockázatát az adta, hogy a panaszok a megszokott, mindennapi tevékenység közben jelentkeztek: 42 százalékban munka közben, 26 százalékban sportoláskor és 19 százalékban autóvezetés során.

A bevezető tünetek igen jellegzetesek: idegesség, izzadás, remegés. Ez azért fontos, mert ha a beteg és környezete ezt fölismeri, megelőzhetők a súlyosabb szövődmények: elájulás, eszméletvesztés. A vércukor hirtelen csökkenésének oka a megkérdezett betegeknél gyakran az volt, hogy kihagytak egy étkezést: 27 százalékban a reggeli sietés miatt nem reggeliztek.

A leggyakoribb ok - 46 százalék esetében - valami hirtelen, rendkívüli fizikai megerőltetés volt. Az esetek 35 százalékában fordult elő, hogy gyógyszeradagolási hiba állt a háttérben. Egyik szakértő, Etie Mogissi professzor a vitában hangsúlyozta, hogy "a vércukorszint hirtelen csökkenése veszélyes és a betegeknek ismerniük kell a tüneteket, hogy a nagyobb kockázatot elkerülhessék. Itt is alapvetően fontos a kezelőorvos és a beteg szoros együttműködése."

(MTI)