Megrázott gyermek szindróma - A csecsemő rázásának veszélyei

Amikor egy újszülött a világra érkezik, még oly parányi és törékeny, hogy a legkisebb trauma is komoly károkat képes okozni szervezetében. Izomzata gyenge, vérerei szakadékonyak, csontrendszere egy felnőttéhez képest jóval kevésbé szilárd.

A szülőknek (illetve gyakorlatilag mindenkinek, akinek egy ilyen apróság hosszabb-rövidebb ideig a gondjaira van bízva) érdemes tisztában lenniük azzal, hogy akár minden szándékosság nélkül, egy-egy akaratlan mozdulattal veszélyhelyzetet idézhetnek elő a csecsemő életében.

Az elmúlt évtizedben definiálták hivatalosan az úgynevezett shaken baby (rázott gyermek) szindrómát. Főként az irritábilis, különféle okok miatt viszonylag sírósabb babákat „fenyegeti” az előfordulása, amikor semmi másról nincs szó, minthogy a gyermeket aktuálisan gondozó személy (rendszerint a szülő) a hónaljánál fogva megemeli, és - legtöbbször az ordítás elhallgattatása érdekében - jól megrázza. Ezzel szinte teljesen hasonló módon okoz kárt az a hozzátartozó is, aki például a jókedv előidézése érdekében „dobálja” a kis csecsemőt - nem is gondolván arra, hogy ezek a felnőtt számára minimálisnak tűnő (és zömében inkább feszültséglevezető) mozdulatok mekkora változásokat, sérüléseket képesek okozni az aprócska gyermeki testben.

Mikrosérülések és agyállományi vérzések

Szakértők szerint a gyermek megrázása esetenként akár egy olyan traumának is megfelelhet, mintha egy felnőtt frontálisan karambolozna viszonylag nagy sebességgel száguldozó autójával. A fejet önállóan megtartani még nem képes, gyenge nyakizmok miatt a rázás folyamata alatt a baba feje előre-hátra nyeklik, miközben a csontos koponyaüregen belül agya képletesen szólva „ide-oda csúszkál”, s a mozgás végpontjain a csontos falba ütközik. Ennek következtében az agyállományon belül futó gyenge érrendszeren mikrosérülések jönnek létre, melyek kisebb-nagyobb kiterjedésű agyállományi vérzéshez vezetnek.

Ez a cikk is érdekelheti Az agyrázkódás és a traumás agyi sérülések tünetei

A megrázott gyermek szindróma tünetei és diagnosztizálása

Mivel a klasszikus külsérelmi nyomok hiányoznak, igen nehéz a bántalmazás mint kórok szerepét bizonyítani. A megrázott szindrómás csecsemők viszonylag nagy hányada esetén ki sem derül, hogy valójában mi történt, mert sokszor nem jár látványos tünetekkel, és a legtöbb esetben a szülő sincs azzal tisztában, hogy valami nagy bajt okozott a gyermeknek.

Figyelemfelkeltő jel lehet, ha a kicsi

• letargiássá,
• aluszékonnyá,
• nehezen táplálhatóvá válik.

Súlyos, előrehaladott esetekben felléphetnek

• ismétlődő hányások,
• görcsrohamok
• vagy akár tudatzavar is.

A megrázott gyermek szindróma jellegzetes elváltozásokat okoz az agyállományban, melyek MR-vizsgálattal igen jól detektálhatók. A bevérzések, az agyállomány duzzanata alapján viszonylag könnyen kórismézhető a probléma. A sérülések sok esetben a látóapparátust is érintik, mely látásromláshoz, szemfenéki bevérzéshez vezethet.

A különféle tünetek miatt orvosokhoz kerülő megrázott szindrómás gyermekek sajnos a legtöbbször annyira súlyos állapotban vannak, hogy életben tartásuk, illetve a későbbi, maradandó sérülés elkerülésének érdekében tett egészségügyi beavatkozások nemritkán kudarcba fulladnak. Egyes felmérések szerint kb. 20%-uk meghal, a maradék 80 százalékuknál pedig igen nagy számban fordul elő a későbbiekben maradandó sérülés vagy akár élethosszig tartó látásromlás.

A megrázott gyermek szindróma megelőzése

A megrázott szindróma egy abszolút elkerülhető kórkép: kellő odafigyeléssel, a síró gyermek egyéb úton történő megnyugtatásával, a csecsemők játékos fel-le hoppázásának kihagyásával 100%-ban megelőzhető ez a viszonylag gyakori és súlyos sérülési mechanizmus.

A szakemberek egybehangzó véleménye szerint, ha sikerülne az érintettek (kisgyermekes szülők, rokonok, kisgyermekeket tartósan gondozók) figyelmét erre a komoly veszélyre felhívni, azzal igen drasztikus módon lehetne csökkenteni az ilyen módon megsérülő, és későbbi életükre nézve akár komoly egészségkárosodást, maradandó fogyatékosságot elszenvedő gyermekek arányát.

Védőnők, háziorvosok, gyermekorvosok próbálják már a várandósság alatt tájékoztatni a szülőket a shaken baby szindróma veszélyeiről.

Figyeljünk oda tehát a kezünkben tartott apróságokra, és tegyük ezt még akkor is ezer százalékos biztonsággal, amikor 30 órás ébrenlét után legszívesebben zokogva sarokba bújnánk a két órája visítva síró csecsemő elől.

Figyelmeztessük ezzel kapcsolatban rokonainkat, barátainkat, ismerőseinket, akik kisgyermekes szülők lévén éppen életük eme igencsak embert próbáló szakaszában vannak!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász