A gyermek asztmájának kezelése az iskolában

Amennyiben gyermekénél asztmát diagnosztizáltak, bizonyára tudja, milyen nehéz a tünetek kezelése az iskolában. Ezért is fontos a tanárok beavatása, még enyhe asztma esetén is.

Hogyan előzhetők meg az asztmás problémák az iskolában?

A legfontosabb, hogy beszéljünk a gyerekkel, és életkorától függően mondjunk el neki mindent az asztmáról, amit meg tud érteni. Ideális esetben a gyermek nyomon tudja követni, mikor van ideje a gyógyszerbevételnek, hogyan kell az inhalálót vagy csúcsáramlásmérőt használni, mit jelent az azon megjelenő szám, és mit kell tenni, ha az túl alacsony.

Győződjön meg arról is, hogy a gyermek tanára(i) tudják, hogyan kell az asztmát kezelni. Fontos, hogy tudjanak a betegség súlyosságáról, az azt kiváltó tényezőkről, arról, hogy milyen gyógyszert és milyen gyakran használ a gyermek, illetve, hogy mi a teendő egy asztmás roham esetén. Legjobb, ha gyermeke tanárai számára kinyomtat egy cselekvési tervet, melyben mindezeket az információkat rögzíti. Ennek tartalmazni kell még a kezelőorvos, a szülők vagy más gondviselő telefonszámát is. Ezen kívül, különösen kisiskolások esetében jó, ha a gyermekkel napközben együtt lévő tanítónál vannak a gyógyszerek, a pontos adagolási útmutatóval.

Ki kezelje a gyermek asztmáját az iskolában?

Minél több felnőtt tud az iskolában gyermeke asztmájáról, annál jobb, hiszen bármikor előfordulhat, hogy olyankor kap asztmás rohamot, mikor nem az osztályfőnökkel van órája. Mindenképpen ossza meg problémáját az alábbi személyekkel:

• Osztályfőnök – Ő az, aki a legnagyobb valószínűséggel lesz a gyermekkel asztmás roham alkalmával. Minél többet tud az osztályfőnök a betegségről, annál valószínűbb, hogy gyermeke megfelelő ellátásban fog részesülni. Előfordul, hogy a légzési nehézséggel küzdő gyerekek nem teljesítenek olyan jól az iskolában, annak ellenére, hogy nincs asztmás rohamuk. Az osztályfőnöknek tudnia kell az ilyen jellegű teljesítményhez köthető magatartásról is.
• Iskolai védőnő – Beszéljen a védőnővel is a gyermek betegségéről, az általa használt gyógyszerekről, és azok alkalmazási gyakoriságáról. Biztonságérzetet adhat az is, ha az iskola orvosi szobájában mindig van egy adag a gyermek által szedett gyógyszerekből.
• Többi szaktanár – Beszéljen a gyermeket tanító többi szaktanárral is a betegségről, illetve arról, mit kell tudniuk annak ellátásáról. Kérje meg őket, hogy esetleges helyettesítés alkalmával a helyettesítő tanárt is tájékoztassák gyermeke állapotáról, illetve adják át nekik a kinyomtatott, asztma roham esetére szolgáló cselekvési tervet.
• Testnevelő tanár – A testnevelő tanárnak különleges felelőssége van, hiszen a tornagyakorlatok könnyen válthatnak ki asztmás rohamot. Győződjön meg arról is, hogy betegsége miatt gyermekének nem kell kihagynia a testnevelés órákat. A testnevelő tanárnak ösztönöznie kell a gyermeket a rendszeres mozgásra mindaddig, míg az asztmája megfelelő ellenőrzés alatt áll.

Mikor küldjünk gyógyszert az iskolába?

Az orvosnak és szülőnek együttesen kell eldönteni, hogy az asztmával diagnosztizált gyermek elég érett-e arra, hogy egyedül is kezelni tudja a gyógyszerbevételét az iskolában. A legtöbb diák jól tudja kezelni a betegségét, ha náluk van az inhalátoruk, vagy egyéb szükséges gyógyszerük. Természetesen a biztonság kedvéért jó, ha a tanárok is tudnak arról, milyen gyógyszer(eke)t és milyen gyakorisággal kell a gyermeknek szednie, illetve mi a teendő asztmás roham esetén. Segít abban, hogy el tudja dönteni, gyermeke elég érett-e ahhoz, hogy egyedül is kezelni tudja a betegségét, ha figyelembe veszi a következőket:

• Szeretné-e a gyermek egyedül kezelni az iskolai tartózkodás alatt a betegségét?
• Az orvos szerint elég érett, komoly-e ehhez?
• Képes-e a gyermek önállóan is felismerni az asztma jeleit, tüneteit?
• Tudja-e a gyermek, hogy a tünetek jelentkezésekor milyen gyógyszert, milyen mennyiségben kell bevennie?
• Megfelelő módon tudja használni az inhalátort?
• Tisztában van-e a gyermek a gyógyszer mellékhatásaival, illetve azzal, mikor kell azt jelenteni?
• Elég megbízható-e a gyermek abból a szempontból, hogy mindig magánál tartsa az inhalátort?
• Megbízható-e a gyermek abból a szempontból, hogy más diáknak nem ad a gyógyszereiből, illetve azokat nem hagyja felügyelet nélkül?
• Biztos-e abban, hogy gyermeke csak akkor fogja használni az inhalálót és a gyógyszereket, mikor azokra ténylegesen szüksége van?
• Korábban használta-e már egyedül a gyermek a szükséges gyógyszereket?

Mindemellett hasznos lehet átgondolni, hogy:

• milyen gyakran és általában hol jelentkeztek a múltban a hirtelen asztmás rohamok?
• milyen kiváltó tényezők fordulhatnak elő az iskolában?
• milyen gyakran kell a gyermeket a hirtelen rohamok miatt kórházi sürgősségi ellátásban részesíteni?

Ne feledje, akkor tudják a legbiztonságosabban gyermeke asztmáját kezelni, ha az orvos, a szülő, a tanár és a beteg szorosan együttműködik!

Forrás: WEBBeteg
Cs.K. fordító, Forrás: WebMD
Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos