• Egy visszeres nő története
        WEBBeteg blogja

        Irány haza

        Most csak úgy dőlnek belőlem a szavak, pedig ez nem jellemző. J Másnap még bent voltam a kórházban, átpólyázták a lábam, utána a záróm teljesen rendben volt, így hazaengedtek. Bejöttek értem kocsival, hiszen parancsba kaptam, hogy kímélni, nem erőltetni. Korábban azt hittem, hogy mint egy béna, majd semmit sem csinálhatok, valamiért ezt „hallottam”, és óriási megkönnyebbülés volt, hogy mindössze egy rugalmas pólyát kellett hordanom. Ellenőrzésre egy héttel később kellett visszamennem, amikor megnézték, hogyan gyógyul a lábam. Itt kicsit megijedtem, mert azt mondták a nyirok utak megsérültek, de amikor látták, hogy milyen kétségbeesett lettem, akkor megnyugtattak, hogy ez mindennapos ún. szövődmény, és magától rendbe jön. Ezután még 2 hónapig jártam kontrollra, és (gyorsan lekopogtam) minden rendben volt eddig. Hogy állok most a visszérrel? Majd az utolsó bejegyzésben.
         


      • Blog leírása

        A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.
        Látogatás: 53781 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések