• Egy visszeres nő története
        WEBBeteg blogja

        Az út

        Ahogy a fiunk cseperedett, egy kis édes kettesre vágyva, befizettünk a férjemmel egy autóbuszos spanyolországi útra. Az utazás izgalmas perceit várva nem is sejtettem, milyen fárasztó és megterhelő utam lesz. A buszon töltött első néhány órában olyan felhőtlen volt az út, azután egyre nyilvánvalóbbá vált a számomra, hogy ezeket a hosszú buszos utakat nem a visszeres nőknek találták ki. De a legnehezebb része az  éjszaka volt. A lábam már nemcsak a folyamatosan hajlított pozíciótól fájt, de ahogy haladtunk az út vége felé, furcsa égő érzést éreztem belül, és a bokám környéke kétszer akkora volt, mint egyébként. Persze üres hely sehol, így aztán némi enyhülést csak az hozott, ha a busz megállt, és leszálltunk, vagy a férjem ölébe pakoltam a lábaimat, vagy kis változatosságként magam alá húztam. A végén  a kilométerek egyre nehezebben fogytak, és még a hajnal és a várakozás izgalma sem hozott számomra új energiát. A nagyon hosszúnak tűnő, lábfájdalmas út után végre elértük a Costa Bravat -t, és a nagy hullámokat vető Földközi–tenger elfeledtette velem az út nehézségeit.



      • Blog leírása

        A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.
        Látogatás: 54695 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések