Irány haza
Blog: Egy visszeres nő története -
Szerző: WEBBeteg
Most csak úgy dőlnek belőlem a szavak, pedig ez nem jellemző. J Másnap még bent voltam a kórházban, átpólyázták a lábam, utána a záróm teljesen rendben volt, így hazaengedtek. Bejöttek értem kocsival, hiszen parancsba kaptam, hogy kímélni, nem erőltetni. Korábban azt hittem, hogy mint egy béna, majd semmit sem csinálhatok, valamiért ezt „hallottam”, és óriási megkönnyebbülés volt, hogy mindössze egy rugalmas pólyát kellett hordanom. Ellenőrzésre egy héttel később kellett visszamennem, amikor megnézték, hogyan gyógyul a lábam. Itt kicsit megijedtem, mert azt mondták a nyirok utak megsérültek, de amikor látták, hogy milyen kétségbeesett lettem, akkor megnyugtattak, hogy ez mindennapos ún. szövődmény, és magától rendbe jön. Ezután még 2 hónapig jártam kontrollra, és (gyorsan lekopogtam) minden rendben volt eddig. Hogy állok most a visszérrel? Majd az utolsó bejegyzésben.