• Jutalmazás vagy büntetés?

        A gyermeknevelés során a következmények nagy szereppel bírnak a gyermek viselkedésének alakulásában. A pozitív és a negatív következményeknek is van helye, de érdemes árnyalni a képet.

        A téma cikkei
        3/1 Gyermeket nem magunknak szülünk
        3/2 Jutalmazás vagy büntetés?
        3/3 Gyermeknevelési naptár

        Pozitív következmény (dicséret, jutalom, stb.) esetén az adott viselkedés gyakorisága nő, a viselkedésminta rögzül, míg negatív következmény (figyelem megvonás, jutalom megvonás, büntetés, stb.) esetén az adott magatartás megjelenési valószínűsége csökken. Mindkét módszernek helye van a nevelésben, de érdemes árnyalni a képet.

        A jutalmazás szerepe

        Kezdjük a jutalmazással! A legegyszerűbb és legfontosabb jutalmazás a figyelem és a dicséret. Az átgondolt, tényleges erőfeszítéssel arányos dicséret szárnyakat ad. Figyeljük csak meg a csecsemőket, akik annál büszkébben gyakorolják újra és újra frissen megszerzett tudásukat, minél több figyelmet és dicséretet kapnak cserébe szüleiktől. Pontosan a figyelem az, ami megerősíti a "rosszalkodást", ilyenkor a gyermek ezzel harcol ki figyelmet magának, mert az elfoglalt szülők a "jó" gyereket sajnos nem érnek rá jutalmazni a figyelmükkel.

        Hirdetések

        Későbbi életkorban egyéb jutalmazási formák (játékok, ajándékok) is előtérbe kerülnek, de ezzel mindig bánjunk óvatosan. A túlzásba vitt pénz és ajándék jutalom elveszi a teljesítmény felett érzett öröm ízét, odáig juthatunk, hogy a gyerek már csak pénzért hajlandó teljesíteni. Tudatosítani kell, hogy nem nekünk tanul, hanem saját jövőjét építi, hogy az igazi jutalom a siker érzése, a győzelem önmagunk felett.

        A büntetés szerepe

        Gyermeknevelési naptár: kiskamaszok

        A szülő legfontosabb tennivalói és buktatói a gyermek tízéves korától tizennégy éves koráig.

        Gyermeknevelési naptár: kiskamaszok

        A büntetés szerepe is nagyon fontos, így tiltódnak le a helytelen viselkedésformák. Legegyszerűbb módja, ha maga a viselkedés jár negatív következményekkel, például a forró étel megégeti a szánkat. A helyes büntetés figyelem és jutalom megvonásból áll! Például hisztiző gyermeket soha ne jutalmazzunk a figyelmünkkel, ilyen figyelem a nevetés is, de a kiabálás is. Amennyire lehet igyekezzünk a gyereket az adott szituációból kimenteni, gyakran segít, ha nyugodt környezetben (pl. csendes szobában) hagyjuk lehiggadni.

        Kezdeti életévekben remekül működhet a figyelemelterelés, későbbi életkorokban a várt jutalom megvonása. A fizikai büntetést (verés) mindenképpen kerüljük el! A verés valójában a szülő tehetetlenségéről szól, azt árulja el, hogy kifogytunk a nevelési eszközökből vagy a türelemből, esetleg mindkettőből. Az erőszak erőszakot szül, további ellenállásra készteti a gyereket (újra és újra kiharcolja a pofont). Jobb esetben játékain, rosszabb esetben környezete gyengébb tagjain vezeti le a feszültséget, indulatokat.

        Korlátokra szükség van

        Csak ha komolyan gondoljuk!

        Fontos hangsúlyozni, hogy csak a stabil, kiszámítható, csak a szükséges mértékig mobilis határok segítik a fejlődést. A gyermeket összezavarja, ha egyik nap szabad a falat összefirkálni, másik nap komoly büntetés jár érte. Igyekezzünk csak akkor tiltani, ha azt komolyan is gondoljuk. Lehetőség szerint fáradtság, figyelmetlenség miatt se engedjük meg azt, amit egyébként nem tennénk. A legfontosabb azonban, hogy igyekezzünk önazonosan viselkedni. Ez azt jelenti, hogy azt tegyük és mondjuk, amit valóban érzünk, a gyerekek megérzik a színlelést.

        A két szélsőséges nevelési stílus, a drákói szigor és a mindent megengedő nevelés között van az aranyközépút, mindkét szélsőség káros. Talán a túlzó szigort könnyebb megérteni. Az erős korlátozás, büntetések, ne adj isten, verések önbizalomhiányt, agresszivitást szülnek, felnőttkorban gyakran vezetnek kisebb, nagyobb személyiségzavarokhoz, beilleszkedési, kapcsolatteremtési gondokhoz.

        Sajnos legalább akkora gondot jelent a korlátok hiánya is. Különösen az empátia tanulása, az érzelmi intelligencia fejlődése sérül, ha a gyermeket nem tanítjuk meg mások érdekeinek tiszteletben tartására. Ez már a homokozóban indul a lapát kölcsönadásával. Az aprócska emberkét se mentsük fel azzal, hogy milyen aranyos ha hisztizik, hogy verekedésnél a másik gyerek kezdte, ő csak rendszeresen belekeveredik, csak megvédi magát. A szociális szabályok tanítása a gyerek későbbi beilleszkedését, közösségi sikereit alapozzák meg.

        Egy gyermek, de még egy serdülő sem tud vigyázni magára. Bármennyire "lázadozik" a korlátozás ellen, a stabil, kiszámítható határoktól érzi biztonságban magát. A jól átgondolt határok megóvnak, segítik az érzelmi fejlődést. A korlátlan szabadság ijesztő és káros. A határok feszegetése azonban része a fejlődésnek, az önismereti tanulásnak.

        Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter


        Forrás: WEBBeteg
        Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

        2/1 Gyermeket nem magunknak szülünk |  2/2 | Következő oldal

         

        Legutóbb frissült:
        • WEBBeteg.hu
      • Cikkajánló

        Az orrfolyás kiváltói

        Cs. K., fordító

        Az orrfolyásnak 8 gyakori oka is létezik, és nem mindegyik korlátozódik a télre.

        Egészségügyi digitalizáció

        ÁEEK

        Gyorsabb gyógyítás, biztosabb gyógyulás várható az EESZT elindulásával. (x)

        A kezdő szülők 10 leggyakoribb hibája

        Minden szülő követ el hibákat. Bizonyára mindenkinek egy egész listája van arról, amit szerinte a szülei rosszul csináltak. Senki sem...

        Hiperaktivitás - Izeg-mozog, nem figyel

        A hiperaktivitást a köznyelv gyakran a rossz gyermek szinonimájának tartja, pedig korántsem erről van szó. Egyáltalán nem minden...

        Felnőttkori befolyásolhatóság és az én...

        Befolyásolni akar bennünket mindenki, akár direkt, akár nem direkt módon. Vedd meg, dobd el, szeresd, utáld, válts, őrizd, válj, házasodj...

        Gyermeknevelési naptár: az első év

        A szülő legfontosabb tennivalói és buktatói a gyermek születésétől egyéves koráig.

        Dühkitörés: figyelmeztető jelek a...

        A gyermek dühkitörései mindig kellemetlenek a szülők számára. Van azonban öt olyan figyelmeztető jel, mely arra utal, hogy gyermeke...

        Tegyük biztonságossá otthonunkat a...

        A gyermekeket ért balesetek több mint fele otthon történik. A kicsik két- és hároméves koruk között vannak a legnagyobb veszélyben.

        Bipoláris zavar gyermek- és...

        A 2000-es évek környékéig a bipoláris zavar diagnózist döntően felnőtt pszichiátriai esetekben alkalmazták, így gyerek- és...

        Depresszió és elhízás: a tyúk vagy a...

        A felesleges kilók, amelyeket - ha tetszik, ha nem - mindenhova magunkkal cipelünk, nemcsak szervezetünket terhelik meg rendkívüli módon, hanem...

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
      • - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA