Diszpraxia: ügyetlenkedés, sete-suta mozdulatok, iránytévesztés, balesetek

Ügyetlenkedő, sete-suta mozdulatok? Jobb és bal irány rendszeres tévesztése? Tájékozódási zavar? Gyakori kisebb-nagyobb sérülések, balesetek? Az értelem zavarára semmi sem utal? A nem mindennapi furcsaságokat a diszpraxia okozhatja.

A diszpraxiás emberek kifogástalan intellektusuk, szellemi épségük ellenére számtalan nehézséggel küzdenek a mindennapokban.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Koruknak megfelelően képesek kommunikálni, érvelni, fogalmazni, memóriájuk az átlagnak megfelelően működik, mégis bármihez nyúlnak, bármibe kezdenek mozdulataik darabosak, furcsák, következetlenek, látszólag kelekótya módon élik az életüket.

A térben nehezen tájékozódnak, könnyen eltévednek, váratlanul beleütköznek emberekbe, tárgyakba. A térképen való tájékozódás is komoly nehézséget jelent számukra. Az összehangolatlan mozdulatok testnevelés órákon főként labdajátékokban mutatkoznak meg.

Ügyetlengyerek-szindróma

Az alapvető kézügyességet kívánó tevékenységek, az aprólékos manuális mozdulatok, az írás, a vonalvezetés, az ollóhasználat a mozgástervezés, a koordinált mozdulatok fejletlensége miatt számukra már-már megoldhatatlan feladatnak tűnik.

A háztartási eszközök használata szintén számtalan gondot okoz: az aprók gombok, billentyűk kezelése számtalan frusztráció forrása.

A diszpraxia egyik altípusát, a célirányos mozgások kivitelezési problémái miatt ügyetlengyermek-szindrómának nevezik: tünetei közül a csúnya, olvashatatlan íráskép, az ügyetlen eszközhasználat hangsúlyozottan van jelen. Sajnos előfordul, hogy a koordinálatlanság a beszéd zavarában is megnyilvánul.

Ép mozgásrendszerük nem magyarázza a diszpraxiások furcsaságait. A részképesség-gyengeség hátterében a testkép, a testséma, a téri érzékelés zavara áll; mivel tulajdonképpen nincsenek tudatában saját testüknek, környezetük határainak mozdulataik teljességgel koordinálatlanok.

Megelőzni a depressziót!

A látásuk kifogástalanul működik, mégis a látvány komplex, globális értelmezése nehézséget okoz számukra. Mivel a diszpraxiáok értelme teljesen jól működik, érzik, látják, értik cselekedeteik rendellenességeit. Sokszor érezhetik magukat nevetségesnek, ezért igyekeznek háttérbe húzódni, kerülik a társaságot, a közösségi életet.

Mérhetetlen önbizalomhiányuk gyakran depresszióba torkollik. Az őket ért frusztrációk sora, tehetetlenség-érzésük dühös, agresszív viselkedést eredményezhet. 

A diszpraxia már kicsi gyermek korban megmutatkozik, de kinőni sajnos nem lehet. Pubertás idején előfordulhat a problémák fokozódása, de az idejében felismert betegség célirányosan jól fejleszthető.

Megfelelő mozgásfejlesztő terápiával a diszpraxiások számára is normálisan élhetővé válik az élet. Mindemellett azonban nagyon fontos hangsúlyozni a környezet szerető, megértő, türelmes hozzáállását, a szülők, a barátok támogató szerepét.

(WEBBeteg - O.K.T. )